Szerdahelyi könyves helyek

Csallóközi uti-képek című riportsorozatában Ipolyi Arnold a XIX. század derekán a következőkkel indítja Dunaszerdahelyről készült élménybeszámolóját: „Egy ily kisváros (…) leginkább volna hivatva a szellemi érdekek egyesítésére és központosítására is. Hallottuk is, hogy olvasóegylet vagy csak kaszinó régtől van készülőben, s talán azóta már jótékonyan is táncoltak alapjára. De mindhiában; nálunk az ilyesmi szerte a hazában, valljuk meg csak, igen nehezen tud lábra kapni. Hiányzik még általában a műveltség azon foka nálunk, mely hasonló szellemi érdekeket, az olvasást és egyesülést s általában a magas célokért való lelkesedést életkellékké tenné…” A büszke szerdahelyiek, nem sokkal Ipolyi tudósítása után, ugyanabban a Vasárnapi Ujságban adják hírül, hogy igenis megalapítani kívánják a kaszinót; hogy a róluk is hírt adó jeles könyvet minden művelt család figyelmébe ajánlják; és hogy a Komáromban részvétlenség és ármánykodás következtében csaknem feloszlatott színtársulatot a „Csallóköz műveltebb osztályú közönsége” befogadta: a színészek számára a magtárt átalakítva „Thaliának templomot” emeltek. 1888-ban Dunaszerdahelynek már nyomdája is volt, ez ötven évig működött.

2003-ban Dunaszerdahelyen az átutazót gyakran foghatja el irigység; külsőségekből ítélve az embernek az a benyomása támad, hogy művelt emberek lakta, a kultúrának áldozó helységben jár, s hogy a városlakók zöme aligha tudja elképzelni életét irodalom, képzőművészet, színház és zene nélkül. S bár a behatóbb ismeretség valamelyest józanabb képet eredményez, tagadhatatlan, hogy a szerdahelyieknek nem kell a szomszédba menniük némi kultúráért. A csaknem negyedszázezres lélekszám olvasási vágyát és igényeit a Csallóközi Könyvtáron meg az antikváriumon kívül négy könyvesbolt és két kereskedelmi üzletház könyvrészlege szolgálja ki (nyomda is van, nem is egy, meg két magyar könyvkiadó). Az már más kérdés — erről a könyvtárosok és a könyvesbolt vezetői vallhatnának hitelesen —, mennyire élnek a lehetőségekkel a szerdahelyiek; a kultúrának ezeken a helyein sűrű látogatásaim során szinte mindig olyan szent magány ölelt körül, mintha nem is könyvesboltban, könyvek, hanem inkább temetőben, sírok közt járnék. Másrészt a választék meglehetősen szerény, újdonság, friss könyv nem mindig akad, a kínálat nem követi a kortárs irodalom termését, a klasszikusokat is csak rendszertelenül — erről meg a vevőkör adhatna pontosabb tájékoztatást.

Ha Ipolyit követve a Pozsonyból vezető országút felől közelítjük meg Dunaszerdahelyt, nem kerülheti el figyelmünket az Amicus Könyvesbolt hosszú, magát kétnyelvű feliratokkal hirdető kirakata. A Jesenský utcai bolt reggel nyolctól este hatig tart nyitva, szombaton délig. Képeket, ajándéktárgyakat és hanghordozókat is kapni itt könyveken kívül. A könyvek felerészt magyar, felerészt szlovák nyelvűek. A szlovákiai magyar kiadványoknak az ajtóval szembeni sarokpolcon a helyük, nem sok van belőlük, s bár a választék sem nagy, itt beszerezhető a Méry Ratio és a KT Kiadó néhány új kötete is. Viszonylag jó a gyermek- és az ifjúsági irodalom kínálata, sok az ismeretterjesztő könyv, kapható az Irodalmi Szemle is.

A sarkon túl, a Bartók Béla sétány közepe táján, a Jednota-Centrum üzletház épületében található a Családi Könyvklub boltja. Egy kis lépcsőforduló alatt tágas terem várja a vásárlót, bent a könyvek áttekinthetően, szellősen, műfajuk szerint rendezve állnak a polcokon, ellentétben az összes többi könyvesbolttal, melyekben a kötetek egymásra zsúfolva, válogatatlanul, legföljebb csak a gerincüket mutatva várják, hogy valaki felfedezze őket. A választék szűkös, nagyjából a magyarországi könyvklubok mintáját követi, szlovákiai magyar könyvet ott jártamkor nem kínáltak.

Ezzel szemben, a Fő utcán áll az Akadémia Könyvesház csodaszép épülete. Gondolom, védekezésül a tűző nap ellen, nagy kirakatait behúzott függöny védi, bent azonban nem ég a villany, így a rengeteg könyv közt intim félhomályban keresgélhet az ember, ha jó a szeme. Magyar és szlovák könyveken kívül angol és német nyelvűt is árulnak. A választék a hagyományos szlovákiai magyar könyvesbolté: mindenből egy kevés, bár könyvből itt van a legtöbb. A klasszikus és a kortárs magyar irodalom kínálata majdnem kielégítő, lexikonból, szótárból is akad elég. A szlovákiai magyar könyveket, noha itt kínálnak belőlük a legtöbbet, mintegy kétszáz címet, egy derékig érő, kétoldalt nyitott polcon tartják, ömlesztve, régit-újat vegyesen.

A városból kifelé (Udvarnok felé) vezető úton két nagy kereskedelmi áruházlánc épületében is kapni könyvet. A Hypernova a külföldi cégek steril, régiótól független könyvrészlege semmiben sem különbözik a többi hasonlótól, itt könyvet alighanem csak az vesz, aki nem járt még könyvesboltban. Ellenben a pénztárgépek előtti folyosó kis boltjainak egyike hagyományos könyvesbolt: a kirakat minden centimétere ezt hirdeti. A „Knihy Molnár Könyvek” boltja is fele-fele alapon árul szlovák és magyar kiadványt, szlovákiai magyart hármat találtam.

A Hypernovával szembeni Kauflandban kellemes meglepetés várja a polcok közt sétálót: négy méter szélességben, hét egymás fölötti polcon csak szlovákiai magyar kiadók termékei, mégpedig — a Madách-Posoniumot és a Plectrumot kivéve — mind az összesé. Ráadásul szinte kivétel nélkül a kiadók legújabb termékei. Minden cím külön kis rekeszben, jól láthatóan, lapjával a vásárló felé, alatta nagybetűkkel az ára. Kellemes szobahőmérséklet, az egész pult kivilágítva: itt különösen jólesik elidőzni, kötetlenül nézelődni, olvasgatni.

Az Akadémia Könyvesháztól az ellenkező irányba (az állomás felé) tartva áll a könyvesházhoz hasonlóan szép Vállalkozók Háza. Itt is kapható könyv, az első emeleten székelő Lilium Aurumban, persze csak a könyvkiadó termékei. Valamint a földszinti Vámbéry Irodalmi Kávéházban: mint a kávé, a könyv is egyenest a pincértől rendelhető. Jó idő esetén nyár elejétől koraőszig a ház előtt is lehet könyvet venni: fiatal diáklányok kínálják több szlovákiai magyar kiadó portékáját. Szemben az Amicusszal, az Erzsébet téren, a Nap Kiadó és hetilapja, a Csallóköz — Žitný ostrov szerkesztőségében a Nap kiadványai szerezhetők be.

Ipolyi Arnold ma Dunaszerdahelyen nem hinne szemének a számtalan könyves hely láttán. Csak éppen azt hiányolná, hogy a könyvesbolt azóta sem lett életkellék. A könyvekért való lelkesedés pedig — nos, nem tudhatom, erről hogy s mint tudósítana...

Csanda Gábor