„Putyinnak biztos az agyát támadta meg a Covid”

Az elmúlt napokban az Új Szó arról tudósított, mennyien menekülnek az ukrajnai háború elől a kelet-szlovákiai és részben a magyarországi határátkelőkön keresztül. Átléptünk Ukrajnába is, hogy a menekültek ottani helyzetéről, a határellenőrzési pontok ukrajnai oldalán uralkodó állapotokról számoljunk be. A Nagyszelmenc–Kisszelmenc határátkelőnél találkoztunk először a háború elől menekülő emberekkel. Amikor az útlevél-ellenőrzésnél vártunk, alkalmunk volt beszélni néhány, Szlovákiába igyekvő fiatallal. Egy húsz év körüli lány elmondta, Kijevből indult útnak, két napig utazott az átkelőig. A párja hozta el Kisszelmencig, akinek azonban vissza kellett fordulnia, Ukrajnát ugyanis a mozgósítás miatt nem hagyhatják el a 18–60 közötti férfiak. A lány azt tervezi, hogy Szlovákiából Németországba utazik, ahol már korábban egy munkaajánlatot kapott.

Kisszelmenc gyalogos határátkelő, gépjárművek itt nem léphetnek át Ukrajnába. A túloldalon ezért fuvarra volt szükségünk. A határ-ellenőrzési pont közvetlen közelét elhagyva találkoztunk egy csapat férfival, akinek a családtagjai nem sokkal azelőtt léptek át Szlovákiába. Amikor elmondtuk, hogy tudósítani szeretnénk az ottani helyzetről, szinte azonnal felajánlották, hogy elszállítanak minket. Beültünk hát alkalmi sofőrünk, egy 35 év körüli férfi autójába, egy drága, nyugati márkájú SUV-ba, és Ungvárra, pontosabban a város szélén lévő határátkelő, a felsőnémeti átlépési pont felé vettünk az irányt.

Putyin, Covid, provokáció

A rossz utak, a megnövekedett forgalom és a benzinkutakon, egyébként hiábavaló, üzemanyagért való várakozás lehetőséget adott arra, hogy beszélgessünk a férfival. Elmondta, Kijevből származik. Nagyon hosszú időbe telt, míg elérték a határt. Azt állította, útközben azt is látta, ahogy egy ukrán drón harckocsikra támad. Bízik benne, hogy a családja már biztonságban van, ő azonban visszamegy Kijevbe harcolni. Vezetés közben is valamelyik Telegram-csatornán olvasgatta a híreket és arról beszélt, nagyon elszánt, szembe akar szállni az oroszokkal.

Ungvárról taxival mentünk tovább, amit egy jó kedélyű ötvenes férfi vezetett. Útközben kiderült, hogy szlovák felmenői is vannak, de egyébként félig orosz. Unokatestvérei, akikkel napi kapcsolatban van, Szentpéterváron élnek. Szomorúan mesélt arról, hogy unokatestvérei is elhiszik Moszkva propagandáját, mely szerint az orosz haderő csak a „náciktól akarja megtisztítani az országot”. Ő maga egyértelműen elítélte az orosz inváziót. „Másnak a tüdejét, Putyinnak biztos az agyát támadta meg a Covid” – összegezte nevetve az invázióról és az orosz elnökről alkotott véleményét.

A háború kitörése óta nagyon sok az ellenőrizhetetlen információ, féligazság, pletyka és a tudatos dezinformáció is. Taxisunk arról beszélt, hogy Ungváron vagy 9 orosz „szabotőrt” fogtak. „600 hrivnyát (ukrán pénznem, kb. 18 euró) adtak gyerekeknek, hogy házakra, kereszteződésekre, más fontos objektumokra valamilyen jeleket fessenek” – mondta a taxis. Hasonló történetet hallottunk a jelentős vasúti átrakodóállomással rendelkező Bátyú településről is. Itt állítólag négy „szabotőrt” fogtak, akik ugyanúgy épületeket jelöltek meg. Az ilyen információkat lehetetlen ellenőrizni, így azt sem lehet eldönteni, hogy valóban megtörténtek-e és ha igen, akkor valódi szabotázsról, vagy inkább provokációról van-e szó, illetve, ha az utóbbi, akkor melyik oldal követte azt el. Az utóbbi években Kárpátalján számos provokáció történt, amelyek egy része az oroszokhoz köthető.

A hideg és sötét vonat

Ahogy a világsajtó és az Új Szó is beszámolt róla, Ukrajnát folyamatosan hagyják el a háború elől menekülő emberek. A határátkelőkön többnyire saját erőből kell átjutniuk, bár az útlevélvizsgálatra várakozó tömegeknek azért osztanak ételt és italt. A szlovákiai oldalon aztán már szervezettebb az ellátás. Az átkelőkről a nagyobb itteni városok pályaudvaraira szállítják az embereket, akik innen haladnak tovább Pozsonyba, Budapestre, esetleg Nyugat-Európába. Az ország több pontján menekülttáborokat, szükségszállásokat alakítottak ki.

Míg Ukrajnába menet szinte senkit nem láttunk, aki velünk azonos irányban közlekedett volna, addig a visszafelé úton gyakorlatilag a menekülő tömegekkel együtt haladtunk. A Szlovákia és Magyarország irányába tartó emberek között sok az olyan afrikai vagy indiai diák, aki valamelyik ukrajnai egyetemen tanult. Így az a huszonéves fiatalember is, aki Szputnyik néven mutatkozott be nekünk. Elmondta, hogy Indiából származik, de Dnyipro városában jár orvosi egyetemre. Mivel a városban légiriadót rendeltek el, több barátjával úgy döntött, hogy elhagyják az országot. Először Lvivbe, más néven Lembergbe utaztak vonattal. Ekkor kezdődött menekülésük legfélelmetesebb szakasza. A Dnyipróhoz hasonló városokból induló vonatokat ugyanis a lakosság evakuálására használják. Ezekre érkezési sorrendben szállhatnak fel az emberek. „Óriási a tülekedés és a vonatok nagyon zsúfoltak” – mondta és hozzátette, neki a kocsi rakterében kellett utaznia, csak ott volt hely. „A légitámadások veszélye miatt a vonatban az összes lámpát lekapcsolták. Teljes sötétségben utaztunk, a mellettem ülő embert sem láttam. És hideg volt, nagyon hideg” – mondta. Az útjuk során többször megálltak, mert a személyzet ellenőrizte, hogy nincs-e az előttük lévő szakaszon valamilyen veszély. Az egyik ilyen megálló Kijev környékén volt. „Az emberek a csomagjaikkal a kezükben futottak a vonat mellett és dörömböltek az oldalán, hogy engedjék őket fel, de a vonat tele volt” – írta le az ukrán főváros környékén uralkodó helyzetet.

Szputnyik Indiából származik és Ukrajnában járt orvosi egyetemre. Most Szlovákián keresztül menekült a háború elől. (Branislav Bibel felvétele)

Szputnyikort és társait Lembergből egy kisbusz vitte tovább az Ungvár–Felsőnémeti határátkelőre, ahová vasárnap este érkeztek meg. Itt ekkor már négy kilométeres kocsisor állt, így az útlevél-ellenőrzésig a távolságot gyalog tették meg, ahol további néhány órás sorakozás következett. Szputnyik arról is beszélt, a szlovák határőrök nagyon alaposan megvizsgálták az iratait, de ezzel együtt is az itteni hatóságok munkatársai nagyon kedvesen bántak vele, és a szlovákiai ellátást is dicsérte. A határ átlépése után egy rövid ideig egy iskolában berendezett szükségszállásra, majd a Kassáról vonattal Pozsonyba került. Itt mi segítettünk neki kapcsolatba lépni az indiai nagykövetséggel. A szlovák hatóságok több társát egyébként menekülttáborokban helyezték el.