Székelyföldi útinapló

Akár többnapi szekerezés fáradalmait is szívesen vállalták, mert tudták, hogy a város piacán kifogástalan minőségű árut találnak, és ezek limitáció szerint, tisztességes áron kerülnek eladásra.” Ezzel az ismertetővel kezdődik a székelyudvarhelyi Őszi Sokadalom 2004 című, színes borítójú műsorfüzet bevezetője. Valóban, a XIV. századi állapotokat bemutató történeti áttekintés még ma is igaz. Erről személyesen volt módunk meggyőződni, egy kis létszámú esztergomi kulturális küldöttség tagjaiként.

A szervezők még a nyáron hallottak a Tűzkerék együttesről, s hírnevünket tovább öregbítette az a tény, hogy augusztus elején a Duna Televízió újból műsorára tűzte Kisfaludy András szemledíjas filmjét, az R.B. kapitányt. Ebben a filmben a Tűzkerék xT játszsza Radics Béla dalait, s az is kiderült, hogy a legendás gitáros erdélyi felmenőkkel rendelkezik. ĺgy aztán egyértelmű volt, ott a helyünk a kézdivásárhelyi háromnapos nagyrendezvényen. Nem csak mint zenekar, hanem mint a Radics Béla zenei örökségét gondozó alapítvány tagjai, képviselői vágtunk neki a nagy útnak szeptember idusán. Aradnál léptük át a határt, s mint a fenti idézet is mondja, szívesen vállaltuk a hoszszú utazás fáradalmait. Gyönyörű tájak, hegyek erdők és várak látványa volt a jutalmunk. Magas Déva vára komoran tornyosult fölénk, amikor elhaladtunk alatta. Nagyszeben, Brassó, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely volt az útvonalunk. Székelyföldön elvarázsolt bennünket az érintetlen, ipar által nem szennyezett anyatermészet üdesége, a Kárpátok harsogó zöldje, felhőket ostromló csúcsai. Dél körül érkeztünk a Sokadalom színhelyére, Kézdivásárhely főterére. Kocsis Károly lapszerkesztő, a Széki Hírmondó tulajdonosa és Könczey Lehel, a Helyi Munkaügyi és Fejlesztési Egyesület igazgatója, a Sokadalom szervezői már vártak minket...

Az esti fellépésig szálláshelyünkön pihentük ki az utazás fáradalmait. Az első nap főm?sorában kaptunk helyet a főtéren felállított központinak nevezett színpadon, este 10 órai kezdéssel... A koncert után kipirult arcú fiatalok vártak minket a színpad mögött, nevükön szólítva a tagokat. Jól esett, hogy Esztergomtól több mint 800 km–re is ismernek minket. Összehajtott papírlapot nyomtak a kezünkbe: „Kedves zenekar, kösz a koncertet, kívánunk – ez a kézdivásárhelyi csapat – szép életet és további szép jövőt...” és vagy nyolc – tíz aláírás, vegyesen, fiúk, lányok...

Másnap aztán elvegyültünk a Sokadalom forgatagában. A gyönyörű, patinás főteret az ezernyolcszázas és ezerkilencszázas évszázad fordulóján épült épületek szegélyezik, középen nagy szökőkút csobog. Mindenfelé árusok, lacikonyhák, készül a helyi specialitás, a mícs. A színpadon egymást váltják a jobbnál jobb produkciók: a Háromszék néptánccsoport, a Knock-Out rock együttes Kolozsvárról, a Role együttes Csíkszeredáról, a Bumeráng Kézdivásárhelyről és a legendás Romantikus Erőszak Magyarországról...

Hihetetlen gyorsan eltelt a három nap, a Vigadó Művelődési Házat volt időnk tüzetesebben is megnézni, de a Főtér díszét, a ragyogóan fehér református templomot már csak kívülről csodálhattuk meg. Magyar nyelvű ének szűrődött át a falain, mikor vendéglátóinktól búcsúzkodtunk. Könczey Lehel kék szeme versenyt ragyogott a felettünk feszülő kék éggel, amikor arról beszéltünk, hogy a családja már az 1600-as évektől itt él... Bizony a székelyek magyarabbak a magyarnál, szeretik földjüket, s büszkék rá. Megegyeztünk abban, hogy október végén Esztergomban találkozunk, a Féja Géza Közösségi Házban a Radics Béla emlékkiállítás alkalmával. Körvonalazódott egyfajta kulturális együttműködés mikéntje is a fejlesztési egyesület és az alapítvány között.

Útban hazafelé megálltunk Bálványosnál, valamint a csernátonyi skanzennél, a Szent Anna-tónál, a Mohosnál... Székelyföld nehezen engedett haza...