Miért öntötték betonba a választási rendszert?

Ahogy arról beszámoltunk, az előre hozott választást lehetővé tévő alkotmánymódosítással együtt a korábbi koalíció pártjai az alaptörvényben rögzítették a jelenlegi választási rendszert is.

Mészáros Lajos volt alkotmánybíró, az Országos Bírói Tanács tagja lapunknak elmondta, az európai államokra nem igazán jellemző, hogy a választási rendszert az alkotmányban rögzítenék, bár vannak kivételek. „Hiszen az nem demokratikus, ha az egyik garnitúra bebetonozza a neki megfelelő rendszert azért, hogy a következő ne tudjon rajta változtatni” – jelentette ki. A korábbi alkotmánybíró szerint a mostani választási rendszer elsősorban az OĽaNO-nak és a nagy pártoknak kedvez. „Az OĽaNO-nak ugyanis nincsenek regionális struktúrái, valójában Nagyszombatra összpontosul” – mutatott rá Mészáros. Mivel az alkotmányban most rögzített választási rendszer szerint az egész ország egyetlen választókerületet képez, a szavazók akkor is voksolhatnak egy párt jelöltjeire, ha az ő régiójukból senki nincs az adott szereplő jelöltlistáján.

A magyar szempont

Mészáros szerint ennek ellenére a jelenlegi, ún. arányos választási rendszer a szlovákiai magyar pártoknak némileg megfelel, hiszen 1998-ban ezzel a rendszerrel 15 magyar jelölt jutott be a parlamentbe. „Bár nem tudjuk, milyenre változtatták volna meg” – mondta azzal, hogy egy ún. vegyes rendszer bevezetése is szóba került. Egy ilyen szisztémában a képviselők egy részét ún. többségi rendszerben regionális választókörzetek adnák, a másik részét a most is ismert, listás módon arányosan választanák. A korábbi alkotmánybíró arra hívta fel a figyelmet, egy ilyen kevert rendszerben mindig az a legfontosabb, miként rajzolják meg a választókerületek határait. A választókörzetekben a győztes jelöltnek a többségi módon való megválasztására példaként hozta fel a megyeelnök-választást. „Nagyszombat megyében, ahol a legtöbb magyar él, bebizonyosodott, hogy a megyeelnök-választáson nem tudott nyerni egy jó magyar jelölt, Berényi József” – hozta fel példaként arra, milyen módon befolyásolja egy-egy választókörzet határainak a meghúzása a voksolás eredményét. Arról is beszélt, ha a parlamenti választást kevert rendszerben tartanák és például a járások mentén hoznának létre ilyen körzeteket, az a magyar kisebbség képviseletének csak olyan módon kedvezhetne, hogy legalább 3-4 biztos mandátumot jelentene a törvényhozásban. Arra emlékeztetett, van egy harmadik lehetőség is, mely szerint a kerületektől és a járásoktól eltérő körzetek jönnének létre. „Egy ilyen esetben a viszonylag kis körzetek jobban megfelelnének a magyar pártoknak, mint a nagy körzetek” – tette hozzá.

Mészáros szerint ugyanakkor a mostani választási szabályok, amikor a pártok csak egy országos listát állítanak, vagyis az arányos választási rendszer is kedvez a magyar politikai szubjektumoknak, hiszen a szórványban élő magyarok is az adott szereplőre adhatják a voksukat.

Több a negatívum

Radoslav Štefančík, a Pozsonyi Közgazdaság-tudományi Egyetem dékánja, politológus szerint a jelenlegi, egyetlen választókerületre épülő, arányos választási rendszer azoknak a pártoknak jó, amelyek nem is akarnak regionális struktúrákat építeni. „Azoknak a pártoknak kedvez, amelyek túlságosan központosítottak és elsősorban a pártelnök népszerűségére építenek” – magyarázta. Hozzátette, az olyan szereplőkről van szó, amelyekben „az elnök a párt, a párt az elnök.” Szerinte a választási rendszernek az alkotmányban való rögzítése is ezen szereplők érdeke volt.

Arról is beszélt, egy nyolc választókerületre épülő rendszerben például az SaS egyes körzetekben valószínűleg nem is tudna kit jelölni. Štefančík szerint az arányos, egykörzetes rendszernek több a hátránya, mint az előnye. „A negatívumok abban nyilvánulnak meg, hogy ma a pártok inkább vállalatokra hasonlítanak, mint olyan politikai szervezetekre, amelyeket a nyugati demokráciákból ismerünk” – mondta.

Orbánnal riogattak

A jelenlegi választási rendszernek az alkotmányban való rögzítésével Igor Matovič és mozgalma, az OĽaNOállt elő. Azzal érveltek, Magyarországon a Fidesz a választási törvény megváltoztatásával biztosította azt, hogy nagyon nehéz legyen az Orbán-kormányt leváltani, és attól tartottak, a következő szlovák kormány is ezt tenné. Štefančík szerint azonban ez a fenyegetés nem valós. A politológus rámutat, a kevert, vagy a többségi rendszer egységesülésre, integrációra kényszeríti a politikai erőket. „Egy ilyen rendszerben nem léteznének 5-6 százalékos támogatottságú pártok” – jegyezte meg. Szerinte Matovič valódi motivációja pont az lehet, hogy nem akar olyan helyzetbe kényszerülni, amelyben másokkal együtt kellene működnie. Az intézkedésnek az Orbán-rendszerrel való indoklását egyszerű félelemkeltésnek tartja. „Ha valaki azt akarja, hogy az emberek bízzanak a lépéseiben, először félelmet kelt bennük. Ez a félelem ugyanis háttérbe szorítja a racionális cselekvést. Hosszú ideje ez a populisták stratégiája” – magyarázta a szakértő. Štefančík szerint Matovič ebben pont Orbánra hasonlít, miközben a magyarországihoz hasonló fejleményektől való félelemre próbál építeni.

Štefančík arról is beszélt, szerinte a magyar kisebbség parlamenti képviseletének biztosítása szempontjából az 1998 előtti választási rendszer lenne a legjobb, amikor az országot még négy választókerületre, így kelet-, közép- és nyugat-szlovákiaira, valamint pozsonyira osztották. Ezeken belül azonban szerinte meg kellene tartani az arányos választási módszert.