Nincs a polgárnak jogbiztonsága

A. Nagy László: „Soha nem volt olyan érzésem, hogy sérültek volna Lexa emberi jogai”Dömötör Ede felvételeSokszor hallani, hogy az utóbbi négy évben demokratikus folyamatok indultak be, Szlovákia jogállam, az emberi jogok területén javult a helyzet. Akkor miért mi panaszkodunk a legtöbbet Strasbourgban?

Nincs minden rendben az országban, az emberek nehezen tudják érvényesíteni jogaikat a bíróságokon, a hivatalokkal szemben. Európában ilyen szempontból valóban mi érezzük a legrosszabbul magunkat, ugyanakkor mégsem nálunk a legsúlyosabb a helyzet, hiszen az alapvető emberi jogok érvényesíthetőek. A nemzetközi bírósághoz elküldött panaszok nem az emberéletek veszélyeztetéséről vagy a szólásszabadság megsértéséről szólnak, hanem elsősorban a bíróságok tétlenségét, az indokolatlan időhúzást, a nehéz jogérvényesítést, a rossz döntéseket kifogásolják. Azért van enynyi panasz, mert a polgároknak fejlett a jogtudatuk és erős az igazságvágyuk. Csakhogy a szlovákiai igazságszolgáltatás katasztrofális helyzetben van.

Mi a véleménye arról, hogy az Alkotmánybíróság a közelmúltban két esetben is anyagi kártérítést ítélt meg két panaszosnak az indokolatlanul hosszú bírósági ügyintézés miatt?

Ez az új jogintézmény a módosított alkotmány életbe lépésével jött létre. Pozitívum, hogy a szlovák jogrendbe olyan jogorvoslási intézményt iktattunk, amilyen idáig csak Strasbourgban létezett. Azok a panaszosok, akiknek az ügye már Strasbourgban van, esetleg igénybe vehetik ezt az új lehetőséget, mert ez egyszerűbb eljárás.

Viszont nem megoldás. Inkább a panasz okát kellene megszüntetni, nem?

Egyetértek, csakhogy rendkívül szövevényes okból működik rosszul a szlovák igazságszolgáltatás.

Éspedig?

Sok bíró részrehajló, nem az igazságot keresi, hanem különböző érdekeket véd akár komoly pénzekért, vagyis korrumpálható. A bírókat sokáig a parlament csak rövid időre, öt évre nevezte ki, azaz egy bíró sorsa elméletileg mindig a Ház összetételétől függött. Ezért főleg a megbízatásuk vége felé óvakodtak olyan ügyekben döntést hozni, melynek politikai vonatkozása lehetett, illetve valamelyik szereplője kötődött valamilyen párthoz, politikushoz, nehogy akár egy igazságos döntéssel is saját egzisztenciájukat kockáztassák. Ezenkívül a bírókat elég rosszul fizetik, ami miatt sok szakember inkább ügyvédi irodát nyit. Mindez kedvez a korrupciónak és elbizonytalanítja a bírókat, nem mernek ítéletet hozni, az ügyek elhúzódnak, ami miatt aztán az emberek Strasbourgban panaszkodnak. A bíróságon kívül az igazságszolgáltatásban fontos szerepet játszik a rendőrség és az ügyészség is. Érdekes módon a nyomozó szervek működnek a legjobban, ezek a legkevésbé korruptak. Talán mert fanatikusan keresik az igazságot. Csakhogy a végső szót a bíróságnak kellene kimondania.

Ezt kitűnően példázza a Lexa-ügy. A nyomozati anyag több ezer oldalas, viszont még egyetlen bírósági ítélet sem született...

...hadd tetézzem ezt a példát azzal, az elmúlt években rendőrségi körökben nyílt titok volt, hogy a nyomozók bizonyos súlyos bűntények nyomára akadtak, a tetteseket is ismerték, de letartóztatásuk pillanatát úgy kellett időzíteni, hogy megfelelő bíró legyen szolgálatban, aki hajlandó lesz hozzájárulni az adott bűnöző vizsgálati fogságba helyezéséhez. Kassán például több elhíresült bíró volt, aki a legsúlyosabb bűncselekmények esetében is 24 órán belül szabadlábra helyeztek a gyilkosokat. De a bírókon kívül az ügyészség is gyakran összejátszott a védőügyvédekkel, és egy-egy ügyet többször visszautaltak alsóbb szintre. Az igazságszolgáltatás leggyengébb láncszeme tehát a bíróság, de az államügyészség sem áll a helyzet magaslatán. A szlovákiai polgárnak ezért nincs jogbiztonsága.

Ez önmagában a helyzet orvoslására ösztönözhetné a kormányt, sőt az is motiválhatná az illetékeseket, hogy Szlovákiának mind ez ideig több mint ötmillió koronát kellett kifizetnie kártérítésként a strasbourgi ítéletek alapján.

Az ország költségvetése szempontjából ötmillió korona elenyésző összeg, ez a kormányt soha nem fogja motiválni. Inkább a polgárok megrendült biztonságérzete hathat ösztönzőleg...

A politikai csatározásokat látva úgy tűnik, kevés politikai párt törődik igazán a polgárok biztonságérzetével, inkább a saját érdekeiket tartják szem előtt, nem gondolja?

Elégedetlen vagyok az igazságügyi minisztérium és a Legfelsőbb Ügyészség tevékenységével, ők sokat tehettek volna. A tárca nem terjesztette elő a büntető törvénykönyv átfogó módosító tervezetét, amit a megbízatási időszak elején megígért. Az alkotmány és egyéb törvények értelmében az igazságügyi miniszter az a személy, aki a bíróságok államigazgatási részét irányítja, magyarán: ő nevezi ki a járás- és kerületi bíróságok elnökeit, akik felelnek a bírósági munkáért és annak szakmai színvonaláért. Ján Čarnogurský alibista módon ugyan visszahívta őket, de 70-80%-ban szinte ugyanazokat a bírákat nevezte ki újból az egyes testületek élére. Az államügyészek pedig sok esetben, amikor indokolt lett volna, nem emeltek törvényességi óvást. Az emberjogi bizottság elnökeként több olyan ügyet ismerek, amelyben bírói és államügyészi hanyagság, ügyvédi turpisság miatt sérültek a polgárok jogai.

Ön miben látja a megoldást?

Meg kell változtatni a bírók jogállását, bár az új törvény szerint a bírókat már nem öt évre választják, hanem véglegesítik; emelni kell a fizetésüket is. A jogsértő, hanyag, tétlen, részlehajló bírákkal szemben a parlamentnek és a bírói tanácsnak szigorúan kell eljárnia. A „rossz” államügyészekkel szemben is fel kellene lépni. Egy készülő törvény szerint felelősségre lehet majd vonni a „rossz” bírákat, ha döntésük, mely ellen a polgár az Alkotmánybíróságon vagy Strasbourgban panaszt emel, rossznak minősül.

Szlovákiát az emberjogi bíróság előtt képviselő ügynök jelentése szerint a jövőben megnő a munkaviszonnyal és a restitúcióval kapcsolatos panaszok száma. Ez utóbbi talán a Beneš-dekrétumok miatt?

A restitúcióval kapcsolatban a szlovákiai magyarokat főleg a beneši dekrétumok következményi sújtották, de az országban az érvényes jogrend alapján ítélkező bíróságok még egyetlen olyan döntést sem hoztak 1989-től, amely helyt adott volna a kárvallott magyarok jogos igényének. Strasbourgban sem született eddig – sem Csehország, sem Szlovákia vonatkozásában – a kárvallottak számára kedvező döntés. Ám a dekrétumok kérdése nagyon eleven Európában, és a nemzetközi, illetve hazai közvélemény és szakmai közösség várja az első döntés megszületését. Strasbourgból várható a precedens, és ez be fog következni, mert az Unióhoz csatlakozni kívánó országoknak a diszkriminatív elemeket tartalmazó dekrétumok kérdését rendezniük kell. A munkaviszonnyal kapcsolatos panaszok száma pedig azért fog emelkedni, mert nem fogják megfelelően alkalmazni ezeket a jogszabályokat nálunk. Valószínűleg politikai vagy más okokra hivatkozva sok ember munkaviszonya megszűnik, ami miatt főleg az idősebbek bírósághoz fordulnak majd.

Legutóbb Štefan Harabin strasbourgi panaszáról lehetett hallani. Beadványának a felét formális hibák miatt elvetették. Nem szégyen, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, akinek leváltását alkalmatlansága miatt javasolták, ilyen hibát vét?

A panaszt még csak bejegyezte a nemzetközi bíróság, miközben Harabin már úgy tesz, mintha számára kedvező döntés született volna. Kivételesen Čarnogurskýnak adok igazat, aki szerint Harabin jogászként, szakemberként a szlovákiai bíróság szégyene. Harabin megválasztása az előző kormány alatti parlamenti viszonyokat tükrözi. Ha a strasbourgi bírák megismerkednek a Harabin-üggyel, nem lesz nehéz dolguk, és visszautasítják beadványát.

Arról mi a véleménye, hogy Ivan Lexa ügyvédei is a nemzetközi bírósághoz akarnak fordulni, mert úgy vélik, sérültek ügyfelük emberi jogai?

Parlamenti képviselőként megismerkedtem a különféle Lexa-ügyekkel. Mindig indokoltnak tartottam a mentelmi jog megvonását, és soha nem volt olyan érzésem, hogy sérültek volna Lexa emberi jogai.

Ön szerint a közeljövőben javul a szlovákiai polgárok jogbiztonsága?

A feltételek adottak, hiszen már van emberjogi biztosunk, segítségével sok ügy peren kívüli megegyezéssel rendeződhet. Egyetlen személyen, az ombudsmanon múlik minden. Bár az első emberjogi biztos múltja nem ad okot optimizmusra, bízom benne, hogy megállja a helyét.