Ombudsmanra licitálva

Nincs értelme úgy jelölnünk valakit, hogy kap tizenöt MKP-s szavazatot, és elvérzik az első körben, mert mindenki párttagsága szerint fog választani.autor Miért ez a nagy titkolózás? A magyar párt miért nem árulhatja el a jelöltje nevét?

Miután partnereink három ombudsmanjelöltet is előterjesztettek, nem láttuk értelmét, hogy megtoldjuk egy negyedikkel, és elkezdjünk licitálni, melyik a jobb. Ehelyett azt javasoltuk, nyissunk tiszta lapot és beszéljük meg, nem tudnánk-e megegyezni egyetlen közös jelöltben, akinek lesz esélye, hogy a parlament megválassza. A Koalíciós Tanács ülésén kiderült: nincs politikai akarat, mindenki ragaszkodott a saját javaslatához. Ekkor felvetettük: folytassunk kétoldalú tárgyalásokat, melyeken bemutatjuk mi is a jelöltünket.

Gondolom, a partnerek is kíváncsiak voltak rá.

Természetesen. Az összes kormánypárttal tárgyaltam, és sajnos senki sem volt hajlandó lemondani a jelöltindításról. Az MKP választottja ellen álítólag nincs kifogásuk, de már elkötelezték magukat, és ha akarnának, sem tudnának visszatáncolni. Sajnos, érzékeltem, ki mennyire ragaszkodik a saját emberéhez.

Ki mennyire ragaszkodik?

Nem szívesen mondanám, hogy a KDH jobban, az SDĽ kevésbé. Tény, hogy az egyes pártok magatartásban és ragaszkodásban, de megértésben is eltérnek. A parlament emberi jogi és nemzetiségi bizottsága január 17-én fogadta el a választási rendet, amit a parlamentnek is véglegesítenie kell. Eszerint az első körből csak a legtöbb szavazatot kapott két személy jut tovább. Van három kormánypárti és egy ellenzéki jelölt, vagyis világos, hogy az első körből az ellenzéki továbbjut, és neki lesz a legnagyobb esélye a tisztség elnyerésére. Ha első nekifutásra a honatyák nem választják meg az emberi jogi biztost, a második körben már nem indulhatnak az elsőben szereplők. Ezért meggyőződésem szerint az MKP jelöltjeinek a nevét addig nem szabad nyilvánosságra hozni, amíg nincs megfelelő politikai akarat. Ki akarunk maradni a politikai licitálásból. Ráadásul nem tapasztaltam, hogy a pártok által jelölt egyes személyeknek nagy esélyük lenne.

És Ján Hrubalának?

Neki, de senkinek sincs, aki mögött pártok nem állnak. A megbeszélések során fel sem merült, hogy a pártok független szervezetek jelöltjeire szavazhatnának. Ebben a helyzetben azt javaslom az MKP elnökségének, folytassuk a két-, esetleg többoldalú tárgyalásokat, és próbáljuk meg elérni, hogy az intézmény érdekében – hogy valóban rátermett, megfelelő erkölcsi és szakmai háttérrel rendelkező személy kerülhessen a funkcióba – a pártok tekintsék semmisnek saját jelöltjüket, és kezdjük elölről a megfelelő ember kiválasztását. Február 8-ig van idő, és tudomásom szerint még senki nem nyújtotta be hivatalosan a javaslatát a parlamentben. Előzzük meg, hogy az intézmény, melyet olyan nehezen sikerült létrehozni, illetéktelen kezekbe kerüljön!

Minden bizonnyal az első körből mindenki a saját jelöltjére voksol majd, ráadásul csak ketten jutnak tovább, és egyikük valószínűleg az ellenzéki jelölt lesz – ennek tudatában elképzelhető, hogy az MKP az első körben nem is indít jelöltet?

Ezt most nehéz megjósolni. Viszont nincs értelme úgy jelölnünk valakit, hogy kap tizenöt MKP-s szavazatot, és elvérzik az első körben, mert mindenki párttagsága szerint fog választani. Bízom benne, hogy ha ismertté válnak a választás szabályai, a pártok módosítják eddigi magatartásukat. Remélem, hogy a józan ész győzedelmeskedik, és még az első kör előtt meg tudunk egyezni. Szeretném, ha most az MKP-nak döntő szerepe lenne, hiszen az elmúlt három évben a magyar párt tette a legtöbbet az intézmény létrehozása érdekében. Arról nem is beszélve, hogy kitűnő jelöltjeink vannak...

...állítja ön, én ezt nem tudhatom, hiszen egyetlen nevet sem árult el...

Biztosíthatom, gondosan választottuk ki a szóba jöhető személyeket, akik szakmai és erkölcsi szempontból is megfelelnek.

Az emberi jogi szervezetek egyhangúlag Ján Hrubalát javasolják. Ő elfogadható az Ön számára?

Hrubala úr neve felmerült az MKP elnökségében, és többségünk számára elfogadható a személyisége, magatartása. Csakhogy parlamenti tapasztalataim alapján úgy vélem, egyetlen párt sem támogatná őt. Kicsi az esélye, hogy akárcsak jelöltként is bekerüljön a parlamentbe.

Honatyáinkat és a szlovákiai viszonyokat ismerve ezek szerint egy magyar jelöltnek sincs esélye.

Hacsak nem sikerül támogatókat szerezni és megegyezni a pártokkal.

Most? Amikor a státustörvény miatt fokozódik a magyarellenes hangulat?

Ez biztosan nem könnyíti meg a dolgunkat. Ugyanakkor úgy látom, megvan az akarat és a vágy, hogy minél rátermedtebb ember legyen az ombudsman. Csakhogy a pártok egyelőre nem hajlandók feladni saját érdekeiket. Partnereink tévednek, ha azt hiszik, az emberjogi biztos személyiségével, fellépésével mindent megold, és bár a politikai függetlenség feltétel, fontos, hogy politikailag, ugyanakkor szakmailag is megfeleljen. Sajnos van egy-két olyan jelölt, aki nem felel meg a kritériumoknak.

Például?

Nem szeretném néven nevezni. A sajtó is sokat foglalkozott ezeknek az embereknek a múltjával, hátterével.

Igor Lenský is közéjük tartozik?

Ezt a kérdést nem hallottam.

Értem. Szomorú, hogy az ombudsman kiválasztásánál a politikusok nem a szakmai és erkölcsi szempontokat, az emberi jogok területén kifejtett tevékenységet helyezik előtérbe, hanem hogy ideológiailag mennyire felel meg.

Eddig inkább a pártszempont volt a döntő, és meggyőződésem szerint a mi jelöltünk nem pártpolitikai szempontok, hanem erényei alapján nyeri majd el a kollégák tetszését.

Még mindig derűlátó? Továbbra is bízik benne, hogy februárban megválasztják az emberjogi biztost?

Igen. A képviselők nem mérték fel megfelelően a helyzetet, és bízom benne, hogy a választási rend ismeretében változik partnereink magatartása. Elég, ha tudatosítják: olyan jelöltnek nincs esélye, akit csak a beterjesztő, illetve egyetlen párt támogat. És az eddigi jelöltek ilyenek.

Mert a törvény ezt lehetővé teszi, azt viszont már nem, hogy a pártoktól független emberjogi szervezetek komolyan beleszólhassanak, ki legyen a biztos. Hogyan lehetséges ez?

A honatyák ilyen választási módszert fogadtak el. Senki nem vitatta annak helyességét, hogy elég tizenöt képviselői aláírás egy-egy jelölt előterjesztéséhez. Sem a sajtó, sem a polgári szervezetek, sem a parlament nem kérdőjelezte meg ezt az alapelvet, amin utólag magam is csodálkozom. A mai állapot ennek a következménye. Ha a törvény megengedné, hogy nem politikai szervezetek is javaslatot tegyenek, akkor biztosan több jelölt lenne, viszont nagyobb eséllyel indulnának a párttagság nélküli személyek, akik a múltban „csak” emberjogi harcosok voltak.