Tisztelt Asszonyom,

köszönöm levelét, olvasáskultúránknak ezt az értékes adalékát, mely a Magyar Könyvbarátok Körének sorsát és kérdéssorát is vázolja.

Turczel Lajosnak a hetvenes évek elején írt tanulmánya még a létező sorozatot és egyesületet veszi számba: „A könyvsorozatok közül az 1950 óta fennálló és szépprózai profilú Magyar Könyvbarátok Körének (MKBK) 1972-ben 5000 ezer előfizetője, az 1965-ben indult Versbarátok Körének (VBK) 1200 előfizetője van. Az előfizetők mindkét sorozatban évente 4 kötelező kötetet kapnak, melyek megoszlása rendszerint a következő: az MKBK-ban egy csehszlovákiai magyar regény, két magyarországi regény és egy világirodalmi mű; a VBK-ban egy csehszlovákiai magyar verseskötet, egy magyarországi, egy szlovák vagy cseh és egy világirodalmi.”

Az MKBK az 1949-ben újraindult szervezett szlovákiai magyar könyvkiadás első és legjelentősebb sorozata volt, mely túlélte a rendszer valamennyi kiadóvállalati átalakítását és alakulását, csak éppen a rendszerváltást nem érte meg. 1950-ben indult a Pravda Kiadó keretei közt alakult Magyar Könyvtár szerkesztésében, 1953-tól a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1956-tól a Szlovák Szépirodalmi Kiadó (a későbbi Tatran), 1967-től a Tatran Magyar Üzeme, 1969-től (tehát megalakulásától) pedig a Madách Könyv- és Lapkiadó folytatta. A sorozatban 1980-ig 124 kötet jelent meg. Az MKBK (valamint a Versbarátok Köre) valóban nemcsak sorozat volt, hanem könyvklub is. E klub 1952-ben 15 ezer tagot foglalt magába, de számuk még 1980-ban is 7 ezer volt. Egy évvel később a klub (máig rejtélyes körülmények közt) megszűnt, a könyvekhez pedig a könyvterjesztői hálózatban lehetett hozzájutni, természetesen a korábbinál lényegesen alacsonyabb példányszámban. Bővebben e kérdést Fónod Zoltán taglalja Tegnapi önismeret c. könyvében.

Az MKBK-tagok toborzását a Csemadok vállalta, a tagok többsége is az egyesület soraiból került ki. Tóth László említi: „Gyakori eset volt, hogy a beszedett tagdíjakból a Csemadok-szervezet fizette elő az MKBK kiadványait. Már a kezdet kezdetén szoros együttműködés alakult ki a Csemadok és a helyi könyvtárak között, s ez az irodalommal való közvetlen kapcsolattartás csatornáinak kiépülését jelentette.” Az olvasómozgalom hivatalos kínálatában először 1966-ban bukkant fel szlovákiai magyar könyv, Dobos László Messze voltak a csillagok c. regénye (ez először sorozaton kívül jelent meg).

Ennyit dióhéjban a Magyar Könyv- és Versbarátok Köréről, mely, mint a fentiekből is kitetszik, járható útja-módja volt annak, hogyan jusson el a jó könyv az olvasóhoz. Egy harminc évig életképesnek bizonyuló könyvellátó rendszer felépítésének, működésének és bukásának története ez, s múltismeretünk része. Mivel az olvasás mindig újak és újabbak számára lesz létszükségletté, talán remélhetjük, hogy valamelyik társadalmi, kulturális szervezet vagy alapítvány hamarosan éppen ennek a hagyománynak a felkarolásában találja meg működése értelmét.

A szerkesztő