„Többre lettünk volna képesek”

Vidéken nem óriásplakátokkal lehet sikert elérni, hanem az emberekkel való közvetlen kapcsolatteremtésselVeronika Janušková felvétele A grémium kassai kerületi ülésén ön rögtönzött ankétot csinált, hogy megtudja, a résztvevő hatvan szervezetből hányan kaptak kormánytámogatást az EU-népszavazás kampányára. Egy kéz sem lendült magasba. Meglepte ez az eredmény?

Nem nyilatkozhatom valamennyi polgári társulás nevében, ám kertelés nélkül szeretnék fogalmazni. A grémium már tavaly megszólította Csáky Pál kormány-alelnököt azzal, hogy szeretnénk segíteni a kampány előkészítésében. Sajnos végül egyszerűen kihagytak bennünket a folyamatból, olyannyira, hogy már csak a kész anyagot kaptuk kézhez, amely egyébként egyáltalán nem nyerte el a tetszésünket. A kormányhivatal stratégiáját elhibázottnak tartjuk. Szerintem illő lett volna legalább a véleményünket kikérni.

Mi nem tetszett a stratégiában?

Főleg az, hogy a benne szereplő terminusokat lehetetlen volt betartani. Egyébként ez az észrevételünk be is igazolódott, csúsztak az időpontok, és világossá vált, hogy két héttel a népszavazás előtt nem lehet kampányt indítani. Az emberek sokkal előbb szerették volna megkapni az uniós csatlakozással kapcsolatos információkat. Egy darabig érdeklődtek, aztán visszajelzés híján legyintettek az egészre. A kerületi grémiumok eközben készen álltak a kampány indítására, konkrét projektumokat kínáltak fel, amelyek talán nem egyeztek mindenben az előkészítő bizottság elképzeléseivel, nem az ő ízlésüket tükrözték, ám meghatározott célcsoportokra koncentrálódtak, és a régiók félreeső járásait is lefedték volna. Ismerjük saját környezetünket, tudjuk, hogy helyi szinten melyek a problémás csoportok, hiszen statisztikai adataink és beható analíziseink vannak erről.

A kampányra szánt pénz régiók szerinti elosztásánál figyelembe vették ezeket az analíziseket?

Szerettük volna elérni, hogy figyelembe vegyék, igyekeztünk elmagyarázni, hogy a pozsonyi egyetemisták és vállalkozók feltételezhetően részt vesznek a népszavazáson, rájuk kevesebb pénzt kell szánni, mint mondjuk a keleti mezőgazdasági munkásokra. Eddigi tapasztalataink alapján abban is biztosak voltunk, hogy vidéken nem óriásplakátokkal lehet sikert elérni, hanem az emberekkel való közvetlen kapcsolatteremtéssel.

Az előkészítő bizottság nem fogadta el az önök javaslatait, vagy választ sem kaptak?

A Pozsonyban ülő emberek egyszerűen eldöntötték, hogy nincs szükség regionális koordinációra, hagyni kell, hogy minden egyes civil szervezet maga végezze a referendummal kapcsolatos munkát. ĺgy ezek szervezetlenül, egymástól elszigetelve tevékenykedtek, és bár az interneten el lehetett olvasni, ki mennyi pénzt kapott a kampányra, az már nem derült ki, milyen projektumot működtetnek. A támogatás irányulása sem volt világos, az ember például azt olvasta, hogy Kelet-Szlovákiában ötven kezdeményezést pénzel az állam, holott valójában csak tizenkét keleti székhelyű civil szervezet kapott támogatást, a többiek Pozsonyból fejtettek ki, úgymond, országos tevékenységet. ĺgy fordulhatott elő, hogy a grémium kerületi ülésén részt vevők közül senki sem emelte fel a kezét, amikor azt kérdeztem, kapott-e valaki támogatást a referendum előkészítésére. Az országot járva magánemberként sem találkoztam egyetlen részvételre buzdító regionális civil kezdeményezéssel sem.

Milyen konkrét ötletei voltak a grémiumnak?

Koncertek, beszélgetések, szabadtéri rendezvények, színházi előadással egybekötött információs estek, vitafórumok. Külön tervünk volt az első választók mobilizálására, amely korosztály részvétele végül problémásnak mutatkozott. Másfelől meg kell jegyeznem, hogy az általunk előkészített koncepciót egyébként sem lehetett volna megvalósítani, mert a kampány nagyon sokat késett. Mi azt szerettük volna, ha a községekben központi helyre egy-egy hatalmas, faliújság-szerű plakát kerül, és minden további információt oda helyeztek volna el. Ott értesülhettek volna az emberek arról, mikor lesz koncert, beszélgetés vagy más akció. A körültekintően kiválasztott helyszínek sokat jelentettek volna. Ezen kívül egész Kelet-Szlovákiát eláraszhattuk volna információs brosúrákkal úgy, hogy személyesen adtuk volna ezeket az emberek kezébe. Véleményünk szerint csak a Kassai kerületben harmincezer ilyen brosúrára lett volna szükség, ehhez képest kiderült, hogy a kormányhivatal összesen huszonnégyezer darabot nyomtatott.

A referendumot követően találkoztak már a kormányhivatal képviselőivel?

Nem, és nem is látjuk szükségét ennek, hiszen szervezetten nem vettünk részt a kampányban, csak egyénileg igyekeztünk meggyőzni közvetlen környezetünket a népszavazás fontosságáról.

A grémium tavalyi országos konferenciáján nagy összhangot tapasztaltam a civil és az állami szféra elképzeléseit illetően. Eric van der Linden szlovákiai EU-nagykövet ott és akkor külön kiemelte a civil szervezetek kampánymunkájának fontosságát...

ĺgy van, sőt az addigi választások során végzett munkánkért is nyilvános dícsértet kaptunk tőle. Sajnos a csatlakozási kampányra nem Strasbourgból küldték a pénzt, és minden az anyagiakon múlik, pénz nélkül nem érhető el számottevő eredmény, egyetlen plakátot sem tudunk kinyomtatni. Ezúttal Pozsonyban döntötték el az illetékesek, hogy nem fogadják el a feléjük nyújtott segítő kezet. Az a kérdés, állandó partnernek tekintenek-e bennünket, vagy csak akkor vagyunk jók, ha az ő elképzeléseiket valósítjuk meg. Számomra azért különösen szomorú, hogy a harmadik szektort kihagyták az előkészületekből, mert a grémium évek óta aktivizáló tényezőként volt jelen a régiókban. Már a tavalyi országos konferenciánk jelmondata az volt, hogy „Szlovákia az integrációt választja”, a találkozó sárga csillagos logója pedig megegyezett az Európai Unió logójával.

Ön személyes vereségnek tartja ezt a fiaskót?

Be kell vallanom, hogy rossz érzéssel tölt el a dolgok ilyetén alakulása, csalódott vagyok. Ennél többet akartunk, és többre lettünk volna képesek, csak sajnos nem voltak lehetőségeink.