Szent János-napi borszentelés

December 27-én, hétfőn délután két órakor az esztergomi főszékesegyházban Szent János-napi áldásban részesültek a történelmi Magyarország bortermelő régióinak idei borai. A hálaadó szentmisét Kiss-Rigó László püspök, az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke celebrálta.

Az ünnep gyökere a pogány germánokhoz vezethető vissza, akiknél a téli napforduló idején bemutatott áldozatokat követő borivás szokása annyira népszerű volt, hogy a térítő keresztény egyház sem tudta kiirtani, ezért igyekezett átformálni azt: arra ösztönözte új híveit, hogy ne a pogány istenek, hanem a szentek emlékezetére igyanak. Idővel a németeknél igen népszerűvé vált a téli napforduló időpontjához közeli Szent István és Szent János tiszteletére tartott emlékivás.

A János-napi borszentelés és borivás Magyarországon is meghonosodott. A XV. századi esztergomi Obsequialéban már megemlítik, hogy a bort, vagyis Szent János szerelmét a karácsony utáni harmadik napon áldják meg. Az evangélista áldását régi nemesi, polgári társaságban is emlegették, de már szólásként: „Igyuk meg a Szent János áldását!”, „Na, még a Szent János áldását!” Ez a búcsúpohárra, a társaság szétoszlása előtt megivott utolsó pohár borra utal. Szokás volt az is, hogy János napján a szőlősgazdák egy kis üveg bort vittek a templomba, s a főoltár mellett elhelyezett asztalra tették. Minden hordóba öntöttek egy keveset a megszentelt borból, mert azt tartották, hogy akkor nem virágosodik meg.

Érdekes szokás volt a századforduló táján, hogy János-napján nem varrtak, mert attól féltek, hogy „elragyázik” a szőlő.

Szent Jánost – Máté evangéliuma és az Abdias-legenda alapján – kehellyel, borivóedénnyel ábrázolták. Az Abdias-legenda szerint János evangélista meg akarta téríteni Aristodemos pogány főpapot, aki a kereszténység ádáz ellenségének mutatkozott. Aristodemos megígérte, hogy megtér a keresztény hitre, ha Szent János kiissza a méreggel teli kelyhet. Kettős csoda történt, és hatására Aristodemos és vele együtt sok nép megkeresztelkedett.

A János-naphoz kötődő hagyományok az egészség megőrzésével is kapcsolatosak voltak a népi hagyományban. A János-napon megszentelt borral itatták a betegeket. Az év végéhez közeli János-napi ünnepi köszöntőkben a jó termés és a bőséges étel és ital kívánsága is megtalálható: „Adjon az Isten bort, búzát, barackot, kurta farkú, csíkos hátú malacot, csutorába feneket, bort bele eleget, hadd ihassunk, hadd ehessünk életünkben eleget!”