Oldottságra vár mindkét ország

„Egyfajta normalizálódás fog bekövetkezni, és úgy hiszem, ez mindenképpen jót tesz ennek a régiónak.” A szerző felvételeÚgy értesültem, hogy nagyon sűrű a programja, most érkezett külföldről, és nemsokára újra utazik.

Eisenstadtban voltam Szent Márton ünnepén, amely egyébként tartományi esemény is, de csak Burgenlandban. Az egyházmegye is méltón ünnepel, a vezetőivel volt alkalmam találkozni, és felkértek egy előadásra, amelyben a magyar társadalom és egyház állapotáról, kapcsolatrendszeréről, valamint az európai uniós csatlakozásról beszélhettem. A következő utam Münchenbe vezet, ahol megint csak az EU-t érintő témáról lesz szó.

Ennyire fontos egy egyházi vezetőnek az uniós csatlakozással kapcsolatos napi események követése?

Az egyházat természetesen az EU kérdése rendkívül komolyan érinti, nemcsak azért, mert keresztény gondolkodóknak az ötlete volt az unió létrehozása – még akkor, amikor nem is uniónak hívták –, hanem azért is, mert a Szentszék folyamatosan figyelemmel kíséri ezt a munkát, és tudjuk jól, hogy Brüsszelben egyházi képviselet is működik.

Várható az unió kapcsán valamilyen változás Magyarország és Szlovákia katolikus híveinek életében is?

Én azt hiszem, hogy igen. Úgy mondanám ezt, hogy egyfajta normalizálódás fog bekövetkezni, az ember és ember közötti kapcsolatok természetes, oldott világa jellemzi az unió országait, és úgy hiszem, hogy ez mindenképpen jót tesz ennek a régiónak. A gazdasági és kulturális virágzás mindig úgy jött létre, hogy a különböző nyelvű és különböző hagyományú népek közösen építették a saját világukat, miközben ugyanabban a városban éltek és dolgoztak.

Az esztergomiak nagy szívfájdalma volt annak idején, hogy az érsekség központja Budapestre költözött, és ha valaki a Prímási palota körül sétál, szomorúan tapasztalja, hogy kihasználatlannak, kihaltnak tűnik ez a gyönyörű épület.

Azt gondolom, hogy a kérdés nem egészen egyértelmű, hiszen nem történt formális áthelyezés, egyszerűen arról van szó, hogy II. János Pál pápa 1993-ban átalakította a magyar egyházmegyéket, amelynek során az Esztergomi Főegyházmegye neve és a területe megváltozott. A kétmilliós fővárosnak, amely addig három egyházmegye között oszlott meg, kialakult a lelkipásztori egysége, a II. Vatikáni Zsinat határozata alapján. A főegyházmegye esztergomiról esztergom-budapestire változott. Az ország majd minden egyházmegyéjének megváltoztak a határai, s két új egyházmegye is keletkezett: a kaposvári és a debrecen-nyíregyházai. II. János Pál pápa meggyőződéssel vallja azt, hogy az egyház útja az emberé, tehát ahol az emberek vannak, oda kell menni a lelkipásztornak is. Esztergom városában nagyon értékes katolikus közösség él, amelynek rendkívüli fontossága egész országunkra és a térségre is hatással van. Ennek erősítése szerintem nagyon aktuális és korszerű feladat. Miközben az egyházmegyének két központi temploma van: az esztergomi és a budapesti Szent István-bazilika, természetesen van Prímási palota is mindkét városban. Az is magától értetődő, hogy az apparátus nagy része, mivel a munka is ott van, Budapesten működik. Ez az épület egyáltalán nem hat kihaltnak, laktam én itt tanárként akkor is, amikor még Lékai bíboros úr volt a prímás, és a budapesti székház nem létezett. Azt kell, hogy mondjam jelenleg sem laknak kevesebben az épületben, mint akkor, más kérdés, hogy a palota fele akkor is, és most is a Keresztény Múzeum kezelésében volt, ami olyan kulturális értékeket szolgál, ami értékes és elismerésre méltó. A másik fele viszont: az egyetlen lehetséges épület az egyházmegye legfontosabb központi rendezvényeihez, tehát azt gondolom, hogy az Esztergomi Palotának nagyon is megvan a jelentősége.

Várható-e olyan intézmény Esztergomba költözése, amely pezsgőbbé teszi ezt a nagy múltú várost?

Természetesen! Nem is annyira új intézmények ideköltözésére, hanem a meglevők bővítésére, illetve nagyobb intézményekhez való kapcsolódáshoz nyílik majd lehetőség. A Hittudományi Főiskolát kívánjuk bővíteni nemcsak fizikailag, hanem szakindítás révén, részben kitekintéssel a határon túli magyarok képzésére is. Ugyanakkor a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola nem pedagógiai szakokkal történő bővítése is folyamatban van, ennek érdekében az egyházmegye is jelentős áldozatokat hozott. Azután a Káptalani Levéltár új elhelyezése, ami kutathatóvá teszi a gyűjteményt, a szlovákiai és a magyarországi történészek számára egyaránt, hiszen a gyűjtemény nagyon nagy része a régi történelmi egyházmegye területére vonatkozik. Azután a bazilika melletti nagyszeminárium épületében terveink szerint kialakításra kerül egy igen jelentős kapacitású továbbképző és konferenciaközpont, melynek regionális jelentősége is lesz. Hozzátenném még, hogy a Hittudományi Főiskolának a Pázmány Péter Katolikus Egyetembe való integrálása is terveink között szerepel, tehát a városban levő felsőoktatási intézmények kapcsolódása az egyetemhez reményünk szerint szépen és „csendes derűvel” megy majd végbe, és Esztergom valódi egyetemi várossá válásával az itteniek egy régi álma teljesülhet.

Nagy örömünkre szolgál, hogy már két bíborosa is van Magyarországnak, talán arról kevesebbet tudnak az olvasók, hogy a bíborosság mi mindennel jár, úgy tudom, hogy például Rómában minden bíborosnak van egy temploma is.

Egy címtemplomot kapnak ilyenkor a bíborosok, én a Santa Balbinát kaptam, amelynek a negyvenkilencedik tituláris bíborosa lehetek. Ez nagy történelmi múlttal rendelkező ókeresztény templom, amely több szálon kötődik a magyarság történelméhez is, hiszen az első ismert magyar bíboros ebben a templomban temetkezett, és egy másik XIII. századbeli magyar püspök, akinek Itáliában volt egyházmegyéje, szintén kötődött a templomhoz. Ilyen szempontból a római magyar vonatkozású emlékhelyek között jelentős szerepet tölt be. Magam is úgy értékelem, hogy ez kedves gesztus volt a Szentszék részéről.

II. János Pál pápa idős, beteg ember, óhatatlanul felmerül az emberekben az utódlás kérdése. A sajtó is esélylatolgatásokba bocsátkozik, érdekcsoportokról beszél.

Most jobban van a szentatya, de a bíborosoknak és a római kúriában dolgozó papoknak, püspököknek nem az a feladatuk, hogy egy érdekcsoportot, egy lobbit képviseljenek, hanem, hogy kivegyék a részüket a világegyház szolgálatából, a szentatyát személyesen támogassák küldetésének a teljesítésében. Természetesen a világegyházban szétszórtan élő bíborosok a saját népüknek, a saját egyházuknak, a saját közösségüknek a tapasztalatait, értékeit, meglátásait a világegyház rendelkezésére bocsátják, hogy minél hatékonyabb, minél differenciáltabb lehessen az egyház egészének a működése. Ilyen értelemben nagy örömmel beszélgettünk Rómában a közép-európai térség több bíborosával is.

Advent közeleg. Vannak-e a közeljövőben olyan aktualitások, akár az ünnep kapcsán, amelyek az esztergomi híveket is érintik?

Hamarosan sor kerül az Ister-Granum Eurorégió megalakítására, amely számos magyarországi és szlovákiai önkormányzat közös vállalkozása lesz. A régió működéséhez az itteni egyházak hozzájárulása is szükséges, s szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk a szlovákiai püspökökkel és papokkal is. Örömmel veszem tudomásul, hogy nem csak a híd épült meg, hanem az itt élő emberek közötti kapcsolatok is tovább erősödnek.