Mindent átitat a focisiker

Ez az Európa-bajnokság nem csak a fociról szól. A magyar válogatott eddigi sikeres szereplése évtizedek óta nem tapasztalt társadalmi eufóriát váltott ki, olyanok részéről is, akik nem futballrajongók. Mit nyerhet a magyar társadalom ezen a focisikeren? Egyetlen nagy spontán össznemzeti karnevállá nőtte ki magát a szurkolói örömünnep, miután a magyar válogatott csoportelsőként került a legjobb tizenhat közé a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokságon. A hosszú ideje beteges mértékben megosztott magyar társadalomból mintha eltűnt volna a rá általában jellemző negatív hangulat, hogy átadja a helyét a közös ünneplésnek. Az elmúlt két-három évtizedben semmilyen ehhez hasonló sportsiker, de más jelenség sem váltott ki ilyen társadalmi egységet, még a rendszerváltás sem, véli Hegedűs Henrik sportújságíró, Focitipp mellékletünk szerkesztője. Hegedűs szerint az aktuális politikai frusztrációt is felülírják a válogatott eredményei. „Most senki sem az orbáni sportpolitikával, a stadionépítésekkel foglalkozik, a válogatott egyébként is egy ettől független világ – állítja Hegedűs. – A siker hatása érezhető a mindennapokban is, mindenki egy kicsit jobb ember lett, kedvesebb, figyelmesebb.” Hegedűs szerint hasonló folyamat játszódott le a társadalmilag szintén nem egységes északíreknél is, ahol az Eb-re való kijutás tette pozitívabbá a társadalmi légkört. Régóta nem látott nemzetegységesítő hatása van a magyar válogatott szereplésének, mondta az Új Szónak Szabados Gábor sportközgazdász. „Nemcsak a futballrajongókat érdekli, ami most történik az Eb-n, hanem mindenkit – mondta Szabados. – Mindez túlmutat a futballon, és inkább egy társadalmi jelenségről beszélhetünk, arról, hogy együtt, egy nemzetként élünk át valamit.” A szakember szerint olyan jelenségről van szó, amilyennel a rendszerváltás óta nem szembesültek a magyarok, és még akkor sem történt ilyen jellegű esemény, hiszen Magyarországon békésen, fokozatosan zajlott le az átmenet. Konkrét gazdasági hatásokkal is számolni lehet, ezek közül azonban azokat lehet a legjobban mérni, amelyek közvetlenül a sportra mint iparágra vonatkoznak. „Számos kimutatás készült arról, hogy az emberek ilyesfajta jóérzése, önbecsülése pozitív hatással van a termelékenységre, fogyasztásra, ami a GDP növekedésében is megjelenik – állítja a sportközgazdász. – Ami azonban gazdaságilag egyértelműen nyomon követhető lesz, hogy a futball mint iparág mennyit tud profitálni a sikerből, hogyan tudják növelni piaci bevételeiket a klubok, fog-e nőni a nézőszám vagy a valódi üzleti alapú szponzorációs megállapodásaik mértéke.” A válogatott sikerének jelentős hatása lehet az országimázsra is, például a magyar szurkolói lelkesedés kapcsán, tette hozzá Szabados, ennél azonban fontosabb, hogy a magyar futball visszakerült a térképre. Mennyire lesz hosszú távú ez az eufória? „A lényeg az lenne, hogy sikerüljön megtartani és hasznosítani ezt az érzést. A magyar futball körül mindig volt egy negatív közhangulat az elmúlt időszakban, ezt most meg lehet fordítani. A válogatott ilyen szempontból eddig sem volt rossz helyzetben, a kérdés, hogy a magyar klubfutball megítélésén hogyan lehet javítani” – mondta Szabados. Nem csak a fociról szól a siker  A társadalmi közhangulat a magyar szurkolói kultúra változásával is jár. A korábbiakkal ellentétben például egyáltalán nem örvendenek széles körű népszerűségnek a gyűlöletkeltésen alapuló szurkolói rigmusok, véli Hegedűs Henrik sportújságíró. „A szurkolóknál is megfigyelhető az önreflexió. Egy-egy meccsre körülbelül harmincezer magyar megy ki, ebből 200–500 olyan szurkoló, akiknek a viselkedése megkérdőjelezhető” – állítja Hegedűs, hozzátéve, egy ekkora csoportban mindig megtalálhatunk egy ilyen méretű szélsőséges kisebbséget. A pozitív szurkolói hozzáállás egyik példája volt az a mackónadrágos kezdeményezés, amelynek keretén belül Király Gábor kapus előtt tisztelegve mackónadrágban mentek a szurkolók munkába, iskolába. Kérdés, mennyi marad meg ebből az örömből a nemzeti bajnokságban, mondja Hegedűs, aki szerint van rá esély, hogy a magyar klubfutball népszerűsége is nőhet. A reakciók persze ezúttal sem teljesen egyöntetűek, az eredmények fogadtatása gyakran ellentmondásos: a magyar kormánnyal szembehelyezkedők egy része kivonja magát az össznépi mámorból. „A fő gond, hogy a futball annyira átpolitizálódott az Orbán-kormány politikája miatt, hogy sokak szerint most sem lehet csak a futballról beszélni” – véli Kiss Tibor Noé sportújságíró, publicista, aki szerint viszont az alapvető társadalmi megosztottságot a mostani eufória sem fogja semlegesíteni, az alapvető ellentétek megjelennek ebben a kérdésben is. „Akik számára például ijesztő tud lenni ez a tömegpszichózisként is értelmezhető eufória, azok is indokolhatják a véleményüket például a szurkolói szélsőségességről megjelenő videókkal” – mondja Kiss Tibor Noé, hozzátéve, ez az eredmény segíthet túllépni a magyar sport eddigi hibáin. „Az elmúlt harminc évben visszatérő tapasztalatom, hogy a magyar futballal nincs mit kezdeni, mert olyan szinten áthatja a hazugság és a korrupció, hogy nem lehet komolyan venni. Ez is a sikertelenség oka volt. Most bebizonyosodott, egy másfajta szemlélettel sikert érhetünk el, ez példaértékű lehet” – mondta Kiss, aki szerint ugyanakkor a helyén kell kezelni az eseményeket. „Egyszerre felszabadító és szokatlan is ez az élmény, szerintem a lényeg, hogy sikert értünk el, örülhetünk a magyar góloknak, és a feladatunk az lesz, hogy az Eb után megvizsgáljuk, mitől lett sikeres a fociválogatott, és ezt a mintát lemásoljuk más területeken is” – véli Kiss.