Rendszervariációk: hogyan változhat a második nyugdíjpillér

Államosít, mint Orbán Habár ez a legkevésbé valószínű forgatókönyv, az is elképzelhető, hogy a kormány megszünteti a második nyugdíjpillért, vagyis a megtakarításokat kisajátítja, beöntve a közös kasszába. Ez ugyan nagyon csábító megoldás, hiszen a 6,4 milliárd eurós vagyon hatalmas még az állami költségvetéshez képest is, amelynek például a kiadási oldala 2015-ben 16,637 milliárd euró. Vagyis a nyugdíjpénztárakban kezelt vagyon több mint harmadával „megdobná” az elkölthető összeget. Így könnyű lenne kiegyenlített költségvetést összeollózni, csökkenteni lehetne az eladósodottság mértékét is, ami 55 százalék körül mozog GDP-arányosan. 

A terv hátulütője, hogy nagyon sok embert magára haragítana a kormány a megtakarításuk elvételével, ami egy évvel a választások előtt nem biztos, hogy kifizetődő. Gazdasági szakemberek szerint ez lenne a legrosszabb megoldás, mivel a hatalmas pénzösszeg további osztogatásra ösztönözné a már eddig sem túl visszafogott Fico-kormányt.

Az államadósság csökkentése is megkérdőjelezhető, elég, ha a csak a magánnyugdíjakat államosító Orbán Viktor kormányára gondolunk, amelynek az államosított 2700 milliárd forintnyi vagyonból sem sikerült lényegesen csökkentenie Magyarország eladósodottságát. Újra megnyitja a második pillért Ez az egyik legvalószínűbb megoldás, Robert Ficónak már van vele tapasztalata, többször is lehetővé tette, hogy a pénztártagok egy része visszatérjen a teljesen állami nyugdíjrendszerbe. Ez eddig önkéntes alapon működött, kérdés, hogy bevezetnek-e bizonyos kritériumokat – például kereset nagysága, megtakarított összeg stb. – amit teljesítenie kell azoknak, akik maradni akarnak. Ezt a megoldást valószínűsíti az is, hogy Ján Richter szociális ügyi miniszter a napokban újra kijelentette, hogy szerinte a mintegy 1,45 millió pénztártag egyötödének, alig 300 ezer embernek éri meg a második pillérben spórolni. 

Fizessen a Szociális 

Biztosító A Szociális Biztosítónak is lehetővé teszik, hogy fizesse a nyugdíjakat a második pillérben megtakarított összeg alapján. A biztosítónak törvény határozná meg, hogy mekkora járadékot fizethetne a megtakarítás összegének megfelelően. 

Ezzel konkurenciát teremtenének a járadékfizetésre jelentkező életbiztosítóknak, egyfajta minimális nyugdíjat szabhatnának meg, aminél a biztosítóknak többet kellene ígérniük. Ez azonban az első és a második pillér kockázatos kombinációja lenne, egy ilyen szolgáltatás nyújtására nincs szakmailag felkészülve a biztosító. 

Szigorúbb feltételek

A problémát jelenleg a járadékok viszonylag alacsony összege jelenti, amelyet az életbiztosítók biztosítási számítások alapján határoznak meg. Figyelembe veszik, hogy mekkora a várható nyugdíjas életkorának statisztikai hossza, milyen a végzettsége, melyik régióban él és természetesen azt, hogy mekkora a megtakarításának az összege. Bizonyos paraméterek szigorúbb szabályozásával a biztosítók kényetlenek lennének magasabb nyugdíjat fizetni, kérdés, hogy ebben az esetben vállalnák-e a járadékfizetést, vagy inkább kihátrálnának erről a piacról. A kormány szigoríthatja a biztosítók ellenőrzését is a vonatkozó törvények segítségével. 

A kifizetés liberalizálása 

Ez sem túlságosan valószínű megoldás, pedig ez lenne az egyik legegyszerűbb alternatíva. A kormány lehetővé tenné, hogy a pénztártagok részletekben hozzájuthassanak a megtakarított összeghez, vagyis nem életjáradékot vásárolnának, hanem felosztanák részletekre a megtakarításukat. Egy 10 ezer eurós megtakarítást például tíz évre felosztva, akár évente 1000 eurónként vagy havonta 83 eurónként is felvehetnének, a maradék tovább kamatozna a nyugdíjpénztárban, és örökölhető is lenne. Ha az összeg elfogyott, csak az állami nyugdíjat kapnák. A Smer ezt a megoldást szinte elképzelhetetlennek tartja.