Túl a húszon, és túl a negyvenen

Fotó: www.kispalesaborz.huDe ezt elmondja talán Pozsonyban is, hiszen február 20-án a 22-esben közönségtalálkozó lesz a magyar könnyűzene talán legizgalmasabb figurájával.

Úgy gondolod, a 2007-es évben méltó módon tudtátok megünnepelni a zenekar huszadik születésnapját?

Szerintem igen. Elégedettek vagyunk, mert kilencven százalékban sikerült azt teljesítenünk, amit elterveztünk. Főleg a pécsi koncert volt az, aminek nagyon pozitív kicsengése lett. A tény, hogy már napokkal a fellépés előtt elővételben megtelt a sportcsarnok, bennünket is nagyon meglepett, és nyilván azt mutatja, hogy a Kispál a város kulturális terepének egyik domináns szereplője.

Különbözött valamiben a budapesti és pécsi ünnepi koncert?

Nyilván minden koncert más. Ez utóbbi hosszabb volt, a program pedig csak 60–70 százalékban egyezett meg a pestiével. Arra különös tekintettel ügyeltünk, hogy ne ugyanazok az ingerek érjék a közönség fülét a több mint három órán át. Ezért is volt például a Csík Zenekar közel félórás szerepeltetése.

Furcsa, hogy pontosan akkor lettél negyvenéves, amikor az együttes húsz…

A negyven évre inkább nem fókuszáltunk! Természetesen, ha szólókarriert fut be az ember, hangsúlyosabbak a személyére vonatkozó dolgok. Az a baj, hogy Magyarországon az ilyen jubileumi események nagyobb médiahangsúlyt kapnak, mint ha egy zenekar például új lemezt jelentet meg.

Talán mi, magyarok szeretünk a múltba révedni és nosztalgiázni.

Pontosan! Jó példa erre a decemberi 28-i koncert is, amelynek kapcsán több országos televíziós társaság is jelezte, hogy jönnének és felvennék.

Ezek szerint lehet azzal számolni, hogy a közeljövőben végre megjelenik egy Kispál és a Borz koncert DVD-n?

Mivel az MTV egész komoly technikai apparátussal vonult fel, van rá esély. Azt tudom mondani, hogy várhatóan március–április körül leadják a tévében a felvételt, és nagy va?lószínűséggel utána megjelenik egy olyan dupla DVD, amelyik a húszéves koncertet tartalmazza zanzásított másfél–két órában, valamint klipeket és korábbi felvételeket.

Szeretnéd még akár megduplázni is ezt a húsz évet?

Nem hiszem, hogy meg kellene kétszerezni. Szerintem, nem lenne nagy öröm hatvanévesen három órát végigkoncertezni. A Kispál esetében nagyon fontos, hogy ez a zenekar nem tíz évig volt együtt és utána össze-összeállt egy-egy nosztalgia bulira.

Kizárod ezek szerint annak lehetőségét, hogy a befejezés után koncerteznétek még, hiszen ez esetben az előbb felvázolt nosztalgiabulis állapot vár a bandára.

Ez egy lehetőség. Nyilván, ha nekünk jól fog esni, meg pénzt is keresünk belőle, nem fogjuk azt mondani, hogy ne legyen így. Egyelőre azonban nem ezen gondolkodunk.

Hanem, min? Mik a tervek?

Most az van, hogy folytatjuk és alkotunk, amíg az nekünk érdekes, és – természetesen – annak csak örülni fogunk, ha ezt mások is érdekesnek találják, de elsősorban nekünk kell annak lennie.

Érdekes és eredeti, az ugyanaz?

Szerintem igen!

Sok mindent ti honosítottatok meg a magyar könnyű?zenében, amit aztán sokan átvettek…

Tény, hogy a Kispál egy folytatható hagyomány lett.

Mégis nem azért olvadt bele a hazai zenei világba, mert a praktikáit lekoppintották?

Igen, ez lehet, hogy így van. De nem feltétlenül koppintanak. 1995-ben, mikor még nem volt Emil Rulez, Bëlga vagy 30Y, volt a Kispál. A Quimby valami kocsmarockot játszott és épp akkor alakult a Heaven Street Seven, a mozgásterünk sokkal nagyobb volt.

Vagyis mindent kipróbálhattatok, míg ma már szűkebbek a lehetőségek?

Ez így van. Csomó olyan stíluselem volt akkor a zenénkben, amelyek közül egyet-egyet az akkortájt induló zenekarok aztán jobban csináltak. Nem utánozták a Kispált, általában valószínűleg utáltak minket. Semmiképp nem voltunk a példaképeik.

És mi a helyzet a most feltűnő trónkövetelőkkel?

A mostani generáció már úgy nőtt föl, hogy volt egy időszak az életében, amikor szerette a Kispált, és ez hallatszik is a zenéjükben. Ahogy már mondtam ez egy folytatható hagyomány zeneszerzésben, szövegírásban egyaránt.

Előbb azt mondtad, folytatjátok, míg az nektek érdekes. Születtek is már új dalok?

Csak a Kiscsillag kapcsán tudok biztosat mondani. Február elején kellene kijönnünk egy új klippel és két új dallal. Valamint tervben van egy 5-6 állomásos koncertsorozat is.

Ezek szerint a Kiscsillag gördülékenyebben működik? Ezért is volt rá szükség?

Ez egyszerűbben működő történet. Sokkal kevésbé múlik a többieken, mint a Kispál, illetve a Kispál esetében – az én döntésem alapján – sokkal kevésbé akarok már olyan értelemben részt venni, hogy mindent én csinálok.

A Kiscsillag javarészt egykori és jelenlegi Kispál-tagokból áll. Miért nincs a tagjai közt Kispál András?

A Kiscsillag sokkal inkább olyan, amilyet én csinálnék. Az András nem tűr meg maga mellett további gitárosokat. Itt viszont az én reszortom a gitár, amin egyszerűbb megírni a dalokat, mert sokkal hangsúlyosabb a zenében. Ez a zenekar tudatosabban van összerakva.

Visszatérve a Kispál és a Borzhoz, ha jól értem csak annyi biztos vele kapcsolatban, hogy nem álltok le, de koncepció még nincs a jövőre nézve?

Igen, nagyjából ezt lehet mondani. Igazából mindig, mikor egy vízválasztóhoz érkeztünk felmerült a feloszlás lehetősége. Valójában sosem volt róla szó, de mindig is opcióként létezett. Nem volt ez másként most sem, a húszas jubileum kapcsán. Végül úgy döntöttünk, együtt maradunk.

Nem gondolod, hogy jót tenne, ha megállapodnátok egy stabil formáció mellett...

Ez mindenképpen tök fontos lenne. Én szeretem a cserélődéseket, a lényeg, hogy a ritmusszekció legyen stabil.

Ennek ellenére a dobosotok az, aki mindig más.

Igen. Pedig egy sikeres zenekarnak alapja az összeszokott basszus-dob képlet.

Te viszed a basszust, nem lehet, hogy téged nem tudnak megszokni az ütősök?

Én mondtam már, hogy játsszon más a basszusgitáron. Szerintem az a baj, hogy eltértünk attól, amit anno az alakuláskor Bräutigammal megszabtunk.

Mi volt az?

Az, hogy a beugráshoz kritériumoknak kell megfelelni. Ehelyett az első ember, aki szembe jött velünk az utcán, lett a dobos a következő koncerten. Ez mindenképpen rányomta a bélyegét az elmúlt tíz évre.

Arról mit gondolsz, mi lehet az oka annak, hogy a közönségetek sorait stabilan a 16–23 év közöttiek alkotják, miközben ti már húsz évet öregedtetek?

Mi csak zenélünk, célközönségünk nincs. Nyilván ez a korosztály fogékony erre a rockzenére. A fiatalabbak VIVA-t néznek, az idősebbek Zoránt hallgatnak ugyanúgy, ahogy a mi korunkban is mindenki volt Boney M-es és ABBA-s is.

Te voltál Boney M-es?

Én Boney M-es sose voltam, de ABBA-s igen.

És mi volt az a muzsika, ami fiatalon arra motivált, hogy te is zenész legyél?

A nyolcvanas években mezei hallgatóként minden koncert képes volt arra, hogy megihlessen. Sok olyan koncerten voltam, amire azt mondtam: „ilyen zenét akarok csinálni.” Sok olyanon, amire azt mondtam: „ilyet kéne csinálni, de ilyet úgyse fogok tudni”. Mégis úgy gondolom, a nagyon primer hatásokat nem jó beleolvasztani a zenédbe. Inkább hallgasd meg és pár év múlva – úgy, hogy észre sem veszed – előbukkan egy-egy akkordmenet, csak épp fordítva játszod majd.

Mit hallgatsz most szívesen? Mi volt például a legutóbbi lemez, amit megvettél?

A közelmúltban vettem egy Kaszás Attila CD-t, kifejezetten karitatív célból.

Van különbség anyaországi és határon túli fellépés között?

Én jól érzem magam a határon túl is. Ha tudtunk, mindig mentünk, de azt nagyon sérelmezem, hogy éveken át csak politikai események apropóján volt rá lehetőség. Bántó, hogy a pártok által leosztott pénzek és „kultú?racsinálók” eszközévé avanzsáljanak egy zenekart.

Megválogatod melyik párt, vagy szervezet rendezvényén lépsz fel?

Állami megrendeléseket már évek óta nem vállalunk. Hogy mit gondolsz a világról, abból derüljön ki abból, amit írsz, amit énekelsz, vagy ahogy viselkedsz. Ha ráakadsz egy olyan tőgyre, amelyből politikai tej folyik, az szánalmas.