Tavaszi szellő futja át a szobát,
ajtó, ablak tárva
a lélek is fut vele.
A test, ami nyúzott, nehéz és fáradtmarad
ül és konokul tekint a falon lógó képre,
krikszkraksz az egész, gondolja.
De amikor elhomályosodik
a színek kavalkádja közül
távolba tűnő sejtelmes utak tűnnek elő
hívogatón, csalogatón.
Tavaszi levél ajtóval, ablakkal
ajtó, ablak tárva
a lélek is fut vele.
A test, ami nyúzott, nehéz és fáradtmarad
ül és konokul tekint a falon lógó képre,
krikszkraksz az egész, gondolja.
De amikor elhomályosodik
a színek kavalkádja közül
távolba tűnő sejtelmes utak tűnnek elő
hívogatón, csalogatón.
Az egyik úton, egy zsíros kenyeret majszoló,
a másikon egy szénakazalba bukfencet vető,
a harmadikon tavaszi fűben hentergő gyermek,
a negyediken minden, ami szép volt, lágy és kerek.
A lélek a fényes alagútban, lebegve, boldogan,
míg a tavaszi szellő vissza nem tereli.
Ajtó, ablak bezárul,
a konok tekintet meghátrál.
Az izom megfeszül, a test feláll.
Győzedelmeskedik a vágy,
hogy ablakhoz lépve, a rügyből levél bukjon elő.Hodossy Gyula (1960. V. 3.) Dunaszerdahely
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.