Muhammed és a nők

A Muhammed-féle iszlám egyfajta előrelépést jelentett a nők számára az akkori arab törzsi-patriarchális berendezkedésben. Néhány kutató kifejezetten azt állítja, hogy az akkori világ (i.u. VII sz.) „legfeministább“ jogrendjét vezette be az iszlám. Muhammed például megtiltotta az addig bevett gyakoratnak számító szokást, az újszülött leánygyermek élve homokba temetését (ami az iszlám előtti Arábiában elterjedt volt, elkerülendő a sokadik lány után fizetett hozomány okozta terheket). Ezenkívül, Muhammed és a Korán figyelmeztetése: „becsüljétek meg leányaitokat és feleségeiteket“ komoly változást hozott a törzsi jogrendben. Muhammed elismerte a nők örökösödési jogát is (bár csak felerészben a férfiakéhoz képest), akik addig a férjek, apák, fivérek kénye-kedvének volt kitéve. A feleségek számát négyben állapította meg, ami szintén előrelépés volt az addigi nem szabályozott házasodási szokásokkal szemben, valamint törvényesítette és szabályozta a válást: a nőket ki kellett a férjnek fizetniük és a nő is kezdeményezhette a válást. Az iszlám tehát addig nem ismert jogokat, de legalábbis szabályokat alkotott, amik - néha a nők a nomád társadalmakban meglevő szabadsága/szabadossága ellenében is – egyfajta védelmet és biztonságot nyújtottak.

Más kérdés, hogy ez több mint 1400 éve volt, és azóta egy s más megváltozott. Akkor is volt, ma is van az arab-muszlim tradicionális patriarchális társadalmakban egyfajta konzervativizmus („ha ez jó volt az ősöknek, nekünk minek kéne valami más“), ami az iszlámtól függetlenül - vagy éppen ellenében (utóbbi az iszlám feministák nézőpontja) - másodlagos szerepet juttat csak a nőknek. Tehát a mai helyzet a hagyományos álláspont szerint: A nő helye otthon van, ne dolgozzon (a férj ellenben köteles eltartani), ne vállaljon aktív politikai-társadalmi szerepet, törődjön a családdal és a gyerekekkel, ne utazzon egyedül (pl. Szaud-Arábiában nem lehet jogosítványa vagy önálló fényképes útlevele), ne beszéljen idegen férfiakkal, öltözködjön megfelelően (viseljen hidzsábot) stb.

A modernista álláspont az előbbi ellentéte: „nyugati“ életmód és öltözködés, házon kívüli munkavállalás stb., de reális eredmények nélkül, mivel ez a sokszor erőltetett modernizáció csak látszólagos jogokat biztosított a nőknek, kiszolgáltatottá tette őket (szexuális objektummá, sérülékennyé váltak, és persze ugyanazért a bérért kevesebb fizetést kaptak). Az erőszakos modernizációt, mint pl. az Atatürk-féle reformokat, melyek egyik napról a másikra rendeletileg betiltották a tradicionális öltözködést (pl. a rendőrség rendeletileg letépte a nők hidzsábját), életmódot, a nők sokkal rosszabbul élték meg, mint a férfiak.

A fundamentalista-iszlámista irányzat a női-férfi szerepeket a Korán szerint értelmezi, de inkább egyfajta iszlámista modernizációt és újraértelmezést jelent.

A modernizációból való kiabrándultsággal a hetvenes években bekövetkezett egy masszív reiszlamizációs hullám. A marxista, egzisztencialista, és más nyugati irodalmat fölváltotta a Korán, a miniszoknyát és a mély kivágást a hidzsáb. De a változás nem ilyen fekete-fehér. Az iszlám fundamentalizmus mérsékelt szárnya erősen összefonódott a feminizmussal: a nő igenis vegyen részt a közéletben (pl. az arab-muszlim parlamentekben sokkal több az iszlámista politikusnő, mint a világi, igaz, főleg karitatív, civil szektori, oktatási, családügyi szerepkörben, de akár a hadseregben is!), és persze emellett teljesítse a családösszetartó, gyereknevelő kötelezettségeit is, öltözködjön visszafogottan (bár a Korán egy szóval nem említi a nők elfátyolozását) megtartva a nemek különválasztását.

A nemi szerepek különválasztása mindenütt és mindig jelen volt és van. Külön férfi és női társaságok a lakodalmakon és temetéseken, mecsetekben és magánházakban. Sokgenerációs váltás kéne ennek a sok évszázados-évezredes beidegződésnek a megváltoztatásához.

Néhány adalék: a hárem (arab: harám) kifejezés nagyon egyféleképpen értelmezett Nyugaton: bezártságot, önkényt, erőszakot, érzéki, elfojtott szexualitást és titokzatosságot jelent. A Nyugat sokszor önkényesen értelmezte, akár démonizálta Keletet belevetítve a saját vízióit és elfojtott kívánságait és indulatait. A hárem szó jelentése leginkább a „tabu“-hoz közelít. Hárem az, ami tilos az idegeneknek, és egyben a csodálat-tisztelet tárgya a beavatottaknak. A házban ez az idegenektől elzárt, csak a család számára fentartott rész, a nők és gyerekek birodalma, a paradicsomi kert képe a földön, ahová az idegennek tilos a belépés. De hárem az iszlám szent helyei, a mekkai, medinai, vagy a jeruzsálemi mecsetek környéke is.

Az iszlám szexualitás értelmezése is eltérő a nyugatitól. A keresztény hagyományokkal ellentétben az iszlámban a szexualitás nem tiltott és nem bűn, nem az ördög kísértése, hanem egyenesen istennek tetsző dolog. Egy Muhammednek tulajdonított mondás szerint rögtön a második helyen áll isten előtt a kellemes illatok után, no persze csak a házasságon belüli szexualitás.

A szerző vallástörténész