Szeretnék május éjszakákon...

A dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kiadó újabb jeles dokumentumregénnyel lepte meg az olvasótáborát, Tipary László Szeretnék május éjszakákon... című történelmi korrajzával.

Előző kötetében — Szülőföldem szép határa — a szerző a deportálások keserveit elevenítette fel, ebben a mostaniban a második világháború fájó mozzanatait és az orosz hadifogság szenvedéseit tárja elénk. Persze, sok mindent megtudhatunk az első világháborús eseményekről és az akkori hadifoglyok visszaemlékezéseiről is. Hasonlókat magam is hallottam a nagyapámtól, habár ő nem az orosz, hanem az olasz fronton harcolt. Maga mellé ültetett a lócára, és mesélte a harctéren átélt borzalmakat... Olyan élethűen ecsetelte az Isonzó menti véres csatákat, sebesüléseinek történetét vagy az utolsó magyar királlyal való találkozását, mintha csak tegnap történt volna!

ĺgy mesél fiainak a kistompai születésű Péli Pál is: ő azonban azokról az egyszerű orosz emberekről, akik emberségesen, sőt barátságosan viszonyultak a magyar és más nemzetiségű hadifoglyokhoz. És szinte hihetetlen, de megkönnyebbülten sóhajtott föl akkor is, amikor 1944 végén megtudta: János fia orosz hadifogságba esett! Azt hangoztatta, és maga is hitte, hogy ott már csak jó dolga lesz, úgy, mint annak idején neki volt... A könyv terjedelmesebb része tehát Péli János történetét, illetve hadifogságának három évét meséli el, Tipary László remek, olvasmányos feldolgozásában.

Mielőtt azonban erről szólnék, érdemes a címére is kitérni, mely egy békebeli dal kezdősora. Magyarázata pedig a következő: egy hadifogoly magyar cigányzenész a fogságban is ragaszkodott hegedűjéhez (mint tenné ezt alighanem minden zenész). S az oroszok is kedvelhették a dalokat, mert nem vették el a hangszerét. És ez a muzsikus a fogság borzalmai közepette, 1947. május 1-jén, pontban éjfélkor elővette a hegedűjét, és játszani kezdte a fenti nótát! A foglyok erre felébredtek — már akiben volt annyi életerő —, és könnyezve énekelték együtt a gyönyörű dallamokat, sajgó szívükben felidézték a boldog békeidők május éjszakáit. Ezért lett a dal a kötet címadója.

Térjünk vissza azonban hősünk történetéhez! Mint már tudjuk, Péli János részt vett a második világháború poklában, s huszonkét évesen, 1944 szeptemberében orosz fogságba esett. Táborba került, ahol őreinek kiszolgáltatva, éhezve és fázva rengeteg szenvedést élt át. Százával voltak öszszezsúfolva a hatalmas raktárhelyiségben, és télen-nyáron a hideg, csupasz betonon aludtak. Aki megérte a reggelt vagy még tudott mozogni, temette jeltelen tömegsírba elhunyt társait…

A háború és a hadifogság keservei mellett azért némi romantikával is találkozunk a könyvben, legalábbis ilyennek tűnik az ukrán Hanka története. Ő mesélte el Ivánnak, azaz Péli Jánosnak, hogy amikor Ukrajnának ez a része a németek kezére került, fiatal lányként őt is Németországba hurcolták. Társaival együtt munkára vitték, s neki olyan szerencséje volt, hogy egy német tiszt a foglyok közül őt választotta ki felesége mellé szolgálónak. Ott pedig a legnagyobb csodálkozására emberségesen bántak vele: tiszta ruhát és rendes ételt kapott, sőt, a német nyelvet is elsajátította. Mikor aztán 1945 tavaszán a várost elfoglalták az oroszok, ő is hazakerült. Otthon — milyen iróniája a sorsnak! — a hadifogolytáborban kapott munkát, egyebek közt a német foglyok tolmácsa volt. Mégis elvágyódott a „szovjet paradicsomból”. Ebben az időben s itt dolgozott együtt Péli Jánossal — s bizony, beleszeretett a magyar Ivánba. Kérte, hogy ha hazaengedik, vigye magával, mondván, hogy hűséges és dolgos felesége lesz. A végén azonban úgy alakult a helyzet, hogy még csak el sem búcsúzhattak egymástól. A továbbiakban Péli János elmeséli még, milyen hosszadalmas és veszedelmes körülmények közt jutott haza Debrecen és Budapest érintésével, hogy aztán végre 1947 októberében találkozhasson a szeretteivel.

A könyvből arról is tudomást szerezhetünk, hogy annak idején miként folytak a sorozások, milyen volt a regrutabál vagy a katonai bevonulások. Nem is beszélve az itt bemutatott szebbnél szebb dalokról és katonanótákról, melyek már az első világháború idején is ismertek voltak, vagy amelyeket otthon daloltak az emberek borozgatás mellett, a legények és a lányok az utcán sétálva… Ezek mind-mind olyan egyedi értékei a könyvnek, amelyeket érdemes és szükséges megőrizni a jövő nemzedékei számára. Másrészt a háborús emlékekről szóló és a hadifogság-irodalom feltétlen ismerete ajánlott a fiatalabb korosztály számára. Mindenképp érdemes hát elolvasni Tipary László legújabb könyvét!

Oros László