Nincs mitől tartaniuk a diákoknak?

Martin Fronc oktatási miniszter immár negyedszer próbálja meg elfogadtatni a parlamenti képviselőkkel a fizetős felsőoktatásra tett javaslatát. Koránt sincs irigylésre méltó helyzetben, mivel a honatyák meglehetősen megosztottak, sőt a kormányt alkotó pártok sincsenek azonos véleményen a kérdésről. Az Új Polgár Szövetsége (ANO) mondhatni az utolsó pillanatban táncolt vissza eredeti elképzeléseitől, és jelentette be, nem támogatja a tandíjrendszer bevezetését.

Nagy szerepet játszott ebben a liberálisok és a Froncot delegáló kereszténydemokraták közti, utóbbi időben látványosan megromlott viszony. Az ANO-s František Tóth államtitkár elűzetése az oktatási tárcától azt eredményezte, hogy az ANO – igaz, csak szóban, szavazataival nem – megvonta bizalmát az oktatási minisztertől, sőt jelezte, az általa szorgalmazott felsőoktatási reformot sem támogatja. Ehelyett a liberálisok egy sajátos elképzeléssel álltak elő, júniusban kívánják beterjeszteni a parlament elé javaslatukat, melynek értelmében költségtérítésessé válna a levelező tagozatos képzés.

Fronc minden eszközzel próbálja meggyőzni a kétkedő politikusokat a tandíjrendszer előnyeiről. Véleménye szerint a hallgatóik anyagi hozzájárulása révén az egyetemek megközelítőleg egymilliárd korona többletbevételre tehetnének szert, melyet fejlesztésre költhetnének. Az oktatási tárcavezető úgy látja, a diákoknak sincs mitől tartaniuk, hiszen amit elveszítenének a réven visszanyernék a vámon. Az általuk befizetett – tegyük fel, előreláthatólag éves szinten 11 ezer koronás – tandíj összegéből mintegy 600 milliót kapnának vissza szociális ösztöndíj vagy tanulmányi eredményeik függvényében kiutalt ösztönző támogatás gyanánt. A vissza nem térítendő, a hallgató anyagi helyzetének megfelelő mértékű havi ösztöndíj összegének felső határa megháromszorozódna, a jelenlegi mintegy kétezerről csaknem hétezer koronára emelkedne.

Fronc szerint elengedhetetlen a tandíjrendszer bevezetése, mivel végre lezárhatná a 2002-ben megkezdett felsőoktatási reformot. Ráadásul – erről az ANO mintha megfeledkezne – a költségtérítéses felsőfokú képzés gondolata a kormányprogramban is megfogalmazódik.

Az egyik legtöbbet emlegetett érv a tandíjak mellett, hogy a hallgatóknak áldozniuk kell taníttatásukra, mivel diplomás szakemberként nagyobb eséllyel találhatnak állást, az átlagosnál remélhetőleg jobb fizetéssel. Ebből adódóan igazságtalan, véli Fronc, hogy az egyetemisták, úgymond, ingyen folytatják tanulmányaikat, pontosabban az adófizetők pénzén. A felsőfokú tanulmányokból ugyanis közvetlenül maga a hallgató remélhet hasznot, nem a társadalom azon része, amely adózik, de nem látogat egyetemet.

HOGYAN TOVÁBB TANDĺJJAL

Szülei anyagi támogatására számít 73%

Szociális ösztöndíjat kérelmez 13%

Munkát vállal 82%

Diákhitelt vesz fel 33%

Abbahagyja, megszakítja tanulmányait 13%

(Forrás: oktatási minisztérium, 2005)