Ne a csüggedtség uralkodjon rajtunk!

Amikor megpróbáltam összeszámlálni, hogy mennyi mindennel foglalkozik, nem nagyon értettem hogy bír mindezzel egy ember? A hittudományi Főiskola rektora, plébános a szent Anna plébánián, iskolavezető a Mindszenty Katolikus Iskolában...

Ha a feladatokat nézzük, van belőlük jónéhány. Eddig volt olyan is, ami naponta Budapesthez kötött, az Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóságnak voltam a vezetője tavaly, év végéig. 22 egyházi oktatási intézmény fenntartó szervezetét vezettem. Jelenleg több feladatom is van itt Esztergomban, az egyik a Hittudományi Főiskola Főigazgatása, a másik pedig a Szent Anna plébánia. A kettő önmagában is sok energiát igénylő munkakör, de azért tudom mind a kettőt vállalni, mert olyan munkatársak vesznek körül, akik nagyon hatékonyan tudnak segíteni mindkét intézmény vezetésében. Elsősorban a munkatársaknak köszönhető, hogy tudom ezt a két dolgot együtt csinálni.

Egy önéletrajzot is kérnék Öntől, úgy tudom több országban is élt korábban.

Előrebocsátom, hogy még nem készülök nyugdíjba, így az életpályámra nem tudok visszatekinteni, és olyan teljesítmény sincs mögöttem, ami indokolna egy részletes életrajzot, de néhány érdekességet kiemelek. Gyermekkoromban 4 évet Indiában töltöttem, édesapám kohómérnök volt, így került az egész család Calcuttába. Egy angol nyelvű, a szalézi rend által vezetett misszionárius iskolába jártam, az 1500 diákból ketten a bátyámmal voltunk európaiak. Ez az időszak máig meghatározó élmény a számomra. Budapesten érettségiztem, utána jelentkeztem a Hittudományi Főiskolára Esztergomba azzal a szándékkal, hogy papként szolgáljam az esztergomi egyházmegyét. Két évig tanultam Esztergomban, majd 4 évig Budapesten, az akkori Hittudományi Akadémiára jártam. Egy évig káplán voltam Szécsényben, aztán Budapestre, a Haller téri plébániára kerültem. Utána két évet töltöttem ösztöndíjasként Rómában, a Lateráni Egyetemen. Egyházjogot hallgattam, a Pápai Biblikus Intézetben pedig szentírás tudományt tanultam. 1985 óta, amióta Rómából hazajöttem, egyhuzamban itt vagyok, a Szent Anna plébánián. Először káplán aztán plébános lettem, emellett már évek óta tanítok a Hittudományi Főiskolán. ĺgy kerültem az iskolaügybe, aztán amikor a rendszerváltás idején egy hatalmas romos épületkomplexumot visszakapott a plébániánk, akkor azt gondoltuk, hogy újraindítjuk a katolikus iskola intézményét. Ez volt az első katolikus általános iskolája az akkori esztergomi egyházmegyének.

Rengeteg idegen nyelvű könyvet látok itt a polcokon. Milyen nyelveken beszél?

Nagyon relatív dolog a nyelvismeret, mert más dolog egy holt nyelvet olvasni, mondjuk latint, vagy más dolog mondjuk görög nyelven íródott Újszövetségi Szentírás könyveit elemezni, és megint más mondjuk egy élő nyelvet anyanyelvi szinten beszélni, helyes szókinccsel egy konferencián előadást tartani, vagy a szakirodalmat olvasni. Azt elmondhatom, hogy az angol és az olasz az a két nyelv a magyaron kívül, amit módom volt helyi környezetben elsajátítani. Ez a két nyelv az, amit az én munkám folyamán használni kell. Érdekes, hogy németből és oroszból érettségiztem. Hobbiból fiatalabb koromban foglalkoztam a svéd nyelvvel is, meg más különböző nyelvekkel, de az élet úgy alakult, hogy nem volt rájuk szükség. Persze Indiában egy kicsit hindiül is megtanultam, nem a szükség, inkább az érdekesség vezet oda, hogy hindiül is megszólaljak, ha találkozom egy indiai emberrel, hiszen szinte minden indiai kitűnően beszél angolul is.

Az érdekességeknél maradva talán kevesen tudják, hogy kitűnő labdarúgó kapus volt egykoron, sőt még ma is űzi ezt a sportot!

Mikor Indiából hazajöttünk, az iskola révén kerültem kapcsolatba a Pénzügyőr S.E. csapatával, Pasaréten. A közelben laktunk a serdülő és az ifjúsági csapatokban igazolt labdarúgó, kapus voltam, egészen a honvédségig. Azóta viszont csak az esztergomi egyházmegye papjainak a csapatában és a szeminárium csapatában játszom. Vannak protokoll meccsek is, például tavasszal a Zágrábi Egyházmegye papjaival fogunk játszani. A rendszeres sportolást ma már a lábtenisz és a teremfoci jelenti.

Visszatérve a vasárnapi ceremóniára, mit jelent az, hogy pudentianai címzetes püspök?

Az egyházmegye vezetése mindig a megyéspüspökre van bízva, ő az egyszemélyes felelőse a közösségnek. Nyilván a nagyobb egyházmegyékben egy ember nehezen tudja jól ellátni az összes kötelező feladatát. A pápa kinevezése alapján a püspök segédpüspököket kaphat, akik szintén püspökök, csak a feladatukat a megyéspüspök megbízásai alapján végzik, segítik őt az egyházmegye vezetésében. Egy egyházmegyének csak egy megyés püspöke lehet, tehát Dr. Erdő Péter az esztergom-budapesti főegyházmegye püspöke, pontosabban érseke. Az Esztergom-budapesti egyházmegyében van még rajta kívül három püspök Ladocsi Gáspár Udvardi György és most már jómagam, mi is püspökök vagyunk, de már nem viselhetjük ugyanannak az egyházmegyének a címét. Ezért kialakult az egyházban az a szokás, hogy akinek nincs saját egyházmegyéje az egy olyan egyházmegye címét kapja, amelyik már megszűnt. Pudentiána – bevallom fogalmam sem volt, hogy hol van –, Észak-Afrikában található, az ókori római birodalom idején Numíbiának volt az egyik tartománya.

Milyen más rekvizítumok tartoznak még a püspökséghez? Elsősorban a címerre gondolok, vagy az öltözék változásaira.

Két szempont szerint lehet erről beszélni, az egyik a liturgikus öltözék. Az istentisztelet közben egy püspök több jelképpel is rendelkezik, ilyen a püspöksüveg, a mellkereszt, a bot. Bizonyos ünnepi, liturgikus ünnepségek idején nem fekete reverendát visel a püspök, hanem piros csíkosat. A másik szempont, a liturgián kívüli öltözék, ami hagyomány és szokás inkább, nem kötelező a püspöknek. Ha hivatalosan jelenik meg egy püspök, akkor mellkeresztet visel, püspöki gyűrűt hord.

Ezeken kívül egy másik hagyomány, ami szintén nem kötelező, hogy a püspök egy címert használ illetve jelmondatot választ. Én is megtettem ezt, az én jelmondatom a szentírásból, szent Pálnak a Timóteushoz írt 2. leveléből való. A történet úgy szól, hogy szent Pál az egyik tanítványának buzdítólag ír, hogy ne a csüggedtség uralkodjék el rajta, mert isten nem a csüggedtség, hanem az erő a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Innen tehát a jelmondat: Erő, szeretet, józanság! A címer pedig képszerűen próbálja ezt megjeleníteni szimbólumokkal.