Összehozni, nem elválasztani

Kérem, foglalja össze dióhéjban a Duna Televízió első tíz évét. Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, és milyen eredményekkel büszkélkedhetnek?

1992 nyarán volt Budapesten a Magyarok II. Világtalálkozója, amelyen felvetődött, hogy a magyarságnak szüksége lenne egy műholdas televízióra, amely elsősorban az országhatáron kívülre került honfitársaink számára sugározna műsort. Az Antall József vezette kormány ezt létre is hozta. Meg kell jegyeznem, az akkori feszült politikai viszonyok között az ellenzék meglehetősen ellenségesen fogadta a Duna Televízió indulását. Ez a fenyegetettség éveken keresztül jelen volt, majd 1996. január 1-jén megszületett a médiatörvény, amely a Duna Televíziót besorolta a közszolgálati médiumok közé. Egy-két évre eltűntek a viharfelhők, de aztán megjelentek a kereskedelmi televíziók, és erős küzdelem indult a nézők kegyeiért Magyarországon. Mivel a Duna a közszolgálati feladatokat korábban is nagyon komolyan vette, és egyre inkább a kulturális profil felé tolódott el, ez behatárolta és be is szűkítette a nézői kört. Közismert Nyugat-Európában is, hogy a kulturális televíziók a lakosság mintegy 15 százalékának a figyelmére számíthatnak. A többiek tökéletesen kielégülnek a kereskedelmi televíziók szappanoperái, álintellektuális vetélkedői, talk show-i révén. Az említett 15 százalékból kerül ki a színházba, koncertre járók, a könyvolvasók köre, tehát ez a 15 százalék tovább szűkül. ĺgy ha kereskedelmi szempontok szerint vizsgáljuk a Duna magyarországi nézettségét, akkor valóban viszonylag alacsony nézettségű televízió. Sokat szenvedtünk amiatt, hogy ezt a bélyeget ránk sütötték. Ugyanakkor például Erdélyben a magyar lakosság körében piacvezető a Duna. A televíziós fesztiválokon viszont évek óta a legsikeresebbek vagyunk. Legutóbb decemberben, Szegeden a II. Camera Hungária Fesztiválon 180 alkotás került a versenymezőnybe, és ebből 51 volt a Duna Televízióé. Vannak tehát versenyhelyszínek, ahol nagyon jól álljuk a sarat. Azt is tapasztalom, hogy mind többen csömörlenek meg a kereskedelmi televíziók kínálatától, s megindult a visszaáramlás az igényesebb műfajok irányába.

Felmerült az évek során, hogy változtatni kellene a koncepción?

Úgy gondolom, hogy elődöm, Sára Sándor jó utat jelölt ki a Duna tv-nek, és mivel 1993 óta itt dolgozom, megtanultam tőle az állhatatosságot, vagyis hogy ne térjünk le a megkezdett útról. A televíziózásban nagyon sok csapda van, sok szirénhang, sokféle lehetőség, amerre eltérhetünk, és amelyek kezdeti sikerekkel is kecsegtetnek. De nekünk hosszú távon kell gondolkodnunk, a magyarság szempontjait kell figyelembe vennünk. Annak idején úgy határoztunk, hogy az országhatárokkal szétszabdalt nemzettesteket egységként kezeljük, tehát a hír- és egyéb műsorainkban nem mondjuk azt, hogy vannak anyaországi és határon túli hírek, hanem témájuk és súlyuk szerint rangsoroljuk őket. Ebben viszont megvan az a csapda, hogy sokan, akik a műsorunkba belenéznek, úgy érzik, nálunk kevesebb határon túli anyag van, mint más csatornák bizonyos műsorában, ahol koncentráltan jelennek meg. Most is érzékelhetünk ilyen rivalizálást a Magyar Televízió 2-es csatornája részéről, de úgy gondolom, a határon túli magyarság szempontjából csak jó, hogy ők is felfedezték ezt a lehetőséget. Mi továbbra is járjuk a saját utunkat. A következő tíz évben is hasonló feladatokat kell vállalnunk. Természetesen mindig újabb kihívások jönnek, de ezen az úton kell mennünk. Egy mértékadó és mértéktartó televíziót szeretnénk, amelynek a legfőbb célja a magyarság kulturális értékeinek bemutatása, az együvé tartozás érzésének erősítése, az anyanyelv ápolása, a Kárpát-medencében a magyarok által lakott területeken épített kulturális örökség, az ott található természeti értékek bemutatása, valamint friss, hiteles és érdemi hírek közlése.

Vannak felméréseik arról, hogy milyen a televízió nézettsége a Felvidéken?

A határon túli területeken csupán reprezentatív felmérések, 1000-1500-as minták alapján tudjuk megállapítani, mennyire nézik a műsorainkat. Erdélyben továbbra is vezető televízió vagyunk a magyarság körében. A Felvidéken, illetve azokon a területeken, ahol az MTV 1-es csatornája korábban is nézhető volt, természetesen az 1-es csatorna nézettebb, mint a Duna. Szlovákia magyarlakta déli sávja sajnos krízistérségnek tekinthető, nagyon magas a munkanélküliség. Nyilván az ott élő honfitársainknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy parabolaantennát vegyenek, ilyesmire jelentősebb összegeket költsenek. Örvendetes tény, hogy a szlovákiai közélet képviselői naponta – reggel és este – megjelennek a képernyőn, ha másként nem, élő telefoninterjú formájában. Emellett szívesen jönnek vitaműsorainkba, valamint a Híradóba is. Köszönetüket fejezték ki, például a legutóbbi választási kampányban nyújtott segítségünkért. Örvendetes az is, hogy a nézők száma ebben a régióban is évről évre növekszik néhány százalékkal. Főként kábeltelevíziós hálózatokra kerülünk fel, és kapunk visszajelzéseket is bizonyos műsorok fogadtatásáról. Természetesen korántsem lehetünk elégedettek, mert számos olyan település van, amelynek kábeltelevíziós kínálatában nincs ott a Duna. Úgy gondolom, hogy a televíziónk nagyon fontos lenne a felvidéki magyarság és a magyar szervezetek számára is, jelentős események kapcsán sokkal hatékonyabb véleményformáló tényező lehetnénk számukra. Ezt nem szemrehányásként mondom, hiszen nekünk kell megismertetni, megszerettetni magunkat a nézővel. Nem várhatjuk el, hogy a néző jöjjön utánunk. Ha például készül Rimaszombat, Fülek vagy Királyhelmec környékéről egy filmünk, az kitűnő lehetőség lenne arra, hogy ott közönségtalálkozó keretében előre levetítsük azt. Nyilván az érintettek szívesen eljönnének egy ilyen közönségtalálkozóra, amelyen megismerkedhetnének a televízió szellemiségével, lehetőségeivel. Az ember azt szereti meg, amit megismer. Erre szeretnénk a jövőben jobban odafigyelni. Egyébként is nagyon szeretem a Felvidéket, hiszen néhány kilométerre a mai Szlovákia határától, Balassagyarmat mellett, Herencsény községben születtem. Igazi palócnak tartom magamat, és azt a vidéket Ipolyságtól Rimaszombatig nagyon jól ismerem. Ismerem azt a fajta együttélést is, ami a magyarok és a szlovákok között volt, és tudom, milyen fontos az, hogy békében éljenek egymás mellett az emberek. A Duna szellemiségéhez hozzátartozik az is, hogy nem azokat a dolgokat keressük, amelyek elválasztanak, hanem amelyek összehoznak bennünket. Tudomásul kell vennünk bizonyos történelmi tényeket, és ezen belül kell megtalálnunk az együttműködési lehetőségeket.

Mivel lepik meg a nézőket a televízió tizedik születésnapján?

A kerek évforduló apropóján szeretnénk gyakoribbá tenni a közönségtalálkozókat. A következő hónapokban különböző műsorainkban visszatekintünk az eltelt időszakra, kéthetente jelentkezünk kívánságműsorunkkal, és egy gálaműsort is rendezünk karácsony környékén. Kiadványban szeretnénk összegezni a Duna Televízió egy évtizedét, és szervezünk egy konferenciát is a nyugat-európai közszolgálati műholdas televíziók részvételével. Mivel tíz éve II. János Pál áldásával indult a Duna Televízió, szeretnénk, ha a keresztény egyházfő ezt az áldást megerősítené, hogy ebből is erőt tudjunk meríteni, és ezt a nemes miszsziót, amelyet teljesítünk, ugyanolyan töretlen hévvel tudjuk végezni, mint eddig.