Széllel, vízzel az olajárak ellen

Hiszen a papír alapanyaga folyamatosan megújul, ellentétben a fosszilis – őskövületekből származó – fűtőanyaggal. Ráadásul a fekete arany igazán rászolgál a nevére: a leguniverzálisabb és legértékesebb nyersanyag, amelyből használati tárgytól az épületelemekig bármit lehet gyártani, ráadásul élelmiszer, műtrágya és gyógyszer egyaránt készíthető belőle. Az egyre emelkedő olajárak mellett reális lehetőségként vetődik fel a kimeríthetetlen, alternatív energiahordozók (újra)alkalmazásának lehetősége. Napjainkban ugyanis kevesen tudatosítják, hogy évezredeken keresztül az emberi és állati erő mellett csakis ezt – a víz- és a szélenergiát – használták termelésre. Az ipari forradalom ugyan kiszorította ezeket a mindennapi gyakorlatból, de a folyamat napjainkra egyre inkább megfordul. Ennek egyik oka, hogy egyre drágábbak, a másik, hogy belátható időn belül – néhány évtized múltán – kimerülhetnek. Ráadásul elégetésükkor nagy mennyiségű széndioxid kerül a levegőbe, amely komoly éghajlatváltozást idéz elő. Érdemes áttekinteni, milyen lehetőségek adódnak a légszennyező fűtőanyagok kiváltására? Annál is inkább, mivel egyrészt környezetkímélők, másrészt korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre.

Aki szelet vet...

...energiát arat, mondhatjuk a népi bölcsesség parafrázisaként, annál is inkább, mivel emberemlékezet óta felhasználja az ember a szél energiáját. Kezdetben vitorlásokat hajtottak meg vele, majd különféle munkagépeket is. A nagyközönség számára a legismertebbek a szálmalmok voltak. Környezetvédők hatására a legutóbbi félszázadban komoly kísérletek eredményeként egyre inkább kezd tért hódítani a szél-erőmű. Műszaki megoldásoknak köszönhetően sikerült biztosítani, hogy az általa termelt villamos áram feszültsége és rezgésszáma állandó legyen a legkisebb fuvallattól a legnagyobb viharig, így csupán magas telepítési költségei szabnak gátat tömeges elterjedésének. Százdolláros hordónkénti olajár mellett viszont már versenyképes, ami előre vetíti rohamos elterjedését. Világelsőnek a szomszédos Ausztria számít, ahol az energiafogyasztás egynegyedét szélerőművek szolgáltatják. Napjainkban szerte a világon nagyjából 40 000 MW energiát nyernek ezekkel az erőművekkel.

Víz, víz, tiszta víz

Ősidők óta a legjelentősebb energiaforrások egyike. Egykoron közvetlenül munkagépeket hajtottak meg vele, az áramfejlesztők feltalálása óta villamos energia termelésére használják. A szélenergiával ellentétben az iparosítás kezdetétől fogva nem vesztett jelentőségéből, sőt, szerepe folyamatosan nő. Csupán környezetvédelmi szempontok szabhatnak gátat további erőművek telepítésének. A nagy vízhozamú ázsiai, afrikai és dél-amerikai folyókra erőművek százai telepíthetőek. A villamos energia szállítása a legolcsóbb a világon: megfelelő nagyfeszültségre transzformálva – 1 100 kV körül – néhány százalékos veszteséggel tízezer kilométernyi távolságra továbbítható. Tehát műszaki akadálya nincs a vízenergia robbanásszerű felhasználásának. Ehhez viszont a nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyökeres átalakítására van szükség, amelynek keretén belül a fejlődő államok a leszakadás helyett szintén részesülhetnek a fejlődés áldásaiból. Ebben az esetben egyrészt újabb, környezetkímélő energiához juthatnak a gazdag államok lakói, a felzárkózás révén kikerülhetnek a gödörből a szegény országok polgárai.

A leggazdagabb hőforrás

Napunk igazán bőkezűen szórja ránk sugarait: évente 86 000 terawatt energiát pazarol földünkre, amely csaknem hétezerszerese a világ jelenlegi energiaszükségletének. Kétféleképpen hasznosítható: napkollektorok és napelemek által. Az előbbinél a napsugarakkal vizet melegítenek, amely kicsiben háztartásokban használható, nagyban pedig a forró vízzel áramot termelnek ugyanúgy, ahogyan a szén-, kőolaj- vagy gázfűtésű hőerőművekben teszik. Eddigi széles körű elterjedésének az szabott gátat, hogy a korábbi – harmincdolláros – kőolajár mellett tíz-tizenkét év volt a megtérülési ideje, ami szinte teljesen a padlóra küldte. A százdolláros ár viszont igencsak versenyképessé teszi.

A napelemek az élet több területén nélkülözhetetlenek: az űrbe telepített berendezéseket látják el energiával. Ritkán gondolunk arra, hogy nemcsak az űrhajósok számára létfontosságú, de magunk is naponta élünk vele: egyetlen műholdadást sem nézhetnénk, világrészek közötti telefonbeszélgetést sem tudnánk lebonyolítani nélküle. Az életmentésben is fontos szerepet játszhat: a legtöbb országúti segélykérő telefon ugyancsak napelemekkel működik.

A Földbe zárt hő

Egy-egy vulkán kitörésekor szembesülhetünk a ténnyel, hogy oly barátságosnak tűnő bolygónk belsejében félelmetes energiák rejtőznek, amelyek olykor tombolva törnek a felszínre. Földünk belseje izzó magma, amely évmilliárdokig nem fog kihűlni, egyben hővel látja el a felső rétegeket. A felszíntől számított hőemelkedést a geotermikus gradienssel adják meg a szakemberek, ami azt a mélységet adja meg, ahol egy Celsius-fokkal nő a hőmérséklet. Tájainkon ez 20m/oC, amiből egyértelmű, hogy száz méterenként öt fokot emelkedik. Ebből következően – a hőveszteségeket is figyelembe véve – három-négy kilométeres mélységből már megfelelő mennyiségű energia nyerhető, amely felhasználható közvetlenül fűtésre, illetve hőerőművek meghajtására. Általa szinte ingyen lehet energiához jutni, csupán biztosítani kell a víz körforgását: az egyik furaton lejuttatni a folyó, tó vizét, hogy a másikon a nagy nyomás hatására igazi gejzírként törhessen elő. Eddigi elterjedésének ugyancsak a magas költségek szabtak határt.