Szlovákiai magyar választói viselkedés a számok tükrében

Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy a Focus ügynökségnek a választások előtt a magyarok között elvégzett és most számomra elérhetővé tett reprezentatív kutatási eredményei alapján megpróbálja rekonstruálni a magyar választók márciusi döntését.

A Focus több alkalommal is lemérte a magyar közvélemény alakulását a Radičová-kormány bukása után, minden esetben dél-szlovákiai, a magyar lakosság szempontjából reprezentatív mintán. Az alapvető pártpreferenciák alakulását az első táblázat szemlélteti.

Az adatok tanulsága során tehát ez idő alatt a Híd a magyar választók körében kb. kétszeres szimpátiatámogatással rendelkezett az MKP-hoz képest. Bár ez az adat némileg eltúlzottnak tűnik – egyebek között azért is, mert a válaszadók egy része mindig az esélyesebb(nek tűnő) felet jelöli meg kedvenceként, ezzel reprezentálva saját magát a kérdezőbiztos előtt –, az kijelenthető, hogy a Híd jelentős előnnyel fogott bele a 2012-es választási kampányba, és ezt az előnyt legalább februárig meg is tudta tartani. Sem a Híd, sem az MKP támogatottsága nem változott szignifikánsan ez időszak alatt, csupán a bizonytalanok aránya növekedett jelentősebben. Ennek oka a kampány alakulásában meg a különféle ügyek és botrányok napvilágra kerülésében kereshető.

A két párt magyar szavazótábora között ugyan volt mozgás a 2010-es választások után, ennek volumene azonban viszonylag alacsony maradt. A februári mérés szerint akkor a magyar Híd-tábor 11,2%-át alkották a korábbi MKP-szavazók, az MKP támogatói közül pedig 13,6% volt az ex-hidas. Abszolút számokban ez a Híd nagyobb mért támogatottsága miatt azt jelenti, hogy a Hídhoz egy árnyalattal több MKP-s pártolt át, mint fordítva. A bizonytalanok és a szavazni nem tervezők körében viszont markánsan nagyobb volt a Híd korábbi támogatóinak aránya, mint az ex-MKP-soké. Itt is igaz azonban, hogy a Híd egy nagyobb táborból „adta le” ezeket a szavazókat, mint az MKP.

A két párt támogatói között akadtak fontos demográfiai különbségek is. A januári adatok szerint az MKP táborában jelentősen nagyobb a férfiak és a faluban élők aránya, mint a hidasok között, miközben a Híd-választók fiatalabbak, valamivel jobban szituáltak és jobban képzettek, mint az MKP szavazói. E mérések eredményeit egyébként később az exit poll (a választások napján készült mérés) is megerősítette.

A két párt táborában jelentős különbség van a legfontosabb problémák percepciójában is. Mindkét csoport a gazdasági-szociális témákat tartotta a legfontosabb problémáknak, az MKP szavazóinak körében azonban nagyobb volt az elégedetlenség általános szintje. Szintén fontos különbség, hogy míg a két tábort gyakorlatilag azonos módon érdekelték a kisebbségi lét gyakorlati oldalát érintő ügyek (oktatás, kultúra, nyelvtudás, jogok, önkormányzatiság), addig a nacionalizmus kérdését (magyarellenes közhangulat, Slota, kettős állampolgárság, intolerancia, magyar –szlovák kapcsolatok) az MKP szavazói ennél is fontosabbnak ítélték meg, miközben a Híd-tábor tagjai számára ezen problémák súlya kisebbnek tűnt.

A 2012. március 10-én megrendezett választások eredményei ismertek – a Híd 6,9%-ot szerezve a parlamentbe került, az MKP viszont 4,3%-kal a vonal alatt maradt. Abszolút számokban ez a Híd esetében 29 ezer fős csökkenést, az MKP-nál pedig teljes stagnálást jelentett. A „nagy kérdést” (szokás szerint) az alkotja, vajon hogyan szavazhattak pontosan a magyarok. Erre azonban csak nagyon durva becslések adhatóak. Az MKP esetében csupán maximum 1-2 százalékra tehető a szlovák szavazók aránya, éppen ezért nem tévedünk nagyot, ha az MKP-ra leadott szavazatokat magyar szavazatként vesszük számításba. A Híd esetében viszont trükkösebb a helyzet, ráadásul az exit poll eredményei (miszerint a párt táborának 44%-a szlovák) nincsenek összhangban a településsoros adatokkal és az egyéb mérésekkel sem. Ezzel ellentétes módon egy közvetlen a választások után készített mérés szerint a magyar válaszadók 3:2 arányban szavaztak a Hídra – ez úgyszintén tarthatatlan eredmény, hiszen ebben az esetben a Hídnak csak kb. 6%-nyi szlovák szavazója volna. Azok a próbálkozások, amelyek a zömében magyarok lakta települések tendenciáin keresztül szeretnék visszavezetni az általános eredményeket, torz eredményeket hoznak létre, mivel az MKP támogatottsága a magyarok körében magasabb a színmagyar területeken, mint a peremvidéken.

Több sikerrel kecsegtet a Híd szlovák szavazói számának meghatározására tett kísérlet. Ha a pártra északon leadott 24 ezer szavazatot nagyvonalú kerekítéssel egyöntetűen nem magyarok által leadott szavazatoknak tekintjük, akkor a Híd északon kb. 1,5%-os támogatottsággal rendelkezett. Emellett a preferenciakarikák eloszlása, valamint a közvélemény-kutatási mérések azt valószínűsítik, hogy a Híd dél-szlovákiai szavazatmennyiségének nagyságrendileg 12–16%-a származhat szlovák szavazóktól; másképpen fogalmazva, a szlovákok délen kb. 2,3–3,1%-ban választhatták a pártot. Ez az átlag egyenlőtlen: a délen élő szlovákok kb. 60%-a tisztán szlovák településeken él, az ő viselkedésük az északi lakosokéhoz lehet hasonló. Ezzel szemben a magyar közösséggel együtt élők szimpátiája a Híd irányban magasabb lehet. Öszszességében tehát délen további 18–24 ezer szlovák szavazattal számolhatunk. Ennek megfelelően a Hídra leadott voksok közül megközelítőleg 42–48 ezer származhatott szlovák választóktól, a fennmaradó 128–134 ezer pedig magyaroktól. A szlovákok aránya a Híd szavazói bázisának 24–27 százalékát, azaz nagyságrendileg a negyedét tette ki.

Az MKP és a Híd által megszerzett magyar szavazatok száma így mintegy 237–243 ezer főt tesz ki. Ez egyébként mintegy 30 ezer fővel marad el a „nagy” MKP utolsó, 2006-os eredményétől. Kockázatos vállalkozás a „magyar szavazatot” a régi MKP szavazóbázisával egyenlővé tenni: a Híd szavazóinak egy része korábban nem a koalíciós pártot választotta, hanem otthon maradt vagy szlovák pártra szavazott. Ezzel szemben a régi MKP 270 ezer fős bázisában jelentős számmal akadtak szlovákok is – ez a két hatás tehát ellentétes irányú, erejüket azonban pontosan nem tudjuk felmérni. A fenti hibák ellenére ez a 270 ezer fő jelentheti azt az egyetlen megfogható plafont, amelyet a magyar pártokra szavazó magyarok számára adhatunk.

Másfelől érdemes figyelembe venni, hogy a szlovákiai magyarság körében van egy olyan, mintegy a teljes magyar választói kör 15%-át kitevő réteg, amely minden esetben szlovák pártokra szavaz. Ez a réteg egyénileg mutat fluktuációt, tömege azonban viszonylag állandónak tűnik – idén azonban a szavazóknak a kampány során történő elbizonytalanodása miatt némileg növekedni látszott. Érdemes még tekintetbe venni azt is, hogy a magyarlakta járások választási részvétele jelentősen esett 2010-hez képest. A pontos arányt ezúttal is csak becsülni lehet: a járási adatok alapján az otthonmaradók aránya a potenciális magyar pártra szavazók mintegy 8 százalékát tehette ki.

Ezeken a kereteken belül felépíthető a magyar választók 2012-es viselkedésének becsült modellje. A magyar szavazók 75,7%-a döntött a Híd és az MKP mellett, 17,4% pedig szlovák pártot választhatott. A két párt közül a Híd 55:45 arányú többséget érhetett el az MKP-val szemben a magyarok körében, amely jelentősen kisebb a kampány során mért különbségnél.

Mi volt a két párt közötti különbség szűkülésének az oka? Elsősorban a taktikai szavazás jelensége. A mérések szerint a kampány idején a Híd-tábor 9%-a tervezett az MKP-ra szavazni azért, hogy „ők is bejussanak”, további több mint 20% pedig fontolgatta ezt a lépést. Erre a gondolatra számos kampányanyag is ráerősített. A friss mérések szerint végül az MKP szavazóinak kb. 10%-át (11 ezer főt) tették ki a taktikai szavazók, ami 4 tizednyi különbséget jelentett országos szinten. A Hídhoz 5%-nyi (9 ezer) ilyen választó pártolt át, ők azonban többségükben a párt egykori koalíciós partnereitől érkeztek, ezzel büntetve őket a botrányokért.

A másik fontos tényező pedig a Híd-tábor egy részének otthonmaradása volt. Az adatok szerint a párt korábbi szimpatizánsainak akár 10%-a is kihagyhatta ezt a választást. Jelentős részük kiábrándulttá vált (27%), bizalmatlan volt a korrupt politikusokkal szemben (27%), 9%-uk pedig úgy érezte, „nincs kit választania”. A mérések szerint a Gorilla-ügy viszont nem hatott döntően a hidas tábor kohéziójára és Bugár Béla megítélésére. A fenti folyamatból az MKP csak kis mértékben tudott profitálni: a bizalomvesztés nem pártváltásra, hanem elsősorban otthon maradásra ösztökélte a szavazókat. Riasztó tény, hogy a potenciális magyar első szavazók csaknem 70%-a nem ment el választani.

Összességében elmondható, hogy a magyarokat képviselő két párt mintegy 240 ezer magyart volt képes megszólítani, miközben valamivel több mint 20 ezer korábbi rendszeres szavazó az otthonmaradás mellett döntött, és enyhén növekedett a szlovák pártok vonzereje is. A Híd erősebb pozícióból fogott bele a kampányolásba, és előnyét részben meg tudta tartani a választásokon is. Az MKP eredményét jelentősen segítették azok a taktikai szavazók, akik mindkét magyar pártot bent szerették volna látni a parlamentben; a Hidat rajtuk kívül a különböző „ügyek” miatt otthon maradók kiesése is gyengítette. A Híd a szlovák szavazók nélkül csak szűkösen jutott volna be a parlamentbe, az MKP pedig valóban kint is maradt – ez a szlovákiai magyarok zöme által még a 2010-esnél is piszkosabbnak látott, botrányok által meghatározott kampány végeredménye.

Ravasz Ábel