Szövegvágyak és olvasatok

Végy egy könyvet, mondjuk a Németh Zoltán vírusszövegei, idiótameséi és egyéb mutáns történetei címűt, ásd bele magad ebbe a fura szöveghalomba, szövegvágy titokzatos tárgya: Olvasó, majd figyeld, milyen szöveg jön létre olvasásod által!

Persze többféle olvasás van, attól függően, milyen konvenció alapján olvasol. Már a szerzőként is funkcionál(hat)ó név több irányba indítja az értelmezés folyamatát: támaszthat negatív előítéletet, ébreszthet kíváncsi izgalmat, netán — ismeretlenségével — hidegen hagy. Ugyanez elmondható a csupa kellemetlen tapasztalatot idéző előtagokat alkalmazó műfaji megjelölésekről is. De hát mindnyájan az időbe és saját olvasásmódunkba vagyunk belevetve. Számon kérheted a szövegen akár saját értetlenségedet, idegenségedet is!

Az első szöveg (Mutansok etc.) alaposan rontott, ékezethiányos, félreütéses (nyomdatechnikai analfabétizmus, sietős felületesség, szándékolt kibabrálás az olvasóval...): fizikai fájdalmakat okoz az olvasás. Ez az olvasás terrorja? Csukd be a könyvet, s ne dühöngj! Vagy mégiscsak áldott állapot? Olvass tovább — a halhatatlanság kísértésével!

(Jutalomból) részt vehetsz egy Lakomán: szemet (értelmet) gyönyörködtető asztalon érzékenyen stilizált mondatokat tálal a szöveg az erotikus interpretáció fűszereivel. Az sem baj (ezúttal), ha nem (a bármilyen menő vagy divatjamúlt) elméletnek való megfelelés szintjére redukálva olvasol. Alig észrevehető arisztokratikus (vagy artisztikus) mozdulattal letörölheted kicsorduló nyálad, sőt csettinthetsz is: nem is biztos, hogy éles határ húzódik a szépirodalom és a (róla vagy hozzá alkotott) elmélet között.

Jóllakottan lépsz át A Nagy Elméleti Pokémonháború küzdőterére, ám semmi ejtőzés! Megtapasztalhatod, mit jelent a hatalom, hogyan rettegnek az Irodalom Tartomány emberei a teória guruitól, illetve az őket meghaladni (legyőzni) készülő utódoktól/tanítványoktól. Kapkodhatod a fejed: szövegek (elméletek, vélemények) villámgyors és kíméletlen összecsapásának lehetsz tanúja — a rafináltan szerkesztett és harcra alaposan kiképzett mondatok (pokészövegek!) nemcsak egymás, hanem sokszor saját maguk ellen lépnek fel. Végül: (meg/le)győz a nő!

Szövegnőket vagy női szövegeket fektet vizsgálóasztalára a gynokritikus a következő fejezetben. Kedvenc páciensei a felvidéki költőnők. A testükön keresztül olvassa/olvastatja őket. Olvasáserotika? Netán kritikaparódia?

Piroska és a farkas meséjét bizonyára unalomig ismered, kedves Olvasó. De azért ne ugord át ezt az idiótamesét! Ha egy kicsit is jártas vagy (a tájainkon még meglehetősen újnak tűnő) irodalomelméleti iskolák diszkurzusában, a bizarr kontextusba helyezett alapfogalmakkal való játék igazi élvezetet nyújt. Ám akkor sem kell feladnod, ha ismeretlen számodra ez a terület: olvashatod akár halandzsanyelven is. Ne feledd: a szöveg általad jön létre!

Idiótamese a következő szöveg, A Perverz Béka című is, meg egy kicsit tanítómese is: a perverz olvasás titkaiba vezet be a mániákus olvasólánnyal együtt az iszonyatosan ronda és undorító béka. Csak ízelítőül idézzük az egyik tanítását: Perverz szövegértésről akkor beszélünk, ha különféle, egymásnak legalább részlegesen ellentmondó értelmezések futnak végig a szöveg testén. Próbáld ezt a tanácsot megfogadni, nyájas Olvasó!

Maradt még egy szöveg hátra, a számmisztikát kiteljesítő hetedik: a főképp számítógépes szaknyelv(b)en tobzódó HHHhhhófehérke és a hét cybertörpe meséje. Erotikától, perverziótól, sőt szadizmustól sem mentes történet ez, minden elfojtott érzelmet a felszínre löknek a mondatok. De minden jó, ha a vége jó, a szépséges HhHhHhófehhhérke klónjai benépesítik a világegyetem rejtett zugait, esztétikai gyönyört keltve mindenütt.

Na milyenné váltál, kedves Olvasó? Élvezett téged a szöveg?

N. Tóth Anikó