Simonyi Zita emlékkiállítása

Zsúfolásig megtelt a Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgó (Zöld Ház) aulája Simonyi Zita festőművész emlékkiállítása alkalmából.

Eljöttek a tavaly nyáron elhunyt festő ismerősei, szakkörtársai, rokonai. Simonyi Zita Dorogon élt, Drezdában végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, de a tehetségének megfelelő pályát nem tudta befutni. Az esztergomi képzőművész szakkör tagja volt, egy-egy alkotásával szerepelt közös kiállításokon, de az utóbbi években minden szempontból kerülte a nyilvánosságot.

Az emlékkiállítást a barátnő Ambrus Regina reklámgrafikus nyitotta meg. Felidézte Zita alakját, aki mindenét odaadta a szeretteinek. Visszaemlékezett azokra a hosszú beszélgetésekre, amelyeket a fűtetlen dorogi lakótelepi konyhában folytattak, télikabátban fagyoskodva.

Elek Csilla, az esztergomi Klubszínpad tagja Zita kedvenc versét szavalta el, amelyet Garai Gábor írt, majd Bakai Ferenc a Klubszínpad vezetője felolvasta A látogató című Baranyi Ferenc verset. Végezetül hegedűn játszott a briliáns tehetségű Bakai Márton.

A kiállításon szereplő, többnyire kis méretű alkotások sorát az önarcképek nyitják, rajtuk a duzzadt női arc: Simonyi Zita betegségektől, gyógyszerektől felpuffadt arca (pofikája – hisz ő is mindenkit így szólított). Kereszt elrendezésben szerepelnek a tárlaton a festőnő Jézus-ábrázolásai (többnyire portrék). Néhány csendélet található a falakon, végül női aktok zárják a tárlatot. Jellemzőek a fekete kontúrok mellett a harsány színek. Világító sárgák, zöldek és élénk vörösek tűnnek elő a műveken.

A konyha csendéletére régről emlékszem, először egy képzőművész szakkörösökkel közös kiállításon találkoztam vele. A kép ezen a kiállításon is itt van, a kopott gáztűzhely, rajta a nagy fazék, fedővel, mellette a kávéfőző, a másik oldalon konyharuhák. Nagyon megtetszett, de sokáig azt hittem, egy tehetséges autodidakta festő alkotása ez a kép. Nem tudtam – ahogy sokan mások sem –, hogy ő festőművészként végzett, de a zsűrizésekkor a szakembereknek mindig megcsodálták kiváló tehetségét, és nem értették, hogyan kerültek a festőművésznő képei a képzőművész szakkör anyagai közé...