„Olyan ez, mint egy installáció: az összhatás a fontos”

Németh Ilona a budapesti Ipar-művészeti Főiskola Könyvművészet és Tipo-grafika szakán végzett, számos könyvet tervezett és illusztrált, eleinte grafikákat is készített, és sokáig részt vett az érsekújvári stúdió erté munkájában. Ma már több mérvadó kritikus egybehangzó véleménye szerint Közép-Európa egyik legjelen-tősebb installációművésze. Munkáit Európa-szerte ismerik.

Hogyan ünnepeltétek a karácsonyt gyermekkorodban, és hogyan ünnepeltek most? Van-e lényeges különbség a te gyerekkori és a gyermekeid mostani karácsonyai között?

Nekem gyermekkoromból csupa jó emlékem maradt a karácsonnyal kapcsolatban, most is az egyik kedvenc ünnepem. Nálunk ünnepeltek a nagyszüleim is, és nagyon meghitt hangulat jellemezte ezeket az együttléteket. Amikor saját családot alapítottam, nem sokat változtattam a régi szokásokon, csak a karácsonyfát díszítettem fel némileg másképp. Az étrend is nagyjából a régi maradt, karácsonyeste természetesen hal kerül az asztalra, bár én tíz évig keményen vegetáriánus voltam, és csak az utóbbi években engedem meg magamnak a halhúst. Persze a ponty agyoncsapása elő sem fordulhat nálunk, az ilyesmi gyerekkoromban is az édesanyámra maradt, aki vendég-lőscsaládból származott. Aztán miközben szegény a kádban csapkodó pontyot kergette, a többiek ugratásból azt mondogatták, „gyilkos”! No persze a kirántott pontyot mindenki jóízűen majszolta.

A karácsony a megváltó születésének, a szeretetnek, megbékélésnek, az emberi szolidaritásnak, a családnak az ünnepe, a pogányok pedig a téli napfordulót ünnepelték ez idő tájt. Hozzád mely jelentései állnak legközelebb?

Számomra mindenképpen első helyen áll a család, a szeretet, és persze a szolidaritás – meg a megbékélés, legalábbis erre törekszem. És talán azért is szeretem annyira a karácsonyt, mert már gyermekkoromtól nagyon erősen hat rám a természeti ritmus is, az évszakok váltakozása, a napfordulók. Egyes munkáimban meg is jelennek ezek a motívumok, de mindez azoknak a dolgaimnak a létrehozása során is nyilvánvalóan bennem él, amelyeknek más a témájuk.

Több gyönyörű gyermekkönyvet és tankönyvet is illusztráltál. Az utóbbi időben azonban nem láttam ilyen jellegű munkáidat. Miért?

Ennek két oka van. Egyrészt nagyon kevés volt az időm az utóbbi években, és választani kényszerültem az egyes szakmák között, másrészt nem is nagyon voltak olyan felkérések, amelyeket nem lehetett volna visszautasítani. Az is közrejátszhat ebben, hogy a gyerekeim már nagyobbak, és nem olvasok annyi mesét, mint korábban, és így az inspiráció sem jön „futószalagon”. A legfontosabb oka azonban az, hogy időközben igencsak meg-sűrűsödtek a kiállítások, ráadásul elkezdtem újból iskolába járni...

Ne viccelj! Hova? Minek?

Hát a budapesti Képzőművészeti Egyetemen vettem részt doktori képzésen, tavaly decemberben már a szigorlatot is megcsináltam, és most már csak a doktori disszertáció megvédése van hátra. Úgyhogy „művészdoktor” leszek, ami kicsit talán furcsa. Egyrészt úgy érzem, hogy rám fért a rendszeres, elmélyültebb tanulás, másrészt – bár amikor a tanulást elkezdtem ezt még nem tudhattam – az EU-ban erre van szükség ahhoz, hogy taníthassak. És hát valójában már tanítok is a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán.

Illusztrátorként és installációművészként egyaránt egyedit és hiteleset alkottál. A két szemléletmód azonban – úgy tűnik – igencsak eltér egymástól. Ez a különbözőség látszólagos csupán, vagy te vagy képes ennyire különböző aspektusokból szemlélni a világot?

Én valahogy nem érzem annyira különállónak ezt a két dolgot. Az igaz, hogy a gyerekek számára a kortárs képzőművészet formanyelve elég nehezen lenne lefordítható, és persze nehezen lenne alkalmazható, mondjuk, egy könyvillusztrációhoz, viszont a világlátásom nemigen változik attól függően, hogy éppen könyvet illusztrálok vagy egy installációt készítek. A különbség, úgy érzem, inkább csak a leképezés módjában van.

Sokan állítják: a karácsonyhoz köthető vizualitás meglehetősen giccses. Te mit gondolsz erről?

A karácsony egyes rekvizitumai esztétikai szempontból valóban sok kívánnivalót hagynak maguk után. Viszont olyan ez, mint egy installáció: az összhatás a fontos.

Háziasszonyként nem lehet könnyű átvészelni az ünnepeket. Van-e valamilyen speciális túlélési stratégiád?

Talán csak annyi, hogy egyszerűen nem hagyom magamat belevinni a rettentően hajszolt háziasszony szerepébe. Persze ez csak úgy lehetséges, hogy a férjemmel a kezdetektől minden házimunkát közösen végzünk.