Szilveszteri alkonyat

Másnap reggel mindenki egymástól kérdezte: „Hallottátok?!” Hallottuk. Délfelé járt az idő, amikor megtudtuk, hogy a német katonák felrobbantották a zselízi Garam-hidat. A front egyre közelebb került hozzánk. Közeledtét jelezték az éjszakai villogó fények és a mind erősebben hallható ágyúk dörgése. Falvaink felett napközben légi csatát vívtak a német és az orosz repülőgépek. Nagy volt a zűrzavar. Az országúton egymást követték a visszavonuló német csapatok leponyvázott teherautói.

Egyre feszültebbé vált a helyzet. Hajszálon múlott, hogy nem vittek el bennünket, leventéket. Minden 16 éven felülinek jelentkeznie kellett a községházán. Fejetlenség vagy az oroszok gyors előrenyomulása miatt a felsőbb hatósági rendeletet nem hajtották végre. December 20-án az orosz csapatok elérték a Garam vonalát. Nagypeszek és a tergenyei szőlőhegyek irányából hallatszott az orosz ágyúk lövése és a gépfegyverek ropogása. A Garam jobb oldalának távolabbi térségéből németek tüzérségi ágyúi lőtték az orosz állásokat. Két tűz közé kerültek falvaink. Nagysáróból járt mindennap többször egy német páncélozott terepjáró járőrözni az országúton Zselízig és vissza, a faluvégekről gépfegyversorozatot küldve a Garam túloldalára.

A karácsony úgy ért véget, hogy még csak egy harangkondítás sem jelezte a szeretet ünnepét. Harangszó helyett öldöklő fegyverek hallatták hangjukat. Fagyos, szomorú, fekete karácsony volt. Mindenki bezárkózva otthon a házban vagy a dohos pincében keresett magának menedéket. Félelmek közt múltak napjaink. Még a szomszédhoz is kockázatos volt átmenni.

December utolsó napja volt, alkonyodott már, mikor nálunk járt barátomat kísértem ki a házból. Alig hogy az ajtót becsuktuk magunk mögött, furcsa, suhogó hangra lettünk figyelmesek. Egy villanó, éles fényt hatalmas robbanás kísért koromfekete füsttel. Közelünkben csapódott be az első orosz akna. A robbanás és a légnyomás erejétől a földre estünk. Aknatűz alá vették Szódót. Föl akartunk ugrani, de visszarogytunk, hánykolódtunk, vérünktől áztatva a frissen hullott hóban. Én súlyos, a barátom halálosan sebesülve búcsúztunk az óévtől.

Amíg élek, ez a gyásszal végződő szilveszteri alkonyat mindig előttem lesz. És a temetőben egy sírkő a gesztenyefák alatt ezzel a felirattal:

„Itt nyugszik Farkas Károly, élt 17 évet”.

Borka Tibor, Szódó