Sport étterem

Párkány főutcájának bal oldalán található az étterem. A talán klasszicista stílusú épület lépcsőházában a vaskorlát is ódon hangulatot áraszt, a kőpadló kockáit sem lehetne manapság egyetlen boltban sem megvásárolni. Az étterembe lépve tágas, nagy belmagasságú helyiségbe érünk.

Ha jól sejtem ez az étterem egykor a csonka híd lábánál lakott, abban a faépületben, amit aztán a hídépítés elsöpört. A Sport vendéglő a helybéliek és az esztergomiak között méltán volt népszerű egykor, és most is az, hiszen alig találtunk ülőhelyet. A linóleumon kissé kopott, de a padlón tiszta szőnyegek terpeszkednek, az asztalok abroszairól napraforgók mosolyognak ránk, az egyik fali fotóról is ugyanez a motívum köszön vissza.

A falakon többnyire a Mária Valéria-hídról és a környékről készült szépen bekeretezett, egységes stílusú fotók helyezkednek el (a pincérnő tájékoztatása szerint a képek alkotója Lehel, aki ott lakik a keményítőgyárral szemben). Apropó pincérnők. Már nem fiatal csitrik (úgy 30 körüliek), talán éppen ezért megbízhatóak, egyformán szolid, fekete kosztümben jönnek-mennek. Közös jellemzőjük még, hogy szorgalmasak, állandóan úton vannak, percenként feltűnik valamelyikük a mi asztalunknál is, így aztán egyetlen óhaj sem marad kielégítetlenül. A mi pincérnőnk is pontosan és korrekten tette a dolgát, sőt külsejét tekintve a legjobbat fogtuk ki: a többieknél mellbedobással jobb volt!

Tekintettel a kinti hidegre gyümölcsteát kértem. Meglepetésül a forró víz, a teafilter és a cukor mellé egy kis stampedliben (talán jaffa?) szörpöt is kaptam, talán azért, mert az étterem vezetői biztosra mennek: amit kivisznek a vendégnek, annak tényleg legyen valamilyen íze!

Az étlapot böngészve halételekből és vegetáriánus ételekből is többféle választási lehetőség adódott, a húsételekről nem is beszélve. A húsleves gyorsan érkezett és jó ízű volt, kérésre valóban erős, apró kis paprikákkal szervírozták, ízlésesen. A halászlé kicsit késett, de belsőséggel és halszeletekkel, így aztán kitűnő osztályzatot érdemelt feleségem szakszerű osztályozásában! Ötöst kapott a szósszal, knédlivel és párolt káposztával tálalt sült is. A rántott csirkemellet és a sonkával készített pulykacsíkokat gyerekeink is nagyon dicsérték. A Csernohorszki (hogy ez az úr ki lehetett?) szelet is olyan volt, amilyennek lennie kellett, talán a sült burgonya köret néhány darabja volt egy gondolattal keményebb az ideálisnál. A káposztasaláta is kitűnő volt, igaz, hogy nem is rendeltünk, de utólag már bánnám, ha nem lett volna; én még a díszítésre szánt piros káposztát is megmártóztattam a levében! A somlói galuska bár nem volt egységes hőmérsékletű (az egyik fele langyos, a másik hideg), de így is nagyon kellemes desszertnek bizonyult. A palacsinta megítélésében nem voltak egységes állásponton a gyerekeim: kisfiam több kakaóra számított, míg a lányomnak pont megfelelt.

A mellékhelyiség illatosított és tiszta, valódi szappan helyettesíti az elromlott, fali, folyékony szappan szettet, és egy kicsi, de annál hatékonyabb kézszárító fújja kezünkre a meleget. Kifelé menet valamit furcsállottam: az egyik angolvécé elől hiányzott az ajtó.

A számla kiegyenlítésekor ezúttal is kellemes érzés töltött el, mint mindig, ha Párkányban eszem: mindig kevesebbet fizetek, mint amire számítok.