Mit mutatnak az utóbbi fél év felmérései?

A választások előtti két hétben tilos közzétenni új felméréseket, ennek apropóján csata előtti tájképként összeszedtük, hogyan alakult a pártok támogatottsága az elmúlt bő fél évben. Szlovákiában több tucat cég készít közvélemény-kutatásokat, ám rendszeresen csak három ügynökség – a Focus, a Polis és az MVK – szokott politikai jellegű felméréseket gyártani és ezek eredményeit nyilvánosságra hozni. Közülük az első kettő gyakorlatilag havonta, az MVK ad hoc, így összeállításunkban a Polis és a Focus adataiból indultunk ki.

Hogyan értelmezzük a kutatásokat? 

A választások közeledtével több kisebb ügynökség is előrukkol saját mérésekkel, ám ezek nemritkán furcsa adatokat produkálnak (az egyik a TIP-nek mér kétszer többet, mint a többiek, a másik az SDKÚ-t löki 5% fölé…), felvetve a gyanút, hogy rendelésre készülnek.

Ezek a kutatások azért sem nagyon használhatók, mert nincs összevetési lehetőség: a felméréseknél ugyanis sokszor nem az aktuális „csoportkép” a lényeges, hanem a trend. Ha egymás mellé rakunk többhavi kimutatást, kirajzolódhat az egyes pártok fejlődési íve.

A felmérések egy másik sajátossága, amit az elemzők is ritkán szoktak hangsúlyozni – mert ezzel végképp összezavarnák a laikus hírfogyasztót –, hogy a konkrét, százalékban kifejezett támogatottságnál sokkal precízebben mérik azt a sávot, amelyben egy-egy párt népszerűsége található. Ezért mondta pédául a napokban Ján Baránek, a Polis vezetője az MKP 4%-os eredményével kapcsolatban: „ez annyit jelent, mint a korábbi 5,3%”. A kutatás ugyanis azt mutatja ki, hogy az adott párt népszerűsége 2,5–5,4% között van (MKP, az aktuális Polis-mérésben), és ennek középértéke a 4,0%.

Egyeseket félremérnek

Kire szavazna, ha most tartanák a választásokat? – ezt a kérdést szokták feltenni a felmérések során. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert sokan tévesen úgy olvassák a kutatásokat, mintha azok a választás eredményét jósolnák. Egy-egy felmérés nem arra ad választ, mi lesz március 5-én, hanem hogy aktuálisan, az adatrögzítés időpontjában milyen volt a pártok támogatottsága.

Ettől függetlenül tény: a releváns ügynökségek is félre szokták mérni néhány párt támogatottságát (már ha a közvetlenül a voksolás előtt készült kutatásokat vagy az exitpollokat nézzük). 2010-ben és 2012-ben a Smert mérték jelentősen alul, a 90-es években a HZDS-t, az előző évtizedben pedig az SDKÚ-nak is rendre kevesebbet jósoltak, mint amennyit végül elért. Ennek magyarázata egyrészt az ún. rejtőzködő szavazókban, másrészt az utolsó pillanatban döntőkben keresendő. Utóbbiakat főleg a nagy pártok szokták magukhoz szívni. 

Nézzük akkor az adatokat!

Korai volt a finis a kormánypártnál. A görbéből látszik, hogy a menekültválság meglovagolásával már tavaly ősszel csúcsra futtatták magukat Ficóék, majd kifulladtak. Két nagy kérdés maradt: tovább csökken-e a Smer támogatottsága a választásokig, illetve hogy a kutatásokhoz képest milyen eredményt fognak elérni. 2010-ben és 2012-ben is sokkal jobban teljesítettek a vártnál, a 2014-es EP-választáson viszont rosszabbul. 

Az elmúlt fél évben a jobboldal vezető erejévé váltak Procházkáék, támogatottságuk közelíti a 15%-ot. A Sieťtyel kapcsolatban is két kérdés fogalmazódik meg: új pártként mennyire lesznek képesek transzformálni a virtuális népszerűséget voksokra, illetve hogy sikerül-e a korai SDKÚ mintájára a finisben begyűjteniük az elégedetlen és az utolsó pillanatig hezitáló jobboldali szavazók támogatását. Ha igen, 15% fölé is nőhetnek. 

Feltámadtak, majd nem omlottak össze. Olyannyira nem, hogy az utóbbi két hónapban növekvő tendenciát mutat a párt támogatottsága, lassan a 10%-os határhoz közelítenek. Mindezt úgy, hogy az amúgy politikai kezdő Andrej Dankón kívül nincs más arca a pártnak, és semmilyen téma sem köthető hozzájuk. Március 5-e után az SNS lehet Robert Fico Jolly Jokere. 

Egyszer kicsit több, másszor egy picit kevesebb, de gyakorlatilag 2010 óta ugyanabban a 6–9 százalék közötti sávban mozog a párt támogatottsága – írtuk fél éve, most pedig csak megismételni tudjuk magunkat. Bugáréknál ősszel lefelé mutatott a támogatottság tendenciája, ezt sikerült megállítaniuk, ám a Híd politikusai által remélt két számjegyű eredmény egyelőre nagyon távoli álomnak tűnik. 

Figeľék fellélegezhetnek, az eredmények alapján már januárban elérték a mélypontot, ahonnan sikerült egy kicsit elrugaszkodniuk. Az örök 8%-os pártnál ugyanis a csökkenő népszerűség miatt megkongatták a vészharangot. Ha a trend folytatódott volna, küszöb alatt végzik. Ennek ugyan minimális az esélye, a nagyon stabil választói bázis miatt. Az viszont biztosnak tűnik, hogy a 2012-es eredményt nem fogják tudni hozni.

Az egyik legnagyobb bukta. Nyáron 10%-ot reméltek, majd a koalíció mögül is ki kellett farolni, papíron csak egy pártként indul az OĽaNO és a NOVA közös projektje. Rájuk is ugyanaz érvényes, mint a KDH-ra: a januári mélypont után úgy tűnik, felpattantak, de mérget még nem vennénk rá, hogy megugorják az 5%-os küszöböt. A friss eredmények alapján Robert Fico Matovič elleni támadása még segíthetett is nekik. 

A párt támogatottságáról ugyanaz mondható el, mint a Hídéról: az utóbbi 4-5 évben nagyon stabil, ám mivel a 3,5–5 százalék közötti sávban mozog, több kellene Berényiéknek, akik az alacsony részvételben bízhatnak. A számok alapján – a többi jobboldali párthoz hasonlóan – az MKP sem tudta kihasználni a menekültválságot az erősödésre. A Focusnál ismételten mért 4% alatti érték intő jel lehet Berényiék számára. 

Nehéz eldönteni, hogy viccpárt vagy protestpárt, ám izmosodik. A multimilliomos Kollár talán kicsit későn lépett színre. A tendencia növekvő, ám két hét múlva még nem ér 5% fölé. És ez csak a felmérések során deklarált támogatás: a Kollár-féle viccpártokat támogató protestszavazók ugyanis a választásokon sokkal kisebb arányban mennek el voksolni, mint a „hagyományos” választók.