Önálló szerkesztőséget!

Melyek azok a prioritások, amelyekkel foglalkozni kíván a tanácsban?

Ebben a pillanatban a legfőbb prioritás a közmédia rendbetétele az RTVS Tanácsának segítségével. Az intézmény – főként a tévé miatt – katasztrofális állapotban van, több mint 50 millió eurónyi adósságállományt görget maga előtt, elveszített perek sora van mögötte. Elsődleges prioritás, hogy a következő hónapokban ezt a katasztrofális helyzetet valahogyan rendezzük. Ez biztos, hogy nem fog menni az állam segítsége nélkül. Most arra fogunk várni, hogy az intézmény vezetősége és az állam miben egyezik meg. Ezután térhetek rá arra, ami miatt az egészet elvállaltam, nevezetesen, hogy végre a nemzetiségi adások helyzete – itt elsősorban a tévére gondolok – rendeződjön. Mert ami most van, az nem nevezhető sem kielégítőnek, sem megfelelőnek, sem elfogadhatónak.

A rádió és tévé egyesülésével felmerült a rádiós és tévés magyar szerkesztőség egyesülése is. Lehetséges ez?

Ezt teljes mértékben ellenzem. Meeggyőződésem, hogy a kettő együtt nem működhet jól. Mind a két munkát ismerem, mielőtt tévériporter lettem, majdnem tíz évig voltam a rádió szerkesztője. Különböző típusú tévéket jártam meg – közszolgálatit, kereskedelmit, magyarországit, szlovákiait –, két évig dolgoztam az STV magyar adásában. Mindezek alapján meggyőződésem, hogy nem lehet, és nem is lenne jó, ha összevonnák a szerkesztőségeket.

Miért?

Azért, mert egészen más jellegű a munka, másrészt pedig mindkét szerkesztőség vezetése egész embert kíván. Tehát fizikailag sem lehetséges.

Vannak az összevonásra vonatkozó konkrét elképzelések az RTVS vezetése részéről?

Én erről semmilyen konkrét információt nem kaptam, nem jutott el hozzám olyan anyag, ami erre utalna. Pletykaszinten is csak újságíró kollégáktól hallottam ezt.

Ha lenne ilyen kezdeményezés a vezetőség részéről, ezt a tanács megakadályozhatná?

Ez a menedzsment döntése, melynek új szerkezeti felépítést kell kialakítania a tévében és a rádióban is. A tévében egyébként nincs is önálló szerkesztősége a magyar adásnak. Valami nagyon furcsa formában össze van vonva az egyházi műsorok szerkesztőségével. Véget kell vetni annak az időszaknak, amikor nem tudunk mit kezdeni a magyar adással. Teljesen önállónak, teljesen szabadnak kell lennie, saját költségvetéssel kell gazdálkodnia. S tudnia kell, mi vár rá egy év múlva. Ami most ott van, az rettenetes.

A tavaly év végén elfogadott, a közmédiákról szóló törvény szerint a kisebbségek társadalmon belüli arányában kell a kisebbségi adásokat bebiztosítani, ami azt jelenti, hogy napi átlag 3-4 órát magyarul kellene sugároznia a tévének. Hogyan fogja tudni ezt a munkát a jelenlegi, lényegesen alacsonyabb adásszámra méretezett szerkesztőséggel elvégezni a tévé?

Ez a szerkesztőség ezt biztosan nem fogja tudni biztosítani. Ki kell alakítani ennek a feltételeit. Világos, hogy holnap még nem ez lesz az RTVS vezetésének a prioritása, de fokozatosan fejleszteni kell a szerkesztőséget. Amikor 1993-ban a rádióban kezdtem dolgozni, senki sem álmodott arról, hogy reggel 6-tól este 6-ig fog a rádió magyar adása közvetíteni. Örültünk annak a pár órának, amit közvetített. De megvolt az akarat a fejlesztéshez, és szép lassan ki lehetett alakítani. Meg vagyok róla győződve, hogy a televízióban is ugyanez az akarat kell. Ezt a szerkesztőséget ki kell építeni, embereket kell oda felvenni, szorosabbra kell húzni az együttműködést a vidéki munkatársakkal.

Mikorra lehet reális a napi átlag 3-4 óra adás?

Nagyon sokára. Év végéig el kellene jutnunk a fél órához. Ettől most még messze vagyunk, de reálisnak tartom ezt a célkitűzést. Én az esti híradó megerősítésével kezdeném, de ezt nem mi fogjuk megmondani, mi csak a tanács tagjai vagyunk. Ez az egész az intézmény vezérigazgatójának feladata lesz. Remélem, a szakmát fogja majd megkérdezni, hogy mit lehet ezzel kezdeni.

Tehát akkor de jure az RTVS még pár évig nem fogja tudni betartani a törvényben leírtakat.

Ezt én nem mondtam. Lehet, hogy év végére megkapjuk a 3 vagy 4 órát.

Hosszú távon mi az, amit a magyar adásnak sugároznia kellene?

Első helyre tenném a híradást, fontos lenne publicisztikával is foglalkozni. Emellett fontosnak tartom a regionális híreket, tudósításokat is. Nagyon keveset tudunk egymásról, fontos lenne, ha elmondanánk, hogy hol mi történik, mi foglalkoztatja az embereket.

Egyébként mi a véleménye a rádió és a tévé összevonásáról?

Ha elhibázott lépésnek tartanám, akkor nem vállaltam volna el a tanácstagságot. Nagyon remélem, hogy ez egy jó lépés volt. Attól tartok, hogy csak így menthető meg a köztévé.