Szó el nem vész vetélten

A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint az idézet „más ember megnyilatkozásának szó szerint ismételt része”, az idézőjel pedig az idézetnek, esetleg egyéb, szó szerint közölt szövegrésznek (például valamely mű címének) kezdetét és végét jelzi. De utal az Értelmező Szótár arra is, hogy az idézőjel nemcsak ezt a határjelző szerepet tölti be, hanem más funkciókat is; jelezhet, mint tudjuk, különféle értelmi vagy érzelmi állásfoglalásokat, így többek között gúnyt, kételkedést, felelősségelhárítást, distanciatartást stb. Idézni azonban nemcsak azt jelenti, hogy mástól vagy máshonnan származó szöveget szó szerint megismétlünk; a nem szó szerinti ismétlés is egyik formája az idézetnek – van zenei idézet is. Idézésen nem is csak ezt értjük s nemcsak ennyit, hanem megjelenítést, megelevenítést, evokációt, a szó igekötős alakjában (felidéz, előidéz) még az okát is valaminek…

A magyar irodalom története a legrégibb időktől napjainkig – ez körülbelül egyet jelent azzal, hogy „a Halotti beszédtől napjainkig.” Aki Kosztolányi „Halotti beszéd” című költeményét (nagy versei között is az egyik legnagyobbat) olvassa, bizonyára felemelő élményben lesz része, s a vers címe sem szorul magyarázatra (sem Kosztolányinál, sem más íróknál, kik címben vagy szövegben visszautalnak a Halotti beszédre), de ki tagadhatná, hogy hatását, szuggesztivitását növeli, ha az olvasó felismeri, hogy a vers legrégibb fennmaradt összefüggő prózai nyelvemlékünknek nemcsak az irodalomtörténetben használatos címét, hanem ódon zengzetű szövegének első szavait is kölcsönveszi („idézi”), noha természetesen nem teheti idézőjelbe, amint a zenei idézetet sem lehet: vagy ráismerünk vagy sem. Látjátok, feleim, egyszerre meghalt…

Amikor 1955-ben, a második világháború után első ízben jelent meg kötete, Fábry „A gondolat igaza” címet választotta. Ez ismét egyike azoknak a címadásoknak, amelyek vizsgálódásra csábítanak: hány érettségiző vagy egyetemet látogató magyar vagy magyar szakos diák ismeri e kötetet és címét, hányan ismerik fel, hogy ez a cím idézet, hogy Ady-idézet, hogy Ady „Emlékezés nagy halottra” című, Jean Jaurés emlékének szentelt verséből való?

Viseljük bölcsen a „gyorsuló idő” szabta korlátokat és veszteségeket, de mentsük az irodalom belső összefüggéseiből a menthetőt. „A filozófia története” régebben szinte egyértelmű volt a filozófiával: hiszen az egymást követő filozófiai rendszerek megismerésén keresztül vezetett a legcélravezetőbb út a filozófiai alapkategóriák megismeréséhez. A matematika történetéről sok izgalmas könyvet írtak, de a matematika mai összegezéséhez nincs feltétlenül szükség az előzmények kifejtésére. Az irodalommal éppen ellenkezőleg állunk: az új itt nem teszi fölöslegessé a régit, pontosabban: nem azzal szorítja háttérbe, hogy újabb nála. Amott váltják egymást az eredmények, emitt egymásra rétegeződnek, felhalmozódnak. A matematika története majdnem egészen másvalami, mint a matematika. Az irodalom története majdnem maga az irodalom… Rákos Péter