Szokható a szegénység is

Anna Záborská az egy hónapi koplalás befejezéseképpen kedvenc süteményét vásárolta meg a parlamenti büfében. A képviselőnő megpróbált havi 4500 koronából megélni, bevallása szerint amint lejárt a határidő, első dolga az volt, hogy jó alaposan bevásárolt. Azt mondja, nagyon rossz, ha az embernek nincs pénze.Miroslava Cibulková felvételeMi volt a célja ezzel az akcióval?

Becsületbeli ügynek tekintettem, hogy teljesítsem egy hallgatónak tett ígéretemet, ez volt a fő oka annak, hogy vállaltam: megpróbálok egy hónapig 4500 koronából élni. Természetesen később más motivációt is kaptam, például, hogy kipróbáljam valóban teljesíthető-e, vagy hogy egyfajta felmérést készítsek. De a fő érv az volt, hogy megpróbáljam beleélni magamat azok helyzetébe, akiknek valóban ennyi pénzből kell megélniük.

Vállalását nem sikerült teljesíteni, kölcsön kellett kérnie 100 koronát. Milyen tanulságot vont le az egy hónap élményeiből, és mit tud tanácsolni azoknak, akik mindig ennyiből élnek?

Egy hónap tapasztalatai alapján nem engedhetem meg magamnak, hogy tanácsokat osztogassak azoknak, akik hosszú távon ekkora öszszegből kényszerülnek megélni. Ez hihetetlen arcátlanság lenne részemről, én csak a saját érzéseimet tudom megosztani velük. Amikor már közeledett a hónap vége és láttam, hogy a pénz nem lesz elég, miközben nem volt semmilyen előre nem látható kiadásom, tudtam hogy van családom, amelyre támaszkodhatok. Tudtam, hogy bekopoghatok az apámhoz, a nővéremhez, rokonaimhoz, és ők segíteni fognak. Sajnos jelenleg a társadalom nagy része alábecsüli a család szerepét, a hagyományos családét, ahol a szülők bizonyos mértékig gondoskodtak a felnőtt gyerekekről is, ez a hozzáállás mintha megszűnt volna napjainkban. Az emberek panaszkodtak nekem, hogy turkálóban vásárolt ruhákat hordanak, pedig hát ez mindig így volt: a családon belül a gyerekek egymástól örökölték a ruhákat. Említhetem a nagynéném esetét, aki a szocializmus alatt 800 koronás nyugdíjból élt, ebből nem futotta téli tüzelőre, ezért októbertől tavaszig nálunk lakott. Az emberek gyakran panaszként mondják nekem, hogy segíteniük kell gyerekeiket, vagy fordítva, a gyerekeknek kell segíteni szüleiket. Ha van miből segíteni, akkor ezt teljesen normálisnak tartom. Természetesen vannak olyan szélsőséges helyzetek, amikor a család sem tud segíteni, ekkor jut szerephez az állam vagy a község. Én az elsődleges szociális hálónak a családi kötelékeket tekintem.

Sokak szerint egy hónapos vállalása csak populista húzás volt, népszerűségét akart növelni.

Ha tudtam volna, hogy ekkora érdeklődés lesz a sajtó részéről, akkor nem vállalom. Nem vállalom, mert nem tudom mindenkinek elmondani, aki egy rövid hírből, vagy egy újságcímből értesült róla, hogy miről is van szó. Tudatosítom, hogy sokakban irigységet, bizalmatlanságot, ellenségeskedést szült, és erről nem ők tehetnek.

Megmaradt az 500 koronája, amit előre nem látható kiadásokra tett félre. Mit tett volna, ha például beázik a lakása, vagy más jelentős kiadása adódik?

Ha tényleg csak az 500 koronám lett volna, amit félretettem, akkor kölcsönre szorultam volna, vagy nagyobb mértékben kell a családomra támaszkodnom. Tudatosítom, hogy az emberek többsége a következő hónapban nem költheti el az előző hónapban megtakarított összeget, muszáj azt is félretenniük, takarékoskodniuk kell, hiszen lehet, hogy később cipőt, kabátot kell vásárolniuk.

Néhány nap múlva itt a Mikulás, közeledik a karácsony. Ha decemberben akart volna megélni a létminimumból, miből vett volna ajándékot családtagjainak?

Ez csak feltételezés, hiszen van férjem, családban élek, és nem csak 4500 koronát keresek. Novemberben sem vásároltam semmilyen ajándékot, nem látogattam rokonaimat, mert nem jutott útiköltségre. Tudom, hogy a pénztelenség folyamatos stresszt okoz, de nem hiszem, hogy a szegények nem élhetnek boldogan. Ki lehet békülni ezzel az állapottal is. Például hivatalos voltam testvérem névnapi, Katalin-napi ünnepségére, de nem tudtam ajándékot vinni, mert nem volt miből vásárolni. A szociális kiadások tekintetében azonban figyelembe kell venni az állam lehetőségeit. Növelhetjük a segélyek összegét, de tudnunk kell, hogy ez az állam eladósodásához vezet. Meg kell találni az arany középutat, hiszen azt sem várhatjuk el az emberektől, hogy méltóságukon aluli körülmények közt éljenek. Tudom, vannak olyan nehéz helyzetben élők, akik a családjuktól sem mernek kölcsönkérni, hiszen nem lehetnek biztosak abban, hogy meg tudják adni tartozásukat.

Jelezte, hogy az elmúlt hónap tapasztalatai megnyilvánulnak majd a szociális törvényekről való szavazásakor. Vannak konkrét javaslatai?

Csak annyit mondtam, hogy az érzéseim a szavazógomb lenyomásakor mások lesznek, mint eddig voltak. Nem mondtam, hogy máshogy fogok szavazni, én lennék a legboldogabb, ha indokolt esetben máshogy szavazhatnék, de tudatosítom, hogy egy kormánypárt képviselője vagyok, melynek feladata az elfogadott kormányprogram megvalósítása egy meghatározott költségvetés alapján, és csak amiatt, hogy egy hónapig 4500 koronából éltem, nem szeghetem meg a koalíciós egyezségeket. De az biztos, hogy a vitákban sokkal határozottabban fogok fellépni.

Megismétli még valamikor ezt a „4500 koronás” hónapot?

Talán ha felmerülne valamilyen konkrét, értelmes indok. Semmiképpen nem ismételném meg azért, hogy esetleg csökkenő népszerűségem miatt nagyobb publicitást kapjak és a lapok első oldalára kerüljek.

Mire költött, mit vásárolt Anna Záborská?

2500 koronát költött a lakásfenntartásra

500 koronát tett félre előre nem látható kiadásokra

1500 koronát költött élelemre és egyéb napi, használati cikkekre

csak a legszükségesebb élelmiszert vásárolta, sem ruházkodásra, sem utazásra nem költött

nem volt beteg, nem vett gyógyszert, nem voltak egészségügyi kiadásai

kiadásaiba nem számította bele a képviselői feladataival összefüggő költségeket: telefon, autófenntartás

nem használta ki a munkájából adódó „lehetőségeket”: nem étkezett fogadásokon, nem fogadott el ebéd- és vacsorameghívásokat

nem vásárolt semmilyen tartós használati cikket, sem ajándékot rokonainak

napi menü november 5-én: reggeli: kifli, margarin, tojás, kávé, ebéd: virsli, kifli, vacsora: gabonapehely, gyümölcssaláta, tea

a hónap legnagyobb részét egyedül töltötte egy közép-szlovákiai városban

nem fogyott, de nem is hízott meg

két napot volt Brüsszelben, ahol a parlamenti büfében 60 eurócentért (24 korona) evett levest (lpj)