Nőnek hallgass a neve!

A katolikus propaganda a nőt piedesztálra állítja, másrészt elutasítja a jogát az önmegvalósításra és a közéletben való részvételre. A katolikus vallású országokban az egyház aktívan harcol minden reform ellen, amely javítana a nők helyzetén a családon belül és a társadalomban. A nőktől alárendeltséget, szófogadást és passzivitást kíván meg. Ezzel nem veszi figyelembe az emberiség felének szabad önmegvalósításra való jogát.

A katolikus gondolkodás területén már több könyv, tanulmány született, melyek alapgondolata az „örök nőiség”. Az örök nő tulajdonságai: az alázat, a szófogadás. Titokzatosság veszi körül, mert nincsenek konkrét tulajdonságai, hiszen egy szimbólum. Az örök nő jellemzése a szűz hajadon, jegyes és feleség kategóriákra szorítkozik, ami egyértelműen szexuális jellemzés. Ezen szövegek alkotóinak sohasem jutott eszébe, hogy a férfiakat a szűz, a jegyes és a férj kategóriáiba sorolják. A nőket jellemezve viszont abszurd és autoritatív állításokig jutnak el: a női agy kisebb, kevésbé összetett, s ezért nem képes következtetések levonására. Az örök nő az egyén tagadása, aki önmegvalósításra és alkotó megnyilvánulásra vágyik. Saját énje fejlesztése tehát csak a férfinek megengedett. Ezen gondolkodásmód képviselői radikális ellenzői a nőmozgalmaknak, melyek szerintük csak a női természet tragikus ellentmondásosságának eredményeként jöttek létre.

Az ilyen egyoldalú és elvakult vallási állásponttal szemben azonban létezik feminista teológia. Ökumenikus alapokon nyugszik, s az egyes vallásokban különbözőkképpen sikerül a nők egyenjogúsítására irányuló gondolatok átültetése. A katolikus vallásban megy ez a legnehezebben. Lehetetlen, hogy a nő a misézés aktív részese legyen, csak passzív szerepet játszhat, viszont ha benézünk egy templomba, általában nőket látunk, férfit alig. A német és skandináv luteránus egyházak ezzel szemben már női püspökökkel is dicsekedhetnek, teológus professzornőik vannak és teológiai tanintézetek elnöknoiként is tevékenykedhetnek.

Nagyon fontos, hogy a Bibliából kiindulva hogyan magyarázzuk a nő szerepét az egyházban és a társadalomban. A Biblia ugyanis a nők számára felszabadító elemeket is tartalmaz. Ezek kutatásában részt vesznek a katolikus és a protestáns nők is, könyvek, bibliamagyarázatok jelennek meg tollukból, s igazi, gazdag anyagra lelnek. A kezdeteknél ugyanis a nők ugyanúgy jelen voltak, voltak női apostolok, teológusok, prédikátorok. Fokozatosan azonban, a patriarchátus erősödésével, kiszorultak az egyházban végzett aktív szerepkörökből. A szöveg, amely a leginkább elzárta a nők elől az egyházban való aktív szereplést, Pál apostol kijelentése volt: A nőnek az egyházban hallgass a neve. Eköré aztán egész filozófiát építettek, amely a nőket passzív helyzetbe kényszerítette. Ugyanezen Pál apostol szavait azonban felfedezhetjük más kontextusban, teljesen más értelemben. A Rómaiakhoz intézett levelében például felsorol 29 nevet, melyből 10 női név, s ezek munkatársai és munkatársnői, akik az egyház vezető személyiségei voltak. A problematikus szövegek között tehát találhatunk pozitív szövegeket is.

A feminista teológia ellen természetesen védekeznek és elutasítják azt az egyház hagyományaira hivatkozó képviselői. Hiszen, ha a nők nagyobb teret kapnának az egyházban, s döntéseket is hozhatnának, megszűnne a férfiak egyeduralma, s átértékelődne a test, a szexualitás területe, melyet évszázadokon keresztül tabuként kezeltek. A katolikus egyházban is vannak olyan lelki atyák, akik ezekkel az új kutatásokkal és törekvésekkel egytértenek, s akik szerint a haladás fontos és elkerülhetetlen lépései szerint változtatásokat kell eszközölniük az egyházon belül.

A nők a Bibliában csak a háttérben szerepelnek, néha azonban furcsa módon előtérbe kerülnek, mint például Mária Magdaléna. Nagyon is ismert, gyakran felhozott példa Márta története Lukács evangéliumából. Márta a konyhában ételt készített, miközben Mária Jézus lábánál ült és hallgatta. A két nőt a magyarázatok néha szembeállítják egymással. Mária hallgatása mintha magasabb rendű lenne, mint a gyakorlati tevékenység. A dolgos és gyakorlatias Márta János evangéliumában Jézussal a hitről beszél. A teológiáról. Ebből az derül ki, hogy Márta Jézus tanítványa volt, nemcsak egy gyakorlatias kiszolgáló személyzet. Gondolkozott a hitről, kifejezte azt, s Jézus komoly beszélgetőpartnerként kezelte őt. A két evangélumból áll össze tehát Márta személyisége.

A hívők gyülekezetének, valamint magának a társadalomnak is szüksége van a nők sokoldalú tehetségére. Egy cseh feminista teológusnő szavaival élve: „Mivel az Isteni szeretet tehetséggel és adottságokkal áldott meg minket, felelőséggel tartozunk. Nem hagyhatjuk a világot és jövőjét csupán a férfiak kezében. Mi is felelősek vagyunk mindenért. Főként az emberhez méltó életért mindenki számára, s az utánunk jövő nemzedékek számára, s a teremtés egészéért is.”