Miért volt szükség a csúsztatásra?

Lapunk december 14-szá-mában közöltük Pogány Erzsébetnek, az SZKC irodaigazgatójának nyílt levelét, amelyet a Csemadok Elnöksége által a Szövetség a Közös Célokért elnökének címzett levél okán tett közzé.

Csúsztatással indul a Szövetség a Közös Célokért irodaigazgatójának nyílt levele, amelyben válaszol a Csemadok levelére, melyben a Szövetség a belső ügyként kezelt, gazdasági jellegű kérdés megoldását keresi. Nem is egy, de két csúsztatással. Az egyik: Mézes Rudolf, a Szövetség a Közös Célokért elnöke nem a sikertelen magyarországi népszavazás után egy nappal kapta meg a Csemadok levelét, hanem november 30-án. A másik: a Csemadok nem azt kéri, hogy a Szövetség szabadítsa fel a helyet, hanem azt fontolja meg, szükségük van-e három irodára. Vajon miért volt szükség a csúsztatásra? Döntse el az olvasó. Ezek nélkül talán okafogyott lett volna a bekezdést követő további szöveg közlése.

Akár hiszi a Szövetség irodaigazgatója, akár nem, mi, a Csemadok Országos Elnökségében ülők – Száraz József, Mézes Rudolf, Szvorák Zsuzsa, Köteles László, Bárdos Gyula, Huszár László, Kolár Péter, Kopasz József, Balajti Lajos, Szigeti János – éppen azért, mert pontosan ismerjük a Csemadok helyzetét, feladatul adtuk a központi iroda tisztségviselőinek, hogy vizsgálják felül a megkötött szerződéseket, tegyenek javaslatot a központi épület ésszerű gazdasági kihasználására. A Csemadok ugyanis részben 1989-től, teljesen pedig 1994 óta – ha tetszik, „politikai ellenszélben, most pedig teljes anyagi bizonytalanságban végzi munkáját”.

Nem arról van szó, amiről a csúsztatás szól, tehát nem kitessékelésről, nem a státusirodák központjának a bezárásáról. A kitessékelés céltudatos félremagyarázás.

A Szövetség a Közös Célokért társulást az öt szlovákiai magyar társadalmi és politikai tömörülés – az egyéb nagyon fontos feladatok ellátása mellett – azért hozta létre, hogy az segítse munkájukat, a szlovákiai magyarság kulturális és más felemelkedését. Segítségét a Csemadok nevében most is köszönjük. Sehol egy rossz szót nem mondtunk a Szövetségre. Azt azonban visszautasítjuk, hogy a Csemadok belső ügyeibe munkatársai beleszóljanak, az elnökség döntését pedig tudatosan félremagyarázzák. Vélt sérelmek kapcsán született írásokra a továbbiakban nem szándékozunk válaszolni.

Az olvasók tájékoztatása érdekében azonban most még néhány dologra kitérünk.

A Szövetség a Közös Célokért Elnöksége és a Szlovákai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok elnöksége között természetesen olyan egyezség is születhetett volna, hogy a Szövetség a Csemadok központi- vagy más épületeibe befektetett pénzét „lelakhatta” volna. Ezt azonban előre le kellett volna szögezni. Természetesen abban az esetben, ha a többi szervezetnek juttatott támogatást is hasonlóképpen rendeznék az érintettek. Ebben az esetben mi is piaci áron adhatnánk bérbe Pozsony belvárosában található irodáinkat. A Csemadok elnökségi tagjaiként jól látjuk, hiszen rendszeres üléseinken (az utóbbi évek gyakorlata után ez nagy szó) tárgyaljuk, hogy az elmúlt hónapok alatt számos, a területi választmányok munkáját tiszteletben tartó, a központi iroda koordináló szerepét kiválóan ellátó munka eredményeként ismét jó szél dagasztja a Csemadok vitorláit. Erről tanúskodik egyébként az ünnepi év számos országos, területi és helyi rendezvénye. Az országos tanács, a központi iroda és a területi irodák egybehangolt munkájának köszönhetően, az elnökség ajánlására elfogadta a Csemadok Művelődési Intézetének tervezetét, amelyben fokozatosan beindul a munka.

A Csemadok nem lett kegyvesztett az Illyés Közalapítványnál azzal, hogy az alapítvány illetékesei úgy döntöttek: nem Pozsonyban, hanem Somorján lesz a székhelyük. A Csemadoknak igenis köze van az Illyés Közalapítvány működéséhez: Szövetségünk önálló szakmai tanácsot alkot, saját magunk döntünk a pályázatok támogatásáról. A szlovákiai alkuratóriumban ott vannak a Csemadok által delegált tagok, akik élvezik bizalmunkat. Úgy véljük, az Alapítvány megbecsüli a Csemadok munkáját.

Hálásak vagyunk az OTP-nek a Csemadok segítését célzó intézkedéseiért. Azt azonban már a kezdetekben is őszintén elmondtuk, hogy az újfajta szemlélet meghonosodásához idő kell. Reméljük, hogy a somorjaihoz hasonlóan, másokat nem riaszt el a Csemadok-kártya kiváltásától a nyereségnek a központi irodába, mint „feneketlen zsákba” ömlő, a cikkíró által meglebegtetett réme. Amikor a szeptemberi titkári értekezleten (amelyeket a dunaszerdahelyi és a központi titkár együttes koordináló tevékenységének köszönhetően szintén rendszeresen tartunk) titkáraink felvetették az esetleges támogatás elosztásának kérdését, az elnökség nevében már arról tájékoztathattuk őket, hogy az – esetleges – nyereséget az elnökség korábbi határozatának megfelelően a területek érintettsége alapján teljes mértékben elosztjuk. Magyarán, amely járásból érkeznek a pénzek, oda jutnak vissza. Megjegyezzük, hogy a közös számla nem a Csemadok, hanem az OTP ötlete volt.

Ne aggódjon az SZKC irodaigazgatója amiatt, hogy milyen sémák szerint működik a Csemadok. A „ha működik” megjegyzés: ha akarjuk, viccnek is rossz, ha akarjuk, a cikkíró által viselt szemellenzőről tanúskodik, de ha akarjuk, a Csemadok választott testületeinek súlyos megsértését is jelentheti. Kívánjuk a hazai társadalmi szervezeteknek és a közélet minden más szereplőjének, hogy hasonlóan, alulról építkezve végezze munkáját, mint mi. És ilyen eredményesen.

Szeretnénk, ha a Csemadokról író(k) tudatosítaná(k): a központi iroda nem a Csemadok egyik alapszervezete, hanem a saját működését biztosító, az országos munkát pedig az OT határozatainak értelmében koordináló testület. Mindenkori munkatársainak nem elsőrendű feladata, hogy az épületben az irodaigazgató aszszony elvárásai szerinti „élet” legyen. Az ott dolgozók teljesítményét az országos elnök és az elnökség bírálja el.

Az Új Szóban közölt írás alkotója(i) az „Egy nappal a magyarországi sikertelen népszavazás után” szavakkal kezdi(k) írását(sukat). Tudjuk jól: a népszavazás sikertelensége nagymértékben azon múlott, hogy a felelős vezetők a felelősségteljes döntés vállalása helyett felelőtlenül a népre – az erőteljes választási kampánnyal befolyásolt szavazókra bízták a döntés meghozatalát, megosztva ezzel (is) a magyar társadalmat. Reméljük, a cikk, melyre válaszolni kényszerülünk, nem ezzel a szándékkal született.

Pozsony, 2004. december 16.

A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok Országos Elnöksége

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?