Nem jó a túlzott szakosodás

A kormány a hatályos felsőoktatási törvényben foglaltaknak eleget téve tárgyalt a testület alapszabályáról. Az új alapszabály részben a korábbi, a bizottság működését szabályozó kormányrendeletekre épül. Mindenekelőtt a bizottság tárgyalásmódját hivatott szabályozni, korábban a testület tárgyalási rendje és különféle jogi előírások szabták meg a tanácsadó szerv működését. Az alapszabály elfogadására nagy szükség volt, ezért a kormány döntését pozitív lépésnek tartom. A dokumentum kormány általi jóváhagyása előtt gyakorlatilag nem ülésezhettünk. Az akkreditációs bizottság találkozóin mivel érdemi munkát nem végezhettünk, csupán a később tárgyalandó határozatainkat készítettük elő.

Mely főbb elvekhez igazodva végzi tevékenységét a bizottság, és mely kritériumok alapján ítéli meg az egyetemi karok alkalmasságát?

Az akkreditációs bizottság legfontosabb feladata, hogy megfogalmazza egyebek közt az egyetemek leendő tanulmányi programjai elbírálásának kritériumait. A testület alapszabályának elfogadását követő első hivatalos ülésünkön megegyezés történt a bizottság tevékenységét meghatározó alapelvekről. A jövőben igyekszünk olyan működési feltételeket kialakítani, úgy irányítani tevékenységünket, hogy növeljük az egyetemi közeg képviselőinek, egyáltalán az állampolgároknak a bizottságba vetett, illetve annak tevékenysége iránti bizalmát. A felsőoktatási intézmények alkalmassági vizsgálatakor, az elbírálás során főként a tárgyilagosság, a függetlenség, az érdekmentesség és a szakszerűség elvéhez igazodunk.

Egyes politikusok véleménye szerint az anyanyelvű felsőoktatás napjainkban anakronizmusnak minősül. Ön mit gondol ezzel kapcsolatban?

A kérdést többféleképpen is megválaszolhatjuk. Személyes véleményem szerint semmiképpen nem nevezhetjük a nemzeti nyelveken folyó, szűkebb értelemben, az anyanyelvű felsőoktatást korban meghaladottnak. Kétségtelen, az anyanyelven folytatott felsőfokú tanulmányoknak ma is megvan a létjogosultságuk, ugyanakkor azt gondolom, hogy a huszonegyedik század elején a világ megköveteli a leendő szakemberektől, hogy a hivatásgyakorlásuk során használt szakkifejezéseket idegen nyelveken is elsajátítsák. Az egyneműsödés felé haladó világban, a nemzetközi színtereken folytatott hatékony szakmai kommunikáció, egyáltalán a szakmai karrier végett ma már elengedhetetlen, hogy a leendő szakemberek a megszerzett ismereteiket, jártasságukat és készségeiket idegen nyelvi környezetben is alkalmazni tudják. Egész egyszerűen az érvényesülés feltétele az idegennyelv-ismeret.

Milyen akadályokat gördíthet az akkreditációs bizottság a tervezett magyar egyetem megvalósítása elé?

Jelenleg nincsenek információim arról, hogy ez a magyar képzési nyelvű felsőoktatási intézmény valóban tervezett volna. Én nem láttam még semmiféle tervezetet, ezért úgy gondolom, hogy részemről bármiféle kijelentés a magyar egyetemmel kapcsolatban idő előtti volna. Nem nyilatkozhatom olyan dologról, melyről nincsenek érdemleges információim.

Szlovákiában jelenleg 23 felsőoktatási intézmény működik. Véleménye szerint egy ilyen viszonylag alacsony népességű országban nem túl magas ez a szám?

Nem gondolom, hogy Szlovákiában túl sok volna a felsőoktatási intézmény. Nem véletlen, hogy ezt a kifejezést használom. A problémát ugyanis nem a felsőoktatási intézmények nagy száma jelenti, hanem az, hogy jelenleg valamennyi hazai felsőoktatási intézmény egyetemnek minősül; nálunk ugyanis csupán egy főiskola működik. Főiskolákra pedig nagy szükség volna. Az egyetemi szintű felsőfokú képzés színvonalát szem előtt tartva valóban indokolt lehet a félelem, hogy Szlovákiában túl sok az egyetemi képzést nyújtó felsőoktatási intézmény. A felsőfokú képzés színvonalának emeléséhez, de megtartásához is elsősorban konkurenciaharcra van szükség egyrészt az egyetemi, másrészt pedig a főiskolai szintű képzést nyújtó felsőoktatási intézmények körében. A leendő hallgató ugyanis azt a felsőoktatási intézményt választja, amely képes őt színvonalasabb képzésben részesíteni. Mindenekelőtt a hallgatók kegyeiért kellene, hogy folyjék a harc.

Szlovákiában ugyanazon tanulmányok folytatására egyszerre több lehetőség is nyílik. Véleménye szerint nem kellene-e a jelenleginél nagyobb mértékben szakosodniuk a felsőoktatási intézményeknek, illetve hogyan lehetne elkerülni a párhuzamos képzéseket?

Az egyetem legfőbb jellemzője, hogy hallgatóinak egyetemes képzést nyújt. A felsőoktatási intézmények e típusának európai viszonylatban több száz éves hagyományai vannak, az egyik legfontosabb civilizációs terméknek minősül. Tartok tőle, hogy az egyetemek jelenleginél nagyobb mértékű szakosodása folytán éppen az egyetemi képzés lényege veszne el. A túlzott szakosodás, ha a választék rovására történne, egyáltalán nem lenne előnyös.