MKP, a „legerősebb láncszem”

Nem az alibizmus beszél belőlem, de nem voltak partnereink a parlamentbenSomogyi Tibor felvételeHogyan értékeli a magyar frakció négyéves tevékenységét?

Az MKP frakciója a négy év alatt az összes fontos törvénynél egységesen lépett fel és szavazott. A legfontosabb eredménynek azt tartom, hogy végig fegyelmezettek maradtunk, klubunkban nem történt változás. Szívesebben venném, ha több legiszlatív eredményt tudnánk felmutatni, hiszen például az alkotmánymódosításnál vagy a közigazgatási reformnál sem tudtuk elfogadtatni elképzeléseinket. A szlovákiai magyarokat érintő sajátos kérdésekből csak a kétnyelvű bizonyítványok problémáját sikerült rendezni, és jogrendünkbe iktattuk a nyelvi chartát. Különbséget kell tenni a kormánykoalíció és az MKP által elkövetett hibák között. Lehetőségeinkhez mérten próbáltunk minél több problémát orvosolni, de a parlamenti matematika könyörtelen volt. A koalíció nélkülünk is többségben volt a parlamentben, mi csak az alkotmánynál és az alkotmánytörvényeknél voltunk „érdekesek”, egyébként bármikor ki lehetett minket játszani. Erre kitűnő példa a kisebbségi nyelvtörvény. Ha 1998-ban két mandátummal többet szereztünk volna, több törvénynél tudtunk volna eredményesebben fellépni.

Tehát csalódást okozott a négyéves ciklus?

Nem lehet fehéren-feketén értékelni, árnyaltabb megközelítésre van szükség. Az integráció szempontjából pozitívan értékelem az elmúlt időszakot. Ugyanakkor a jövőben fel kell használni eddigi tapasztalatainkat, meg kell keresni a sikertelenségek okát, és jobb taktikát kell választani. Egyébként amikor a kormánykoalíció tagjává váltunk, sokan kételkedtek bennünk, a leggyengébb láncszemnek tartottak. Ennek az ellenkezője bizonyosodott be, hiszen az MKP volt a kormány legstabilabb eleme.

A parlament azonban rendkívül képlékeny volt: frakciók szűntek meg és jöttek létre, sok képviselő átpártolt, az utolsó ülésen mintegy harminc független honatya vett részt. Normális ez?

A parlament hű tükre a társadalomnak, és valós képet mutat arról, hogy Szlovákiában a politikai élet nem kristályosodott ki. Ha egy párt támogatottsága néhány nap alatt 5 százalék fölé kerül, azt bizonyítja: az embereknek nem kellenek a konkrét tettek, elég populista ígéreteket hangoztatni. Az pedig, hogy ennyi független képviselő volt, arról tanúskodik, hogy nem valamilyen ideológia, hanem személyi vagy csoportérdekek mentén történtek a változások. Elég megnézni, milyen csapat sorakozott fel a kormányfő mellett, és mennyire megcsappant a legerősebb frakció tábora! Legalább két választási ciklusra van még szükség, hogy tisztuljon a politikai kép. A polgárok fejében is változásnak kell történnie, hogy ne dőljenek be a populista ígéreteknek, a megvalósíthatatlan programoknak. Elképesztő, hogy akad olyan politikus, aki a televízió képernyőjén rezzenéstelen arccal hirdeti, hogy a képviselők számát 150-ről egyszerű törvénynyel akarja csökkenteni, mikor ez csak alkotmánytörvénnyel lehetséges. Sokan alapvető dolgokkal nincsenek tisztában, csípőből tüzelnek, vagdalkoznak a számokkal, ígéretekkel, és sajnos erre még mindig akad vevő Szlovákiában.

Ha már a számokat említette: a kormánykoalíciónak volt annyi képviselője, hogy biztosítsa a parlament határozatképességét, mégis gyakran azért kellett elhalasztani a szavazást, mert nem volt elég honatya az ülésteremben. A kormánypártiak fegyelmezetlenségét jogosan bírálja az ellenzék, nem gondolja?

Ezt én is élesen bíráltam, és ilyen szempontból is le kell vonni a tanulságot. Elképzelhetetlen, hogy egy bizonyos képviselői gárda elfogad egy kormányprogramot, de abból már csak bizonyos szeleteket hajlandó teljesíteni. Amíg valaki nem tartja adott szavát, és ígéreteit a kormányban, illetve a parlamentben nem támasztja alá konkrét szavazásokkal, addig a törvényhozás és a végrehajtás képlékeny lesz. A képviselőknek, politikusoknak felelősségteljesen kellene viselkedniük, a polgárok érdekeit kellene szem előtt tartaniuk. Koalíciós partnereink mindent megígértek, ugyanakkor például azt sem engedték, hogy az alaptörvénybe bekerüljön a polgári elv. De nem csoda, hiszen a kormányfő mögött nem állt erős csapat. A legerősebb koalíciós csoportosulás darabokra hullott szét, az egyik támogatottsága egy százalék alá süllyedt, a másik koalíciós partnertől távozó emberek új pártot alapítottak. Nem az alibizmus beszél belőlem, de nem voltak partnereink. Kikkel lehetett ebben a parlamentben szövetkezni? A fél kezemen megszámolom, hány személlyel.

A négy év alatt 35 éjjeli ülés volt. Nem sok ez egy kicsit?

Dehogynem sok. Ugyanúgy sok törvényt indokolatlanul sürgősségi eljárással fogadtunk el. Viszont egyetlen parlament sem fogadott el annyi törvényt, mint ez a testület, és sikerült behoznunk négyéves lemaradásunkat az integráció terén.

Az ülésteremben sokszor alig lézengtek képviselők. Egy-egy törvény vitáját kevesen hallgatták végig, a honatyák csak a szavazáskor jelentek meg. Felmerül a kérdés: mennyire lehettek tisztában azzal, miről szavaznak?

Az éjszakai tárgyalások általában egy-egy képviselő mentelmi jogának megvonásáról szóltak, illetve az ellenzék kezdeményezett rendkívüli ülést, amikor valamely kormánytag menesztését javasolta. Egyébként ritkán volt éjszakai ülés...

...az utolsó is az volt.

Az külön eset. Mondjam azt, hogy az ország államfője hozzájárult ahhoz, hogy négy fontos törvényből csak egyet sikerült elfogadnunk, hármat pedig az elnök miatt nem hagyott jóvá a parlament? Pedig fontosak voltak ahhoz, hogy a múltat tisztán lássuk és lezárjuk. Nem kívánom elemezni és bírálni az egyes tisztségeket betöltő személyeket, de Szlovákiában sajnos úgy működik, hogy amikor a képviselők elfogadnak egy jó törvényt, az ellenzők legtöbbször megtalálják a módját, hogy az visszakerüljön a parlamentbe, ahol még egyszer nem sikerül a megfelelő számú szavazatot biztosítani. Ami pedig azt illeti, hogy az egyes törvények vitáján hány képviselőnk vett részt, minden parlamentben előfordul, hogy bizonyos kérdések megtárgyalásakor nem ül a teremben a teljes képviselői klub. Amikor a mezőgazdaságról vitáznak, például az oktatásügyi vagy más szakember távol maradhat. Szlovákiában ez is furcsa ízt kap, a kormányfő pedig az újságírókat hibáztatja a rossz helyzetért, ami elfogadhatatlan, mert az újságírók csak leírnak egy állapotot, esetleg feltárják az okokat, amelyeket azonban már az illetékeseknek kellene megoldaniuk.

Ön szerint hogyan lehetne javítani a mindenkori képviselők fegyelmén?

Ez a politikai pártok és parlamenti frakciók feladata. A házelnöknek nincs olyan lehetősége, mint egy gyárigazgatónak, azaz nem szankcionálhatja a képviselőket. Vannak bizonyos lehetőségek, de a törvények eléggé megkötik a házelnök kezét. A pártelnököknek, a frakcióvezetőknek kell fegyelmezniük a képviselőket, illetve a választópolgároknak kell eldönteniük, kiket juttatnak a parlamentbe, kinek a munkáját értékelik.