Tóth Károly, az örök építkező, tudományszervező alapember

Az emlékkonferencia több volt emlékezésnél, Tóth Károly életének és életművének összefonódásait, munkásságának szakaszait, eredményeit értékelték a meghívott barátok és volt kollégák; persze, az anekdoták és a személyes történetek is tarkították a szakemberek előadásait. A legtöbb hozzászóló azt tűzte ki célul, hogy a 2016-ban – fiatalon – véget ért életpályát elhelyezze a szlovákiai magyar közösség történetében, valamint számot vessen az örökséggel.

Kontra Miklós, a Domus kuratórium elnöke megnyitó szövegében arra kérte a résztvevőket, ne csak emlékezzenek az emlékkonferencián, hanem ünnepeljenek is, hiszen van mit s van kit ünnepelni.

Az első előadó, Molnár Imre Pozsonyból jelentkezett be, Skype-on tartotta meg az előadását, melyet azzal indított, hogy fontos és régóta várt rendezvénynek jött el az ideje. A személyes hangvételű visszaemlékezés felidézte a közös egyetemi évek útkeresését, azt az időszakot, amikor a személyiség a szocializmus elnyomó kultúrájában formálódott. Molnár több példán szemléltette, hogy Tóth Károly szervezőkészsége már a „legalitás határán mozgó” klubrendezvények elindításakor megmutatkozott. A Magyar kultúra és tudomány Csehszlovákiában című, 1988-as konferencia jelentőségét és az Egyetemi-főiskolai Tanács folyóiratában, az ef-Lapokban – amely kereskedelmi forgalomba ugyan nem került, de az összes felsőoktatási intézményben ismert volt – megjelent Tóth Károly-szövegeket elemezte Filep Tamás Gusztáv. A Bibóról írott szövegben Tóth a nemzeti kisebbségek problémáját összeköti a demokrácia kérdésével. Filep kiemelte, Tóth Károlyt olyan demokratának ismerte meg, aki a közössége védelmét csak a demokrácia elvei szerint tartja képviselhetőnek. Szarka László emlékeit és gondolatait a Fórum Intézet megalapításáról és Tóth Károlyról írásban küldte el a konferencia résztvevőinek. Mindketten hasonlóan vélekedtek arról, hogy 1989 után szaktudományos elemzéseken alapuló közbeszédre van szükség, ami elképzelhetetlen kutatóintézeti keretek, hazai és nemzetközi együttműködés nélkül. A szilárd lábakon álló intézet és a jól megtervezett alapkutatások nélkül nincs kritikai önreflexió, nincs korszerű közösség. A Fórumban Tóth Károly és társai önálló, független, önkormányzati formában megvalósuló kutatást végeztek – fogalmazott Szarka. A feladatorientált, rugalmas, hálózati munkavégzést és a többcsatornás finanszírozási formájú intézeti („somorjai”) modellt kapcsolták össze.

Öllös László lajstromba vette mindazokat az intézeteket, szerveződéseket és kezdeményezéseket, amelyekben Tóh Károly keze – nagymértékben – benne volt. Címszavakban: a Vág Irodalmi Színpad, a József Attila Ifjúsági Klub, a magyarországi ellenzéki kapcsolatok világa, a lengyelországi utazások, a Madách Kiadó szerkesztősége, az Iródia, az aláírásgyűjtések: tiltakozó akciók, a csehszlovák magyar kisebbség Jogvédő Bizottsága, a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), a Márai Alapítvány, a Fórum Intézet, a Fórum Klub, a civil képzés projekt – több tucat szervezet jön létre, amelyre a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala épül: a Kerekasztal első szóvivője, Tóth Károly. Ezek a tevékenységek nagy hatással voltak a szlovákiai magyar közösség életére. „Csinálja utána, aki tudja” – zárta az előadását Öllös.

A következő előadó nem a személyes emlékezés műfaját választotta. Bárdi Nándor szaktörténészként jelent meg, és egy kézikönyvbe próbálta meg elhelyezni Tóth Károly munkásságát;érdekesadat:csakazÚj Szóban 26 év alatt 49 interjú jelent meg Tóthtal – például ilyen forrásokra támaszkodott Bárdi. A szaktörténész az életművet szakaszokra osztotta: ifjúkori klubmozgalom és színjátszás, az FMK-ban és a Magyar Polgári Pártban eltöltött évek, 1994 és 2002 közötti transzformáció, 2002től a Fórum Intézet, később a Szlovákiai Magyar Kerekasztal működtetése. Tóth Károly nem etnopolitikai vállalkozó volt Bárdi szerint, hanem tudáspolitikai vállalkozó, egy menedzser, aki polgári szabadelvűként viselkedett. Azon kevés rendszerváltó politikusok egyike volt az összmagyar politikai életben, akinek rendkívül fontos a politikai kultúrára való nevelés. Tóth a nemzeti doktrínák áttörését a civil társadalom megalapozásával kívánta elérni, amelyhez transznacionális forrásokat szerzett. Menedzserként pedig azért egyedülálló a mezőnyben, mert nem hagyta, hogy a szlovákiai magyar vagy a magyarországi politika erodálja. Továbbá, a pártelnöki rövid időszakot leszámítva, mindenhol ügyvivői szerepben jelent meg. Ő az, mondta egy alkalommal az előadónak, aki naponta 42 telefonhívást el tud intézni. A Fórum Intézetben is levette a terhet, a pályázatokat a kutatók válláról. A Magyarok Szlovákiában könyvsorozat kiadásától kezdve pedig a Fórum alakítja a szlovákiai magyarok önképét.

Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója a szlovákiai magyar tudományos intézet előképeivel, korábbi igényének megfogalmazásával foglalkozott. Ebben a hagyományban helyezte el Tóth Károlyt, aki szintén a szlovákiai magyar tudományosság intézményesülését sürgette, koncepciójában három pillér jelenik meg: 1. egy kőintézmény, amelynek kiépített infrastruktúrája van, 2. egy szolgáltató intézmény, amely nemcsak a kutatóknak, hanem a teljes szlovákiai magyar társadalomnak nyújt szolgáltatást, 3. egy közintézmény, a magyar kultúra számára is fontos. E három pillér megtartása a Fórum Intézet kiépítésekor is jelen van.

A rendezvényt záró kerekasztalbeszélgetés résztvevői: Egyed Albert, Liszka József, Tarnóczy Mariann, Törzsök Erika és Végh László, a beszélgetést Simon Attila moderálta. A beszélgetést sokkal személyesebb hangnem jellemezte. A beszélgetőpartnerek felidézték az első találkozást Tóth Károllyal és a közös élményeket. Végül Sándor Nóra, Tóth Károly özvegye köszönte meg a Fórum Intézet munkatársainak, hogy tovább folytatják a megkezdett munkát, a konferencia szervezőinek pedig a szervezést és a közös emlékezést.