Nem rossz a magyar tanulók nyelvtudásának szintje

Megfelelőnek tartja a jelenlegi állapotot, miszerint a szlovák nyelvet egyfajta második nyelvként oktatják, vagy inkább idegen nyelvként kellene tanítani?

R. K.: Elsősorban azt kell elmondani, hogy nemcsak szlovák nyelvről beszélünk, hanem a szlovák nyelv és a szlovák irodalom tantárgyról is. Ez a második nyelv az anyanyelv mellett a magyar nemzetiségű diákok esetében. Fontos szerep jut neki, teljesen más, mint a többi idegen nyelvnek.



Miben áll ez a másság?

R. K.: A második nyelv elsajátítása nyelvtudományi szempontból teljesen más folyamat, mint az idegen nyelv elsajátítása. A szlovákiai magyarok más helyzetben vannak a szlovák nyelv elsajátítása során, mint más idegen nyelvek esetében. Nyelvtudományi szempontból teljesen más, ha Szlovákiában én például németül tanulok, az én nyelvtudatom nem német, hanem szlovák, vagyis az én szlovák nyelvtudatommal szemben ez kizárólagos idegen nyelv. A szlovák nyelv a szlovákiai magyarok számára, akik olyan területen élnek, ahol két nyelven beszélnek, a közös nyelv, vagyis ezt olyan szinten kell ismerni, hogy az országban létezni tudjak. Vagyis a nyelvtudat ebben az esetben nagyon rugalmas, gyorsan kapcsol egyik nyelvről a másikra. Az idegen nyelv esetében nem kapcsolunk át rugalmasan az egyik nyelvről a másikra. Például, ha németül tanulnák, erre nem lenne szükségem, mert nem élek német környezetben.



Igen, de a tanulók elég nagy része olyan környezetben él, ahol a szlovák nyelvet nagyon kevesen, vagy senki sem használja. Sokuk, amíg nem kerül középiskolába vagy egyetemre, nagyon ritkán használja a szlovák nyelvet.

J. CH.: Lehet, hogy ez a hiba. Mi olyan intézmény vagyunk, amely pedagógusok képzésével foglalkozik. Szerintem ez az egész politikai probléma, nem érint bennünket, vagy az egyszerű embereket. Mi pedagógusokat képezünk tovább, és minden ajánlatunk egyforma minden pedagógus számára. Érvényes ugyanakkor az a szabály, hogy minden pedagógus olyan nyelven képezheti magát, amilyen nyelven tanít. Én úgy gondolom, hogy ezzel a hozzáállással a kisebbségi tanulók, a kisebbséghez tartozók természetes módon elszigetelik magukat, ez érvényes más nemzetiségek iskoláira vagy az egyházi iskolákra is, én ezt nem tartom helyesnek. Az, amiről mi beszélünk, habár megszólalnak majd nyelvészek, más szakemberek, szlováknyelv-tanárok, a végső döntést nem ők mondják majd ki, hanem arról fog szólni, hogy a politikusok miben egyeznek meg. Emiatt nehéz a helyzet. Az igazság azonban az, hogy amikor pedagógusok képzésén veszünk részt a déli területeken, sohasem volt olyan érzésem, hogy diszkriminálnának, nem értenének meg, viszont olyan tanítókkal is találkoztam, akik nem értettek szlovákul.



Szlováktanárok voltak?

J. CH.: Nem szlováktanárok, tanítók, akik részt vettek egy néhány órás kommunikációs képzésen, ami nagyon fontos egy tanító számára. Én abból indulok ki, hogy a lányom, aki Hollandiában él, angolul beszél, és Hollandiában az angol második hivatalos nyelv, államvizsgát kellett tennie holland nyelvből. Szerintem hagyni kell, hogy ez a probléma természetes módon oldódjon meg. Ez összefügg az emberek jellemével, a belső meggyőződésével.



A kormány szerdán döntött arról is, hogy önöknek, mint módszertani intézetnek továbbképzéseket kell biztosítaniuk a magyar iskolák tanárai számára. Eddig nem léteztek ilyen képzések?

J. CH.: Léteztek, de eddig nem volt feltétel, hogy a tanítás nyelvén kell ezeknek a képzéseknek folyniuk. Van több csoportunk is, amelyeket magyar iskolák pedagógusai alkotnak. Most ki kell alakítanunk nemzetiségi munkacsoportokat, ami már meg is történt, hiszen vannak magyar módszertanosaink is. Ők már korábban is részt vettek a munkánkban, csak nem mint önálló csoport.



Többen azt állítják, hogy hibás a szlováktanár-képzés is a magyar iskolák számára, mivel ugyanolyan módszertant alkalmaznak, mint a szlovák iskolák leendő tanárai esetében. Ön szerint ez jó megoldás?

J. CH.: Néhány pedagógus szerint a magyar iskolák szlováktanárainak más módszertan szerint kellene oktatniuk. Ha azonban megkérdezem, hogy milyen módszertan szerint, senki sem válaszol. A módszertan és a didaktika komoly témák.



Önök vizsgálják a szlováktanítás módszertanát a magyar iskolákban? Szükségesnek látják a jelenlegi módszerek módosítását?

J. CH.: A módszertan és a didaktika olyan tárgyak, amelyek folyamatosan fejlődnek. Azt nem mondhatjuk, hogy a módszertan tökéletes.



Én azt kérdeztem, hogy szükség van-e nagyobb változásra, módosításra?

J. CH.: Az emberek gondolkodását kell megváltoztatni, a tanítók gondolkozását, hogy modern, aktív elemeket alkalmazzanak. Ugyanis a lényeg nem az, hogy létezik egy kidolgozott módszertani anyag, hanem az, hogy a pedagógus ezt hogyan ülteti át a gyakorlatba. Az iskolaügyre ugyanúgy érvényes, hogy vannak ügyesebb embereink, tanítóink, és vannak lustábbak. Tehát ez kérdés a pedagógus személyiségéről is szól.



A pedagógusoknak lehetőségük van rá, az oktatási program lehetővé teszi, hogy modern módszereket alkalmazzanak?

J. CH.: Természetesen, minden oktatási program ezt lehetővé teszi, ez csak akarat kérdése.

R. K: A szlovák nyelv módszertana nem elavult, hiszen abból a koncepcióból indul ki, amelyet a magyar iskolák számára fogadott el az oktatási minisztérium 1991-ben. Ez a tanulók kommunikatív képességeinek fejlesztését tűzi ki célul, hangsúlyozva a tanítási folyamat humanizálását és modernizálását. Az elsősök és a másodikosok a szlovák nyelvet játékos formában tanulják, úgy, hogy játékok segítségével fejlesszék nyelvi készségeiket. Támogatják a párbeszédet, nem a nyelvtanról szól a szlovák nyelvtanulás.



Milyenek az eredmények?

R. K.: A tanügyi ellenőrzések eredményei a 2008/2009-es tanévben és az 2008/2009-es tanév extern érettségi eredményei alapján én nem tartom annyira riasztónak az állapotokat. A szlovák nyelv és szlovák irodalom érettségik eredménye 55,9% volt, és a tanulók a legjobb eredményt éppen a szövegértésben érték el, ez azt mutatja, hogy a módszertan nem rossz. Vannak ugyan nehézségeik is, például ha bonyolultabb gondolatokat kell kifejezniük, ha egy nagyobb szöveg alapján kell elemző véleményt kialakítaniuk, ebben az esetben előfordulnak nehézségek. A nyelvi részben kicsit rosszabbak az eredmények, gondok vannak az igékkel, a visszaható formákkal, a sa, si alkalmazásával stb. Ezek azonban természetesnek nevezhetők, hiszen ha például én tanulok németül, akkor nekem is gondjaim lesznek bizonyos szófajokkal, ha azonban Németországban élnék, ezek már nem okoznának gondot. A felmerült problémák azonban nem utalnak arra, hogy rossz a módszertan. Hasonlítsuk össze például a magyar tanulók szlovák és magyar nyelv terén elért eredményeit: 59,7% – magyar nyelv, 55,9% – szlovák nyelv. Akkor miről beszélünk? Az érettségi azt bizonyítja, hogy ez nem a szlovák nyelv problémája. A szlovák tanulóknak, a magyar tanulóknak, az ukrán tanulóknak általában vannak problémáik. Ha a nyelvről beszélünk, akkor felmerül a hozzáállás kérdése. Sokan nem tartják fontosnak, hogy jól beszéljenek. Az átlag nem rossz, mivel az a trend, hogy csökken a tudás értéke. Az egyszerű kifejezésmódokat elsajátítják, de gondot okoz, ha mélyebb gondolatokat kell megfogalmazniuk, hosszabb szövegek összefoglalását. Ezzel a szlovák tanulóknak is gondjuk van.



Mit mutatnak a tanfelügyelői ellenőrzések?

R. K.: A tanfelügyelői ellenőrzések kicsit rosszabb eredményt mutatnak. A tanfelügyelők mintegy 1000 ellenőrzést végeztek a magyar iskolákban, egy része a szlovák nyelvet és irodalmat ellenőrizte. Megállapították, hogy a tanulóknak általában rosszabb a kifejezőképességük, de ez rosszabb a szlovák tanulók esetében is. Kimutatták azt is, hogy a tanítók fejlesztették a gyerekek kifejezőkészségét, de nem mindig céltudatosan. A tanítók eléggé figyeltek a szövegértésre. Nagyon fontos megállapítás, hogy nem támogatták a diákok páros, csoportos kommunikációját. A tanfelügyelők szerint egyes tanítók szlováktudása is hagyott maga után némi kívánnivalót, ami nehézségeket okozott a tananyag átadásában. Vannak tehát bizonyos hiányosságok, de ezek nem abból következnek, hogy a tantárgyat rosszul tanítják, vagy rossz a módszertan.



Tehát nincs szükség módszertani változtatásra?

R. K.: Az is problémát okozhatna, ha át akarnánk alakítani a módszertant, hiszen a végső pont, a tanító ugyanaz marad. Sikerül átalakítani a tanító gondolkodását? Láttunk példát arra is, hogy nagyon jó a tanító-tanuló kapcsolata, az órák atmoszférája nagyon jó, de erősíteni kell a kommunikáció-fejlesztést.