Senkire sem csapják rá az ajtót

A jobboldalt ma számos érdek osztja meg. Ön régóta azt állítja, hogy az egyetlen megoldás az volna, ha létrejönne az egységes, erős jobboldal. Hogy képzeli el a jobboldal egységesítésének folyamatát?

Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszanak a választók már március 5-én. Mi egy olyan tervvel vágunk neki a választásoknak, amelynek része a személyes felelősségvállalás a közéletben, a generációváltás, a működő állam modellje, ám egyúttal azt is kitűztük magunk elé, hogy kapjunk mandátumot az emberektől annak az igyekezetnek a megvalósítására, hogy a középréteg oldalán legyen egy szilárd, összetartó erő, amely visszahozza a szlovák politikába az egyensúlyt. Az, hogy milyen erős mandátumot kap a Sieť a választóktól, határozza majd meg, mennyire reális ez az ambíció. Ami magát a folyamatot illeti, a legcélszerűbb az volna, ha röviddel a választások után az, akinek ehhez meglesz az ereje és a mandátuma, felajánlja a többieknek egy összetartó parlamenti frakció kialakítását. Itt azonban még nem kellene ennek a folyamatnak véget érnie. A választási időszak közepére megvalósulhatna azon pártok egyesülő közgyűlése, amelyek részt akarnak venni ebben a folyamatban, amelyek egy tető, egységes irányítás alá akarnak kerülni. A választási időszak második felében az embereknek már szokniuk kellene ezt a márkát, ezt az új szövetséget, amely 2020-ban indulhatna a választásokon. Valahogy úgy, ahogy ez Spanyolországban, Ausztriában, Németországban és másutt is van.

Nem gondolja, hogy tekintettel a jobboldal széttagoltságára ez egy kicsit idealista elképzelés? Hosszú évek óta az a jobboldal célja, hogy a Smer ellenpólusát hozza létre, de ez valahogy mégsem akar működni.
Merész ambíció, de nem irreális. Nagyon fontos szavuk lesz ebben az embereknek. Meglátjuk, mutatkozik-e majd keresletet e gondolat iránt, vagy sem. Még ha nem is mindenki, de a választók nagy része tudni fogja, hogy számunkra, a Sieť számára a választások egyik témája egy ilyen egyesülés feltételeinek a kialakítása. Ha az alternatíváról, az egyensúlyról beszélünk, egy tizenöt százalékos és három hétszázalékos pártnál hatékonyabb ellensúlyt képvisel egy nagy párt, amelynek az ereje a Smeréhez hasonlítható. Egy párt, amelynek megközelítőleg hasonló vagy nagyobb az ereje, mint a 30–35 százalékos szocialistáknak.

Hány százalék jelentené a Sieť számára azt a mandátumot, amely feljogosítaná ennek az elképzelésnek a megvalósítására?
Nem fogok abszolút számot mondani, mert mindig az a fontos, a többiek eredményeinek kontextusában mit mutat az adott szám. Ma az elismert ügynökségek felmérései alapján kétszer akkora a támogatottságunk, mint az utánunk következőknek, körülbelül akkora, mint a KDH-nak és a Hídnak együtt. Nem szívesen ragadnánk le itt, szeretnénk közelebb jutni a 20 százalékhoz, hogy az a néhány tucatnyi ember a régiókból bejuthasson.

Tehát nem mond számot.
Ha sikerül a parlamentbe juttatnom 35 embert az új generációból, elégedett leszek. El kell azonban mondanom, hogy nagy alázattal és tisztelettel állunk a választásokhoz, hiszen a Sieťet először választhatják majd parlamenti választásokon. Nem alakult még ki velünk szemben olyan megszokás, ahogy az emberek hosszú ideig például az SDKÚ-ra, az MKP-ra, a Hídra, a KDH-ra szavaztak. Nekünk még nincs ilyen szavazói bázisunk. Ez egyrészt előny, mert legitim módon állíthatjuk, hogy generációs váltást akarunk a közszférában, másrészt az eredményünk kérdése nyitott.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"213947","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A jobboldal egyesítéséről szóló elképzeléséből úgy tűnik, mintha inkább ellenzéki szerepre készülne.
Hasonlítsuk össze azokat a felméréseket, amelyek az elnökválasztás előtt készültek, a voksolás eredményével. Az elnökválasztás első fordulóját március 15-én tartották. Előtte decemberben semmi kétség nem fért hozzá, hogy Robert Fico lesz a győztes. Amikor megrendezte azt a nagy expozét a nagykövetekkel a régi parlament épületében, a harcedzett kommentátorok is arról írtak, az elnökválasztás eldőlt, itt a győztes. Három hónappal később Fico megsemmisítő vereséget szenvedett a második körben. Ha pedig Milan Kňažko nem indul, Fico be sem jut a második körbe. Március 5-én este tízig minden lap az emberek kezében van. Nagy tiszteletben tartom a hatalmat, ami az emberek kezében van, és egyúttal bízom is bennük, abban, hogy az emberek az egyensúlyt fogják választani, és győz bennük annak a tudata, hogy Szlovákiának előremozdulásra van szüksége, és hogy ez meglátszik majd a választási eredményeken is. Nagyon helyes a kérdés, hogy hova szeretnénk bejutni. A válaszom, hogy nem az ellenzékbe. Olyan mandátumot szeretnénk szerezni, amely a közügyek közvetlen irányítására jogosít fel bennünket, hogy a kormány részét képezzük. A kormányban való szerepvállalásnak akkor van értelme, ha a programunk túlnyomó részét érvényesíteni tudjuk. Nem akarunk minden áron kormányra kerülni, csak azért, hogy ott legyünk, ám ha megkapjuk a mandátumot a tervünk végrehajtására, nem fogjuk a szemétkosárba dobni azt csak azért, hogy a médiában szépen mutassunk.

Miért fulladtak kudarcba a Híddal és a KDH-val folyó tárgyalások?
Kudarcról nem beszélnék. Közvetlenül a tárgyalás után elmondtam, már maga a kommunikáció ténye is nagyon fontos, mert azt mutatja, nincsen közöttünk lövészárokharc, ami meggátolná, hogy találkozzunk és normálisan elbeszélgessünk. Meg is lepődtem, mert abban egyeztünk meg, hogy nem fogunk negatív dolgokat az emberek elé tárni, tehát azt, amiről nem egyeztünk meg. Megegyeztünk arról, hogy fontos megakadályozni a szavazatok elveszését a jobboldalon, és ezen kell dolgoznunk. A beszélgetés egyik résztvevője azonban meglepetésemre kudarcként próbálta azt beállítani, és még a felelőst is kereste. De rendben, ilyen a régi politika. Az emberek ezt ismerik, és szerintem már elegük van belőle. Nem egyeztünk meg abban, hogyan határoljuk be időben ezt a megállapodást, és mi legyen a végső célja. Meggyőződésem, hogy az egyezségnek akkor van értelme az emberek számára, ha valóban a jobbközép megszilárdulásához vezet. A kollégák inkább a választásokig tartó együttműködést hangsúlyozták, aminek a célját nem igazán sikerült megértenem. A beszélgetés egyik résztvevője azt is kijelentette, ne beszéljünk arról, mi lesz a választások után. Szerintem pedig épp ez a fontos.

Abban az esetben, ha ez a három párt nem lenne elég egy kormánykoalíció megalakításához, és ott lenne Igor Matovič és az OĽaNO–Nova, őket megbízható partnereknek tartanák? Tekintettel arra is, hogy az OĽaNO–Nova jelöltjei aláírtak egy nyilatkozatot arról, hogy nem fognak a saját kormányuk ellen szavazni.
Már magában az érdekes, hogy ilyesmit papírra kell vetni, hiszen ennek természetesnek kellene lennie. Szlovákiában azonban ez, úgy látszik, nem természetes, ha ilyen kötelezettséget kell valakiknek vállalni. Egy ideje azt is állították, hogy biztosan koalícióként indulnak, mert alulról súrolnák a lécet, ha nem koalícióként indulnának. A mi alapállásunk azonban nagyon könnyen érthető: mi senkit nem zárunk ki a priori a választások utáni rendezésről szóló tárgyalásokból. Nem a személyes ellentétek prizmáján keresztül szemléljük ezt, hanem az alapján, mit akarunk az állammal kezdeni. Ennek része a politikusok anyagi felelősségének bevezetése és az offshore cégek kizárása a közszférából. Ez két olyan alapvető dolog, amiről beszélni kell mindjárt a választások után. Nem zárunk ki senkit, és ami konkrétan ezt a pártot illeti, jelen pillanatban kiszámíthatatlan, a listáról ki kerül a parlamentbe, hogy áll fel a frakció. Ugyanez azonban mindannyiunkra érvényes. Bejuthat négy párt, de akár nyolc is.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"213948","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]]

Ám ha az OĽaNO bejut, elég valószínű, hogy Matovič ott lesz. Vele személyesen nem lenne problémája együttműködni?
A közszolgálatban az embert magasabb rendű célok kell hogy vezéreljék, mint amilyen a személyes komfort. A magasabb célok érdekében ezt a személyes komfortot időnként fel kell áldozni. Amit én regisztráltam, az az OĽaNO ismételt és nagyon egyértelmű és érthető elutasítása volt Bugár Béla részéről, aki azt mondja, nem fog együttműködni az OĽaNO-val. Ez egyféle eredménnyel járhat. Ha mindketten bekerülnek, az egyikük vagy a másikuk a jobbközép kormány kialakításának akadálya lesz. Ha a Híd és az OĽaNO is ott lesz, alacsonyabb a Smer nélküli kormány létrehozásának valószínűsége, mint akkor, ha valamelyikük nem volna ott. Épp ezért azt gondolom, a választások utáni helyzet számos tényezőjét az fogja meghatározni, milyen erősen kerül ki a voksolásból a Sieť.

El tudja a Sieť képzelni az együttműködést a két parlamenti bejutásra esélyes magyar párttal?
Ez a kérdés teljesen nyitott. Senkit sem zárunk ki a priori az együttműködésből. De ma az MKP-nak egyes ügynökségek 4,5, a Hídnak 6%-ot mérnek. A kettejük közti különbség a statisztikai hibahatáron belül mozog. Ezért mi azt mondjuk, a döntés a választók kezében van, s majd az eredmények ismeretében beszélünk erről.

Ha március 6-án megcsörren telefonja, s Robert Fico meghívja önt egy találkozóra, mi lenne a válasza?
A kommunikáció fontos. Mi nem fogjuk senkinek az orra előtt bevágni az ajtót csak azért, mert nem értünk egyet a mostani kormányzásával. A jelenlegi állás szerint úgy fest, hogy a Smer és a Sieť lesz a két legerősebb párt a parlamentben. Az egyensúly érdekében ezért fontos, hogy erős mandátumot kapjunk az emberektől. De bárki hívjon is fel, nem fogom azt mondani, szóba sem állok veled.

S ha Fico konkrétan azt ajánlja önnek, lépjen koalícióra a Smerrel?
Akkor felteszem a kérdést: el tudják képzelni, hogy az offshore cégeket teljesen kizárjuk a közszférából? El tudják képzelni, hogy a politikusok személyes anyagi felelősséget viseljenek a döntéseikért? El tudják képzelni, hogy a kis- és középvállalkozók járulékait csökkentsük? Vagy hogy kizárjuk a pénzügyi csoportokat az egészségügyből?

Tehát bizonyos feltételek mellett lehetségesnek tartja a koalíciót a Smerrel?
Van egy tervünk, amit meg akarunk valósítani, s keresni fogjuk ennek a leghatékonyabb módját. Ha kiderül, hogy ez ilyen vagy amolyan formációban lesz lehetséges, nem fogjuk azt mondani az embereknek, hogy fütyülünk a voksaitokra, fütyülünk a tervünkre, mert ez és ez nem tetszik nekünk.

Azonban nagyon valószínű, hogy a választóik többsége azért szavaz önökre, mert nem akarnak egy újabb Smer-kormányt. Nem lenne korrekt nyíltan megmondani nekik, mit várhatnak önöktől ezen a téren?
Mi azt mondjuk, ma nem látunk okot rá, hogy azt higgyük, a Smer támogatná a programunk sarkalatos pontjait. Ezért nem látunk okot arra sem, hogy egy ilyen koalícióról gondolkodjunk. Ugyanakkor mi nem valami vagy valaki ellen harcolunk. A mi programunk nem Ficóról szól, hanem egy jól működő állam létrehozásáról. Azzal együtt, hogy szeretnénk erős mandátumot kapni a jobboldal egyesítésére is.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"213949","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Az önök két legfőbb témája az offshore cégek betiltása, illetve a politikusok anyagi felelősségvállalásának bevezetése, amihez már leadták a petíciójukat a parlamentben több mint százezer aláírással. Mért pont ezt a két témát állították középpontba?
Alapfeltételnek tartjuk ezt a két kérdést. Ez nem egy öncélú dolog, a cél a magasabb életszínvonal, a működő állam megteremtése. Ez a tartalom, amelyhez az említett két eszközt használnánk. A személyes felelősségvállalás huszonöt éve hiányzik a közszférából, és ehhez szorosan hozzátartozik a törvény előtti egyenlőség elve. Önök viselik az anyagi felelősséget, ez a szabály vonatkozik minden alkalmazottra, a vállalatok ügyvivőire, a vállalkozókra. Az offshore cégek és bennük a strómanok pedig a közbeszerzések túlárazottságának az okai. Ha az embereknek megbízható módon akarunk egy működő államot kínálni, ahol támaszkodhatnak az egészségügyre, ahol a gyerekeik, unokáik minőségi, modern oktatásban részesülnek, ahol működni fognak a bíróságok és a hivatalok, ahol javul a közúti infrastruktúra, mindezek előfeltétele a törvény előtti egyenlőség és igazságosság, ennek eszközei pedig az anyagi felelősségvállalás és az offshore cégek kizárása.

Mindkét dolog nagyon fontos a közélet tisztaságához, ugyanakkor jogilag meglehetősen nehezen szabályozhatók. Mennyiben van itt szó kampányszlogenről, és mennyire valós koncepcióról?
Ez egy meredek menet lesz. Az offshore cégek ügyének rendezése valamivel egyszerűbb, ezt már korábban előterjesztettük a parlamentben, és technikailag nem annyira összetett kérdés. Ráadásul ezt aktívan támogatják más jobboldali pártok is, velük ebbe együttműködtünk, Miro Beblavý a Híd alelnökével, Lucia Žitňanskával foglalkozott az üggyel. Az anyagi felelősségvállalás bonyolultabb. Én már 2011-ben beterjesztettem a parlamentben egy normaszöveget, tehát ez a tervezet készen van, bár még meg kell beszélni a főügyészséggel, az önkormányzatokkal, a számvevőszékkel. Nagyon nehéznek tűnt a képviselői immunitás megszüntetése is. Többször felvetették, ám végül mindig hiányzott a politikai akarat vagy kevesen voltak a plénumban, folyton előkerült valami kifogás. Nagyon fontos tényezőt alkotnak az emberek, az ő igényeik és a nyomásuk, a közvélemény. Miért sikerült végül mégis megszüntetni a képviselői immunitást? Mert az emberek nagyon hangosan követelték. Lehet, hogy ez nem sikerül az első száz nap alatt, ahogy tervezzük. De már az a 117 ezer aláírás a petíciónkhoz és az a tény, hogy ehhez kérünk mandátumot a választásokon, jelzi, hogy a kereset fokozódik.

A kampány egyik fő témája a migrációs kérdés. Ön a kormány politikájáról azt nyilatkozta, hogy annak egyes részeivel egyetért, de elutasítja az uszító retorikát. Nem gondolja, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól?
Nem feltétlenül. Nézzük meg, mi a helyzet: Robert Fico ma verbális szinten az egyik legagresszívebb migrációellenes politikus Európában. Ám mondjuk Csehországgal ellentétben, ahol már régóta beszélnek a dologról, de eddig még egy menekültet sem fogadtak be, hozzánk már megérkeztek az első keresztény családok. Nem gondolom, hogy a kormány álláspontja csak olyan módon kommunikálható, hogy az hisztériát gerjesszen az emberekben. A mi álláspontunk az, hogy igenis védeni kell az EU külső határát, s hogy az EU talán egy kicsit igazságtalan volt Orbán Viktorral szemben, amikor lefasisztázta őt azért, mert a regisztrációt követelte az Európába érkezőktől.

Nem képmutatás Szlovákia részéről, hogy úgy tesz, 149 menekült befogadásával kivette a részét a megoldásból, miközben már 880 ezren érkeztek Európába?
Azt gondolom, Szlovákia elég sikeres ország ahhoz, hogy többet is vállaljon, de nagyon fontosnak tartom, hogy ez kontrollált módon történjen, azaz jogunkban álljon eldönteni, kit akarunk befogadni.

Ön tehát elutasítja a kvótákat?
Igen, s legfőképpen az állandó kvótákat ellenzem. Ha akár ezer fő is idekerül az ideiglenes kvóták alapján, azt mondom, rendben. Az állandó kvóták esetében azonban már más számokról beszélhetünk, ez két év alatt akár 40 ezer fő is lehet.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"213950","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A kvótarendszer nem tökéletes, de eddig ez az egyetlen valamirevaló kísérlet arra, hogy a menekültválságot közösen s valamennyire igazságosan oldjuk meg. Mi lehet az alternatívája?
Az ún. hot spotok. Tehát az EU-n kívül kell kialakítani biztonságos zónákat, ahol a menekültstátuszért folyamodók kivárhatnák a folyamat lezajlását. Ezáltal ellenőrzötté s legálissá válna a folyamat. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy szükségünk van az egyezségre Törökországgal. Ám ha szolidaritásról beszélünk, miért csak az EU-ra redukáljuk azt? Hol az ENSZ, hol vannak a Perzsa-öböl gazdag államai? Ha tehát kvótákat akarunk, kérem, de akkor legyenek globális kvóták, és máris más számokat kapunk Szlovákia számára.

Hogyan értékeli, hogy a Híd a Smerrel szavazott az alkotmánymódosításkor a terrorellenes intézkedések keretében?
Határozott véleményem van erről, de nem fogok nekimenni Bugárnak, úgy, ahogy azt egyes ellenzéki kollégák teszik egymással. Csak egy dolgot fűznék ehhez: nem kell huszonöt évet leülni a parlamentben ahhoz, hogy az ember megértse: ha nem értünk egyet a kormánypárt jogalkotásával, nem fogunk csak úgy velük szavazni ott, ahol szükségük van ránk.

Ön azonban 2011-ben ugyancsak a Smerrel szavazott, mégpedig az állampolgárságról szóló törvény kapcsán. Igor Matovičot ugyanezért akkor kizárták az SaS frakciójából, s ez a veszély az ön esetében is fennállt. Ön azonban ennek ellenére is támogatta Ficóék módosítását. Miért?
Mert a javaslat enyhítette volna az eredeti jogszabály hatásait, azzal, hogy megkönnyítette a második állampolgárság felvételét, bizonyos feltételekhez kötve azt, mint állandó lakhely, munkaviszony stb. Tudom, hogy ez egyes magyar politikusok szemében a mai napig tüske velem kapcsolatban, de én előre megmondtam a véleményem, s azt is, hogy így fogok szavazni. Támogatom, hogy az embereknek legyen lehetőségük felvenni egy másik ország állampolgárságát, ha létezik valamilyen reális kapcsolatuk az adott országgal.

Nem gondolja, hogy az embereknek meg kellene adni a jogot, hogy maguk döntsék el, milyen állampolgárok akarnak lenni?
De igen, viszont akkor nézzük meg a német vagy a cseh szabályozást is, ahol ez ugyancsak bizonyos feltételekhez van kötve. S ha már visszatértünk erre a kissé traumatizáló történetre, mondjuk ki azt is, hogy az sem volt túlságosan barátságos, ahogy Orbán Viktor az egészet levezényelte. Éppen a közös történelmi „poggyászunk” az oka annak, hogy néha gyanakvóbbak vagyunk egymással. Ez senkinek sem jó, legkevésbé a hétköznapi embereknek, akiknek aztán tényleg semmi bajuk egymással.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"213951","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Az önök programja és retorikája alapvetően a középréteghez szól. Nem gondolják azonban, hogy máshol is vannak problémák? A peremre szorult roma közösségek problémája például meghatározó lehet Szlovákia következő évtizedeire nézve. Van erre valamilyen megoldása a Sieťnek?
Természetesen nem rendelkezünk azzal a varázspálcával, amellyel ezt az évtizedek óta hanyagolt kérdést meg tudnánk oldani. Évtizedeken keresztül struccpolitika folyt, és az egyetlen, amit a politikusok tettek, hogy jó sok pénzt elszórtak, ami azonban gyakran célba sem jutott. Tudjuk, hogy ez a modern Szlovákia egyik központi kihívása. Megváltoztatni azt a csoportot, amely jelenleg az állam és a társadalom számára inkább teher, azaz lehetőséget biztosítani nekik, hogy az állam számára hasznosak lehessenek. Szerintem nagyon helyesen fogalmazott Tono Marcinčin közgazdász, amikor azt mondta, ne nyugodjunk bele, hogy állampolgáraink százezrei vaskoloncok az állam nyakán, próbáljuk kialakítani az előfeltételeit, hogy ők is hozhassanak valamit. A törvény előtti egyenlőség azt jelenti, hogy a szabályok mindenkire egyaránt érvényesek kell hogy legyenek. Nem termelhetünk olyan embercsoportokat, akiknek azt mutatjuk, rájuk nem vonatkoznak a szabályok. Másrészt pedig a kulcs az oktatás. Kulcsa annak, hogy a romák is boldogulhassanak a társadalomban, és valós hasznot hozhassanak a társadalom számára. Nálunk főleg Alena Bašistová és Ivan Hriczko foglalkozik ezzel, tehát kelet-szlovákiai emberek, mert ott a legégetőbb ez a probléma. Nagyon jól látható eredményeket ért el ezen a téren Breznóbánya alpolgármestere, Králik mérnök úr (Ján Králik – a szerk. megj.), aki a 24. helyen indul a listánkon. Több közös projektje volt Ábel polgármester úrral (Tomáš Ábel, független), amiket az emberek nagyon nagyra értékelnek. Azonnal el kell kezdeni ennek a problémának a megoldását, de nem várható el, hogy az első két év alatt sikerül is megoldani.

Indul roma jelölt a Sieť listáján?
Igen, Hriczko úr. (Hriczko a 78. a Sieť listáján – a szerk megj.)

Meg fogják szólítani a kampányban a magyar szavazókat?
Igen, bár ez számomra mint a Sieť gazdája számára kissé összetettebb, mivel noha nemzetiségileg vegyesen lakott területen élek (Somorján – a szerk. megj.), csak körülbelül húsz magyar szót ismerek. Viszont a listánkon ott van Cséfalvay Katalin, akinek egyik anyanyelve a magyar, Gőgh Ferenc, Nagyfödémes polgármestere, Szabados Szonya a Dunaszerdahelyi járásból vagy épp Szládicsek Tibor, Vedrődújfalu (Slovenská Nová Ves) polgármestere. Én nem látom okát lemondani a más nemzetiségű választókról, hiszen minden állampolgárnak jó szolgáltatásokra van szüksége az államtól, és mindenkinek egyenlő joga van ezekhez, a nemzetiségétől függetlenül. Úgy gondolom, a mi tervünk vonzó lehet a más nemzetiségűek számára is.

Van valamilyen különleges nemzetiségi programjuk, része a programjuknak valamiféle kisebbségpolitikai koncepció?
Tágabb kontextuson keresztül közelítenék ehhez a kérdéshez. A külföldről való hazatérésem egyik oka az volt, hogy számomra fontos otthon lenni. Az otthon nemcsak az a hely, ahol születtem, ahol a barátaim és a családtagjaim élnek, hanem az is, ahol az emberek az anyanyelvemen beszélnek, ahol hasonló kulturális értékeket vallanak. Számomra ez fontos. Számomra a szlovák nyelv nagyon jelentős dolog, és nagyon szeretem a szülővárosomat is. Épp ezért, mert ilyen intenzív a viszonyom ezekhez a dolgokhoz, bele tudom élni magam mások helyzetébe is, akik számára ugyanilyen fontos a saját anyanyelven való kommunikáció lehetősége és az az érzés, hogy otthon vannak. Ott, ahol a barátaik, családtagjaik élnek, ahol felépítették az otthonukat, a karrierjüket. Nagyon fontos, hogy minden állampolgár, nemzetiségére és anyanyelvére való tekintet nélkül, otthon érezze magát Szlovákiában, hogy teljes értékűen boldogulhassanak. Gyakran mondtam az elmúlt választási időszakban a magyar nemzetiségű kollégáimnak is, hogy teljesen tiszteletben tartom a kisebbségek kulturális és nyelvi jogainak védelmét, mert ezeknek a jogoknak a fejlesztése nem jelent semmiféle valós fenyegetést a szlovák többség számára.

Viszont a kisebbségi identitás megőrzése – legyen az az anyanyelvi ügyintézés, vagy az iskolai módszertan – pénzbe kerül. Ön szerint az államnak kötelessége biztosítani ezt?
Mindnyájan adófizetők vagyunk, és egyenrangú állampolgárok, legalábbis így kellene lennie. Tehát igen. Azt gondolom, hogy az államnak tennie kellene azért, hogy a polgárai otthon érezhessék magukat az országukban, s ez nem csupán a megélhetési szempontokra vonatkozik, hanem kulturális és identitásbeli kérdésekre is.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"213952","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Ha tehát felmerülnek valamilyen konkrét specifikus kisebbségi problémák, mint például a kisebbségi kultúra támogatása vagy a vasúti táblák kérdése, a Sieť kezelné ezeket?
Ez természetesen nem képezi a programunk lényegét, hiszen az a mindenki számára működő állam elve. Lehet, hogy ezt most egy kissé különös és paradox módon ragadom meg. Amit a nők jelenlétén a közszolgálatban hozadékként értékelek, az az empátiára való fokozott készség, a készség a megegyezésre, az összekötésre. A tény, hogy a listánk első tíz helyén öt nő van, megadja azt az előfeltételt és reményt, hogy valóban sikerül a problematikusabb témákban is összekötnünk az embereket, mintsem polarizálni és lövészárkokba kényszeríteni őket. Ezt a régi politika szörnyen hosszú ideje műveli, minden egyes alkalmat kihasználva az összeveszésre, mert a politikusoknak az ez érzésük – és lássuk be, ezt a média előszeretettel váltja ki bennük –, hogy egyedül csak konfliktusokon keresztül kerülhetnek a kamerák elé. Ami a figyelmet rájuk irányítja, az a konfliktus, hogy egymás torkának esnek. A férfi politikus ösztönösen keresi az összetűzés lehetőségét. Úgy gondolom, kissé le kellene nyugodnunk, és kicsit jobbnak kellene lennünk egymáshoz. Kedd este a cseh televízióban voltam, ahol a magyar házelnök kijelentéseiről kérdeztek a Beneš-dekrétumok kapcsán. (Kövér László magyar házelnök azt mondta, Szlovákiát és Magyarországot nem szabadott volna felvenni az EU-ba, mert a kollektív bűnösséget képviselő jogszabályokat tartanak érvényben. – A szerk megj.) Azt válaszoltam, ne tegyünk úgy, mint ha ez egy valós téma lenne. Lehet, hogy erről önöknek más véleményük van, én a sajátomat mondom. Ne keressük az alkalmat, hogy megint legyen valami, amin összekaphatunk és véres konfliktust robbanthatunk ki. Ne akarjunk témát csinálni valamiből, ami az emberek többsége számára nem jár gyakorlati haszonnal. Próbáljunk összpontosítani azokra a kérdésekre, amelyeknek valós hatásuk van a mindennapjainkra, ez pedig az egészségügy minősége, az oktatás minősége, az utak minősége, a munkáért kapott bér. Ma mindenki dicsekszik, mennyi munkalehetőség van Szlovákiában. Igen, viszonylag sok van, de az emberek kétharmada az átlagbérnél kevesebbet keres. Az életszínvonal nem emelkedik olyan gyorsan, amilyen gyorsan emelkedhetne.

A legutóbbi népszámlálás kimutatta, hogy rohamosan csökken Szlovákiában a magyarok száma. Ez nálunk azonban mintha senkit sem zavarna. Ön szerint az államnak tennie kellene valamit az asszimilációs trendek megfékezésére?
Én is magasnak tartom ezt a számot, de azt gondolom, hogy a magyar közösségnek megvannak a politikai, kulturális és civil szervezetei, amelyek kezelni tudják a problémát. Mondok egy másik számot is. Négyszázezer ember ment el Szlovákiából – mind szlovákok, mind magyarok – azért, mert nem tudtak itthon tisztességesen megélni. Ez az a szám, melynek zavarnia kellene minden politikust.

Számos szakértő úgy véli, a kisebbségek identitása megőrzésének egyetlen garanciája az autonómia. Ön elképzelhetőnek tartaná az autonómia valamely formáját a szlovákiai magyarság esetében?
Azt gondolom, hogy a kölcsönös párbeszédünkben nagyon kontraproduktív ennek a kifejezésnek a használata, mivel történetileg olyan jelentésekkel terhes, amik nem segítik a dialógust. Nagyon őszinte leszek: úgy vélem, azok a magyar politikusok, akik behozzák a szót a közbeszédbe, elsősorban saját közösségüknek ártanak. Tehát én egyáltalán nem használnám az autonómia szót. Ám ha a döntéshozatal decentralizációjáról kérdez bizonyos ügyekben, az teljesen helyénvaló. Azt gondolom, az önkormányzatoknak nagyobb beleszólást kell kapniuk a döntéshozatalba, hogy azt közelebb hozzuk az emberekhez.

Czajlik Katalin, Szalay Zoltán