Történész: hiányzik a kölcsönös bocsánatkérés a csehszlovák-magyar lakosságcsere ügyében

Szarka Lászlót a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Magyar-Szlovák Történész Bizottság, a budapesti Szlovák Intézet és a komáromi Selye János Egyetem közös, pénteki, az 1947-es csehszlovák-magyar lakosságcsere témájában rendezett konferenciájáról kérdezték.

Az MTA történettudományi intézetének történésze, a konferencia szervezője elmondta: 70 éve, 1946. március 27-én írták alá Budapesten a lakosságcsere-egyezményt, és egy évvel később végre is hajtották.

Az egyezmény szerint annyi felvidéki magyart küldhetett Magyarországra Csehszlovákia, ahány magyarországi szlovák jelentkezett önként a "hazatelepülésre", így végül mindkét oldalról 70-80 ezer ember hagyta el a szülőföldjét. A magyarországi szlovákok is "egyfajta nyomás alatt" döntöttek az áttelepülés mellett, a szlovákiai magyarok esetében pedig a kitelepítés Eduard Benes akkori csehszlovák államfő "programja", a homogén nemzetállam-építés része volt.
    
Szarka László úgy vélte: a történész szakma az elmúlt huszonöt évben mindkét országban elvégezte "a minimális, kötelező feladatokat". A levéltárak nyitva állnak, korlátozások nélkül lehet vizsgálni a legkülönbözőbb szempontokat, a történet a közoktatási tankönyvekben is benne van, és több kötetnyi interjút rögzítettek az érintettekkel.     Ugyanakkor míg Magyarország és az egykori Csehszlovákia államai Németországgal rendezték a kényszerkitelepített németek ügyét, ezt egymással eddig nem tették meg. Az egykori kitelepítettek és családtagjaik lezáratlannak érzik az ügyet, hiszen nem születtek meg a kárpótlások, és hiányzik a kölcsönös bocsánatkérés gesztusa - hangsúlyozta.
    
A konferencia egyik célja felhívni a figyelmet arra, hogy "a dolog akkor ér véget, amikor ezek a kölcsönös gesztusok megtörténnek a legmagasabb szinten is" - mondta a történész.