Napos Oldal Kávézó

Esztergom intellektuális kávézóinak egyike. Igaz, hogy az üzlethelyiségben előzőleg alkoholisták csillapították reggeli reszketésüket, de ennek ma már nyoma sem látható. A felújított, új bútorzattal felszerelt kávézóban a munkásosztály képviselői csak ritkán fordulnak elő. Kora reggeltől adják egymásnak a kilincset a hivatalokba indulók, a reggeli ráérők vagy a nulladik és első órájukat forraltborozással töltő középiskolások. De vannak olyan törzsvendégek is, akik ha a megszokott időben nem tűnnének fel az ajtóban, azt hihetnénk, hogy elromlott a falióra. Az egylégterű kávézóban fa boxok, középen pedig párnázott székek és asztalok biztosítják a kényelmes időtöltést. A két sarokban lévő boxot emelvényre építették, így néha előfordul, hogy a figyelmetlen, új vendég hason fekve landol az asztal mellett. A kazettás megmunkálású lambéria régies jelleget sugall, melyhez jól illenek a falra függesztett koptatott hatású képek. A hosszú felszolgáló pult előtt kovácsoltvas bárszékek, mögötte fiatal pincérek végzik napi teendőjüket. Ma már egyetlen, működését hosszú távra tervező kávézó sem engedheti meg magának, hogy olcsó, aromátlan termékekből főtt zaccos barna folyadékkal próbálja meg felüdíteni vendégeit. Itt is finoman pörkölt, zamatos kávészemekből készítik a kávét többféle kivitelben. Az itallap szerint az egyszerű presszókávétól kezdve az ír kávén át a jeges kávéig minden rendelhető, amit el is tudok hinni hosszúkávém „csomagolásából” ítélve. Kecses, átlátszó magas pohárban kaptam, melybe még annál is kecsesebb hosszú nyelű kanalat tettek, s lágyan ringatózó felhőként tejszín sűrűségű tejhab ült a tetején. Járt hozzá egy szem keksz is, amit nagymami módra a tejeskávéba mártogatva szopogattam. A mellékhelyiségek tiszták, a felszerelés rendeltetésszerűen működik, a helyszűke miatt létrehozott barlangszerű kiképzés sem okoz gondot az ide látogatóknak.