Miért éppen piros-fehér-zöld a magyar nemzeti lobogó?

Nincs történelem jelképek nélkül. Egy nemzetet, egy birodalmat olykor egyetlen díszes selyemdarabbal, cifra rúdon lengő zászlóval is lehet jelképezni. Súlyos ütközetek, nemes sportvetélkedések, ünnepek nélkülözhetetlen és milliók által tisztelt kelléke a magyar zászlónk is, amelynek változásai híven tükrözik a nemzet sorsfordulóit is.

Ha belépünk egy amerikai kormánytisztviselő hivatalába, ott a csillagos-sávos lobogó. A franciák irodáiban ugyanúgy ott díszlik a trikolór. Az izraeli miniszterelnök fél tucat izraeli zászló előtt tart sajtókonferenciát. A magyarok mintha idegenkednének a jelképektől. Csak ünnepeinken lengeti a szél a nemzetiszín zászlót, március 15. közeledtével is fellobogózzák a középületeket. Vajon mióta? És miért éppen a piros, fehér és zöld szín alkotja a magyar nemzeti trikolórt?

„A Magyar Köztársaság zászlaja piros, fehér és zöld színű trikolor, mely három, vízszintesen futó egyenlő szélességű sávból áll” – olvasható a magyar Külügyminisztérium honlapján. „Magyarország ezeréves történetében először 1848-1849-ben a Habsburg-ház elnyomásával szemben kitört magyar forradalom és szabadságharc mondta ki a piros-fehér-zöld zászló törvényes használatát. Az addigi zászlók a szokásjog alapján formálódtak.”

A zászló a kultúra terméke. Az ókori népeknél mindenekelőtt a hadviselésben jutott szerephez. A honfoglaló Árpád vörös lobogóval érkezett a Kárpát-medencébe. Már Anonymus is ír a lobogóról, vexillumnak nevezi. S bár részletesen nem ismerteti, írásából kitűnik, Lél már saját jelvényes zászló alatt küzdött a Zalán vezér elleni ütközetben. A honfoglalók zászlórúdja hegyén még a turulmadár lehetett, Szent István uralkodása alatt azonban már ezüstkereszt. István király zászlaja vörös színű volt, rúdja hegyén kereszttel. Később az Árpád-házi címer piros-fehér csíkjai válnak nemzeti színekké.

A XIII. századi magyar zászlóhasználatról Kézai Simon informál. A krónikás szerint Magyarországnak van közös fejedelmi, illetve királyi zászlaja. Kézai banneriumot ír a zászló neveként (innen ered a bandérium szó). A XIII. századra vörös-fehér színekből áll a magyar lobogó. Hogy miért fehér? Az Aragóniai család egyik színe, az ezüst feltehetően a királyi családok házassága okán került a lobogóra. Az első magyar címeres zászlóábrázolás István, a későbbi V. István stíriai hercegi lovaspecsétjén látható. Ez hosszú hegyes lándzsára tűzött sokszalagú, piros-fehér vágásos lobogó.

Az Anjou és Mátyás korabeli zászlóképekből kikövetkeztethető, hogy a különböző házakból származó királyaink az Anjou hagyományokat követték, egyesítették zászlóikon a családi színeket a magyar színekkel. Ezekről a történetíró Bonfini is megemlékezik.

A XVI. századi lobogó már eltér a korábbiaktól, az Árpád-kori vágásos színektől: nagyobb lesz, zászlónként változó színűvé válik, fecskefarokban végződik, címere és egyéb ábrái már csupán díszként kerülnek rá. De a régi vágásos zászló még a XVII. században is fel-felbukkan. A Habsburg korban eklektikussá válik a magyar lobogó. A Habsburg uralom első kétszáz esztendejében a magyar királyi zászló elnémetesedik, sokszínűvé válik, a magyar címer idegen címerekkel keveredik rajta. Csak a megyék és egyes zászlósurak, valamint II. Rákóczi Ferenc zászlain találunk ebben a korban tiszta magyar színeket.

De hogyan került a zöld szín a piros és a fehér mellé? Erről számtalan feltételezés kering. A legvalószínűbb hipotézis szerint a címeren található hármas halom zöldje a lobogón lévő zöld. Az azonban bizonyos, hogy Magyarország nemzeti színei – piros-fehér-zöld – II. Mátyás király idején, 1618-ban szerepeltek először együtt egy pecsétzsinóron. A trikolórt a ma is használatos elrendezésben a francia forradalom hozta divatba és tette meg a nemzeti lobogók alaptípusának. Mi több, a trikolór a nemzeti szabadságmozgalmak jelképévé vált. A francia hármas szín analógiájára összeállított magyar trikolórra vonatkozó adatokról Martinovics Ignác 1794. augusztus 13-i vallomásában számolt be. A nemzet színéül a zöld-vörös-fehér színt kívánta bevezetni.

A magyar reformkor nemzedéke az 1830-as, 1840-es évek politikai gyűlésein már tudatosan használta a piros-fehér-zöld színeket. Az 1847. évi országgyűlési választásokon pedig már általános a nemzeti színű magyar zászló. A piros-fehér-zöld színt mint nemzeti színeinket az 1847-48 évi országgyűlésen törvényerővel szentesítették.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején a vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálta. A királyság idején a királyi korona a magyar nemzeti zászló részét képezte. 1945 után a korona nélküli, úgynevezett Kossuth-címer került a zászlóra. Az 1949. évi magyar Alkotmány e címert – a hagyományokat és a történelmi jogfolytonosságot figyelmen kívül hagyva – az úgynevezett népköztársasági címerrel váltotta fel. A mai zászló az egyszerű piros-fehér-zöld vízszintes csíkos lobogó.