Szentgyörgymezei foszlányok

Szombat este van, a program az aprók táncával indul, majd a zselízi Pengő zenekar tart kalotaszegi táncházat. Érkeznek a néptáncra vágyók, kinyit a büfé is. Pultját évtizedek óta koptatja népművelő vagy éppen méhész könyöke. Zsíroskenyeret vételez egy kipirult hölgy ötvenért. Az olvasókör irodájában többedszer ülve megfogalmazódik bennem, ide mindig érdekes emberek járnak. Kérdések nélkül tudják a választ, ezekből körvonalazódik az a szemlélet, mely az Olvasókört működteti.

Az Aprók tánca

Trexler Magdolna, az Aprók táncoltatója: „Mindig nótás fajta voltam, családomban pedig sok a néptáncos, édesanyám is a régi esztergomi ÁFÉSZ csoportban táncolt. Amikor mi fiatalok voltunk, nem volt sikk a népzene, a néptánc, a beat és pop műfajok kerültek előtérbe. Végzettségem szerint testnevelő és tanító vagyok, a néptánccal 1998-ban kerültem kapcsolatba. Hogy miért fontos a zene és a tánc? Mert magyar emberek vagyunk. Ugyanúgy, ahogy kicsi korunktól tanuljuk a nyelvet, a néptánc és a népzene nyelvét is meg kellene tanulnunk. Sokkal egészségesebb, teljesebb lenne identitásunk.”

A Pengő zenekar és a táncház

Ölveczky Árpád táncoktató: „Kis szünet után tavaly novemberben indult újra a táncház, azóta havi rendszerességgel jövünk, minden alkalommal más tájegység táncait hozzuk el. Rév-Komáromban is minden hónapban táncházat tartunk, a Rév-magyar Kultúra Házában „Barangolás a Kárpát-medencében” címmel tanítjuk a táncokat. Szerencsére mindkét helyen sok az érdeklődő, az állandó társaság mindig kibővül egy-két új ismerőssel.”

Krűger Viktor, nagybőgő: „A népzenét Magyarországon tanultuk, zenei alaptudásunkat jászberényi, mosonmagyaróvári népzenei táborokban fejlesztettük tovább. Két éves népzenész tanfolyamot végzett mindegyikünk, szintén Mosonmagyaróváron. Később eredeti felvételekről tanultunk, de magunk is gyűjtöttünk többek közt Kalotaszeg környékén, Marosszék tájain és Gömörön is. A Gömöri Hagyományőrző Népdalkör nemrégiben megjelent lemezén néhány zeneszám erejéig közreműködtünk, ennek éppen e héten lesz Berzetén a lemezbemutatója. Első önálló CD-nk felvételeit is a napokban fejezzük be. „Zenei barangolásaink a Kárpát-medencében” címmel gyűjtöttük öszsze a magyar vidékek zenéit.”

Mézes Árpád, hegedű: „Nekem, vagyis nekünk a zenélés olyan belső hangulatot ad, amit máshol nem lehet megtapasztalni. A népzenével újra kinyílik egy régi világ, láthatóvá válik, honnan jöttünk. Diákkorunk óta nézegetünk át ezen a képzeletbeli ajtón, amiről soha nem lehet leszokni, akit egyszer megfogott, nem tudja abbahagyni.”

Ág Zoltán, kisbőgő: „A népzene iránti vonzalom idősebb korban alakul ki, amihez nagyban hozzájárulnak a családi hagyományok. A kicsi gyermek hallgatja szülőjét, s egyszer csak ott lesz a fülében, ott lesz a fejében a zene. Kialakul egy apáról fiúra öröklődött zenei ízlésvilág. Nálunk a Felvidéken nincsenek népzenei táborok, Magyarországot járva tudtunk a már megtanult stílusokhoz egy kicsit hozzátenni, egy kicsit gazdagítani a hangzást”

Mézes Zsuzsanna, brácsa: „Mindegy, hogy felvidéki vagy esztergomi közönségnek játszunk. A népzenéhez nem kell állampolgárság. Esztergomban egy kicsit másképp gondolkodnak az emberek, mint általában Magyarországon. Azon kívül, hogy nem csodálkoznak ránk, hogy mi tudunk magyarul, itt érezhetően erősebb a nemzet tudatossága. A néptánc és a zene közös múltunk, s nem kell hozzá hitvallás vagy politikai hovatartozás”

Az Olvasókör igazgatója, Polgár József nem szívesen vall érdemeiről, mint mondja, ő csak terelgeti az embereket. Szerinte könnyű dolga van, ha elmondja egy-egy ötletét, máris talál rá vevőt. Talán ennél több munka lehet a háttérben, mert működésének 6 éve alatt az addigi hat klubfoglalkozás tizennyolcra bővült, összeszokott, állandó közönsége van az Olvasókörnek. „Idén megrendezzük a temeriniek hetét Esztergomban, amibe beletartozik egy kiállítás a Vármúzeum Rondellájában, a két város kézilabdázóinak mérkőzései, kiegészülve zenei és egyéb kulturális bemutatkozásokkal. Hasonló lelkesedéssel szerveződik a temerini Illés-napi rendezvényen való részvételünk. Egyre többen csatlakoznak a delegációhoz, és keresik a barátságot a Vajdaságban élő testvéreinkkel”- mondja Polgári József.