Nyelvtörvény, pártszakadás, korrupciós botrányok

Az év az euró bevezetésével, majd háromhetes gázválsággal kezdődött. Oroszország árviták miatt elzárta az Ukrajnán keresztül Nyugat-Európába vezető földgázvezeték csapjait. A válság Szlovákiát érintette a legsúlyosabban, néhány nap után le kellett állítani a legnagyobb földgázhasználó ipari vállalatokat, hogy a lakossági szükségleteket biztosítani tudja a gázművek. Az ország ugyanis addig teljes egészében az Ukrajnán át érkező orosz földgáz felhasználására volt berendezkedve, az is több hetet vett igénybe, hogy ugyanazon a vezetéken, csak fordított irányban, Csehországon keresztül gázhoz tudjunk jutni. A gazdasági világválság és a gázválság kombinációja miatt az ország gazdasági teljesítménye sokéves mélypontra zuhant.

A Smer nyerte a választásokat
Nem sikerült az ellenzéknek a választási év: minden választást a Smer vagy az általa támogatott jelölt nyert. A március-áprilisi államfőválasztást a Smer és az SNS fő támogatásával induló, hivatalban lévő köztársasági elnök, Ivan Gašparovič nyerte, a második körben Iveta Radičová (SDKÚ) ellenzéki jelöltel szemben. Az első fordulóban 10%-nál kisebb különbség volt a két jelölt között, ám a második fordulóban Gašparovič növelni tudta előnyét, és 55–44 arányban nyert. Kampányát magyarellenesség kísérte, Radičovát azzal vádolták a kormánypártok, hogy autonómiát ígért a magyaroknak. A júniusi európai parlamenti választásokat is a Smer nyerte, 32,01%-os eredménye azonban elmarad a felmérésekben mért 40%-tól. A második helyen végző SDKÚ 16,98%-ot kapott, a harmadik az akkor éppen szakadás előtt álló MKP lett 11,33%-kal. A választások meglepetéspártja az év elején alakult Szabadság és Szolidaritás lett, csak néhány szavazat hiányzott, hogy átlépje az 5%-os küszöböt. Az eredményeket azonban árnyalja, hogy a voksoláson nagyon kevesen vettek részt, a választópolgárok kevesebb mint 20%-a. A Szlovákiának jutó 13 mandátumból 5-öt szerzett a Smer, 2-2 helyet az MKP, az SDKÚ, és a KDH, 1-1 helyet pedig a HZDS és az SNS.

A megyei választásokat is a Smer és az általa vezetett koalíciók, az általa támogatott jelöltek nyerték – Pozsony kivételével. A főváros és környéke a jobboldali pártokat támogatta, a megyei elnök Pavol Frešo (SDKÚ) lett, és az önkormányzatban az SDKÚ-KDH-MKP-OKS koalíció szerezte meg a képviselői helyek többségét. A többi megyét azonban a Smer által (is) támogatott jelölt és koalíció irányítja. Az előrejelzések fényében meglepetésként értékelhető, hogy a nyáron alakult Híd csak két képviselői helyet szerzett, miközben az MKP negyvenet, bár több megyében, de főleg Kassán meggyengült a pozíciója. Ez a választás bizonyította, hogy a Híd és az MKP együttműködése még hosszú ideig elképzelhetetlen .

Szakadt az MKP, létrejött a Híd
Míg az év első hónapjaiban az volt a fő kérdés, hogy egyben marad-e a Magyar Koalíció Pártja, júliustól már az, hogy két szlovákiai magyar párt képes-e bejutni a parlamentbe. Az MKP szakadása többé-kevésbé borítékolható volt már áprilistól, amikor Simon Zsolt parlamenti képviselő, a párt korábbi mezőgazdasági minisztere bejelentette, hogy kilép az MKP-ból. Néhány nap múlva kilépett Bugár Béla korábbi pártelnök, A. Nagy László és Gál Gábor parlamenti képviselők, Bastrnák Tibor, Komárom polgármestere júniusban csatlakozott hozzájuk. Az indok az volt, hogy nem értenek egyet a párt elnökségének vezetési módszereivel. Kezdetben felmerült, hogy frakciót alapítanak a párton belül, de a tárgyalások végül zsákutcába jutottak, és Bugárék az európai parlamenti választások után bejelentették, hogy kilépnek az MKP-ból, és Híd néven új pártot alapítanak. Az új párt az alapítók elképzelése szerint szlovák választókat is meg kíván szólítani, vezetésében helyet kapott Rudolf Chmel ismert szlovák értelmiségi, majd ősszel beválasztották Ivan Švejna ismert szlovák közgazdászt is. A párt a közvélemény-kutatások többségében 5% körüli támogatottságot ért el, vagyis van esélye a bejutásra, de egyben fennáll a veszély, hogy egyik magyar pártnak sem lesz parlamenti képviselője, mivel az utóbbi hónapokban az MKP támogatottsága is csak ritkán lépi át a 6 százalékot.

Mélyponton a szlovák–magyar viszony
Ez az év is sokszor volt hangos a szlovák–magyar politikai csörtéktől. A két ország, valamint a szlovákiai magyarság politikai képviselete és a kormánypártok közti legélesebb vitát a nyelvtörvény tavaszi módosítása váltotta ki, mely újra bevezette a pénzbírságokat a nyelvtörvény ellen vétőkkel szemben, és a törvény hatályát kiterjesztette a nyilvános kapcsolattartásra is. A szeptemberben életbe lépett módosítás nemzetközi vihart kavart a két ország között, melyet az EBESZ kisebbségügyi biztosa, Knut Vollebaek próbált csitítani. A magyar tiltakozás és a nemzetközi közvetítés felemás eredménnyel zárult: decemberben megszületett a mintegy 10 oldalas törvény 23 oldalas „módszertani útmutatója”, mely eddig ismeretlen jogi formát – a „kormány alapelveit” – „vezetett be” a szlovák jogrendbe. A kulturális minisztérium ezzel próbálja bizonyítani, hogy a nyelvtörvény nem hátrányos a szlovákiai kisebbségek számára, nem érinti a kisebbségi nyelvek használatát, ezért indokolatlan a magyar kisebbség és Magyarország tiltakozása. Jogászok – valamint az igazságügyi minisztérium és a főügyészség – szerint azonban ez a jogi forma senkit nem kötelez semmire, jogi hatálya tehát egyenlő a nullával.

A két ország közti feszültség enyhítése érdekében szeptemberben, a magyarországi Szécsényben találkozott egymással Bajnai Gordon magyar, és Robert Fico szlovák miniszterelnök. A találkozó ugyan nem a legbarátságosabb hangnemben zajlott, de született egy 11 pontos nyilatkozat; teljesítése a remények szerint a viszony javítását szolgálja. A találkozó azért is volt elkerülhetetlen, mivel augusztus végén Szlovákia nem engedte be területére Sólyom László magyar köztársasági elnököt, aki magánlátogatásra érkezett volna Komáromba, a Szent István-szobor felavatására. A szlovák fél arra hivatkozott, hogy nem tudja garantálni az elnök biztonságát, ezért át sem engedte a határon.

Hat minisztercsere egy év alatt
Politikai elemzők szerint a feszült szlovák–magyar viszony jó szolgálatot tesz a kormánykoalíciónak, hogy leplezze folyamatos korrupciós botrányait. Idén hat miniszter távozott a kormányból, többségük valamilyen korrupciógyanús ügy miatt. Robert Fico miniszterelnök a média és az ellenzék több hónapos nyomásának engedve áprilisban leváltotta posztjáról Marián Janušek (SNS) régiófejlesztési minisztert, az úgynevezett faliújságtender miatt, melynek kapcsán 3,6 milliárd korona (119,5 millió euró) értékű megrendeléshez jutottak SNS-közeli vállalatok. Helyére azonban Igor Štefanovot (SNS), a minisztérium korábbi osztályvezetőjét nevezte ki, aki ugyancsak besározódott a tenderügyben: részt vett annak előkészítésében és lebonyolításában is. Štefanov még mindig a helyén van, és a régiófejlesztési tárcát is az SNS irányíthatja, nem úgy, mint a környezetvédelmi minisztériumot, melynek irányítását kivette a nemzeti párt kezéből a miniszterelnök. Az ok a légszennyezési kvóta eladása, melyért kezdetben Robert Fico csak dicsérni tudta Ján Chrbet minisztert. A sajtó és az ellenzék szerint azonban a tárca botrányosan olcsón, 5 euró tonnánkénti áron adott el 15 millió tonna széndioxid-kvótát egy ismeretlen, amerikai bejegyzésű cégnek, az Interblue Group-nak, melyről sejteni lehet, hogy a tulajdonosi szálak Szlovákiába vezetnek. A környező országok – Csehország és Magyarország – legalább 10 eurós tonnánkénti árat alkudtak ki, vagyis Szlovákia óvatos becslés alapján is legalább 75 millió eurót (2,2 milliárd korona) veszített az üzleten. Chrbetnek májusban kellett távoznia, miután nem tudta eldönteni, hogy felbontsa-e a szerződést az Interblue-val, de utódja, Viliam Turský is csak augusztus végéig bírta. A tárcát egy ideig Dušan Čaplovič (Smer) miniszterelnök-helyettes vezette, majd októberben Jozef Medveď, Robert Fico jelöltje vette át. Azóta kiderült, hogy az Interblue a korábban megígért, tonnánként plusz egy eurót sem fizeti ki a kormánynak, mivel szerinte a vételárat nem igazoltan környezetvédelmi projektekre fordítottuk. A kormányból távozott még Ján Kubiš külügyminiszter, helyére Miroslav Lajčák került, Štefan Harabin igazságügyi minisztert a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választották, posztját Viera Petríková vette át, Stanislav Becík mezőgazdasági minisztert pedig Vladimír Chovan váltotta.