Tíz dolog, ami nem lenne a világháború nélkül

1. Intimbetét

Egy kis amerikai cég, a Kimberly-Clark már az 1. világháború előtt feltalált valami hasonlót. A vállalat két vezetője 1914-ben keresztül-kasul beutazta Németországot, Ausztriát és Svájcot, hogy megfelelő nedvszívó képességű papírt találjon. Végül azonban egy olyan anyagot fedeztek fel, amelynek a pamutnál ötször jobb volt a nedvszívó képessége, és a tömeggyártása fele annyiba került. Az Egyesült Államokban levédették a találmányt, majd 1917- ben, amikor az USA belépett a világháborúba, megkezdték a tömeggyártást. A fronton dolgozó vöröskeresztes nővérek gyorsan rájöttek, hogy az anyag sebek tamponálásán túl személyes használatra is alkalmas, ez hozta meg az áttörést.

2. Papírzsebkendő

A tisztasági betétnél az jelentette az egyik nagy problémát, hogy a nők túlságosan szégyenlősek voltak férfi eladóktól kérni. Az eladások nőttek, ám a Kimberly-Clark nem volt elégedett, és további hasznosításon törte a fejét. Így született meg 1924-ben a papírzsebkendő, amelyet eredetileg úgy készítettek, hogy kivasalták a cellulózt.

3. Kvarclámpa

Korabeli becslések szerint 1917/1918 telén a berlini gyerekek fele angolkóros volt, azaz csontgyengeségben szenvedett, amit a napfény és a D-vitamin hiánya okozott. Noha a pontos okokat nem ismerték, egy Kurt Huldschinsky nevű orvos úgy döntött, kísérletezni kezd. Négy kisgyereket választott ki, akiket UV-lámpa alá ültetett, és azt vette észre, hogy a csontjaik erősödni kezdtek.

4. Óraátállítás

A sokak által átkozott óraátállítás ötlete már korábban is felmerült, ám az áttörést a világháború okozta szénhiány hozta meg, méghozzá 1916. április 30-án, amikor Németországban éjjel 11 órakor éjfélre állították előre az órákat, hogy így nyerjenek reggel plusz egy óra nappali világosságot. A többi ország villámgyorsan követte a németek példáját: Nagy-Britannia például három hét múlva, május 21-én. Az USA Kongresszusa 1918. március 19-én iktatta törvénybe a különböző időzónákat és jelölte meg március 31-ét a nyári időszámítás kezdeteként a világháború végéig. Az 1. világháború lezárását követően az óraátállítás elmaradt, ám aztán visszatért és azóta is velünk van.

5. Teafilter

Noha egy amerikai teakereskedő már 1908-ban kis zacskókban szállította a teát megrendelőinek, a megoldás mégis az 1. világháborúban terjedt el. Érdekes módon nem a britek, hanem a németek, konkrétan a ma is létező Teekanne cég terjesztette el, amely így szállította a frontra a csapatoknak a teát. A neve ekkor még stílszerűen „teabomba” volt.

6. Karóra

A karórát nem kifejezetten a háború miatt találták fel, viszont ezekben az években vált általánossá a használata. A fronton nem volt túl praktikus a zsebóra, a pontos idő ismerete azonban (akár a csapatmozgások összehangolása végett is) rendkívül fontos volt. A karórák mindkét kezet szabadon hagyták, ami annyira praktikusnak bizonyult, hogy az egyszerű időmérők népszerűsége a háborút követően is töretlen maradt.

7. Szójakolbász

Azt hihetnénk, hogy a vegetáriánus kolbászt valamikor az 1960-as években találta fel egy „életmódművész”, de az igazság ennél sokkal izgalmasabb. A hús nélküli kolbász feltalálója ugyanis nem más, mint Konrad Adenauer, a 2. világháborút követő időszak első német kancellárja. Az 1. világháború idején a későbbi politikuslegenda Köln polgármestere volt, akinek a brit blokád idején szembe kellett néznie a lakosság éhezésével. A meglehetősen leleményes Adenauer addig kísérletezett, amíg meg nem találta, mivel lehetne helyettesíteni a húst.

8. Cipzár

A „hogyan fogjuk össze könnyen és hatékonyan a ruhát?” kérdés a 19. század közepe óta kísérletezésre késztette a feltalálókat, míg végül az Egyesült Államokban egy svéd emigráns, bizonyos Gideon Sundback lelt rá a megoldásra. A cipzár elterjedését a hadseregnek köszönhetjük, először ott alkalmazták, végül akkora sikere lett, hogy a háborút követően a civil életben is megragadt.

9. Rozsdamentes acél

A brit hadsereg már a háború előtt komoly problémával nézett szembe: a fegyverekhez használt fém nem volt elég tartós, a cső az ismételt tüzelések nyomán eltorzult. A megoldást Harry Brearley, egy sheffieldi kohász szállította, még 1913- ban, aki krómot adott az acélhoz, de elégedetlen volt az eredménnyel. A legenda szerint miután több darabot is félredobott az udvaron, egy idő után azt vette észre, hogy azok nem rozsdásodnak. A háború során aztán a rozsdamentes acélt rengeteg területen kezdték használni.

10. Drót nélküli kommunikáció

A háború kezdetén a kommunikáció jórészt kábeleken keresztül zajlott, de ez nem volt túl megbízható, hiszen azok könnyen megsérülhettek, az ellenség elvághatta, sőt, lehallgathatta őket. A probléma különösen a repülőgépeknél vált akuttá: a pilóták kezdetben kiáltásokkal és kézjelekkel kommunikáltak. A választ a kihívásra a drót nélküli kommunikáció jelentette. A rádiótechnológia ekkor már rendelkezésre állt, de tovább kellett fejleszteni. Ezt a britek tették meg, akik 1916 végére jelentős előretörést értek el. A legnagyobb problémát az erős háttérzaj jelentette, ám amikor ezt a beépített mikrofonnal felszerelt sisakkal sikerült kiküszöbölni, már semmi sem állhatott a rádiós kommunikáció útjába. (ú)