<p>Két évtizede, 1992. október 23-án került sor csehszlovák részről a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer úgynevezett C-variánsának megvalósítására, ami a gyakorlatban a Duna vizének elterelését jelentette. Az évforduló kapcsán a szakmai és laikus közönség egyaránt mérlegre tette a vízmű hozadékát, illetve káros hatását.</p>
Mérlegen a bősi vízerőmű
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"87224","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]Az erőmű megépítéséről Magyarország és Szlovákia 1977- ben írt alá szerződést, ám a munkák megkezdése az 1980-as évek végétől tiltakozások sorozatát váltotta ki, a magyar fél 1989-ben felmondta a szerződést, ami nemzetközi perhez vezetett. Az igazi gondot az okozta, hogy magyar részről az akkori ellenzéki szervezetek és környezetvédők vezető ügyévé vált a projekt meggátolása, Szlovákiában pedig a Mečiar-korszakban a nemzeti büszkeség szimbólumává vált a befejezése.
Alexander Zinke, a Természetvédelmi Világalap (WWF) volt kelet-európai koordinátora szerint „a vízlépcső hatásai gyakorlatilag felszámolják vagy redukálják az itt található ökológiai értékeket”. Ján Babej, az Eurolánc polgári kezdeményezés egykori tagja 1991-ben úgy fogalmazott: „nem szeretnénk megérni, hogy öt-tíz év múlva ugyanúgy siratjuk a Csallóközt, ahogy sok más tönkretett vidéket”. A vízmű megítélése a térségbeli településeken eltérő. Fenes Iván, Bős polgármestere úgy véli: az erőmű megváltoztatta a település életét. „A hozadéka, hogy több bősinek ad munkát, évente látogatók ezreit vonzza ide, illetve megóvja a térséget az árvizektől” – közölte. Viszont az építkezés során elfoglalt földterületek tulajdonviszonya máig rendezetlen. Hasonlóképp vélekedik Álló Donát, a Kis-Csallóközben található Vajka polgármestere, aki elmondta: a helyieknek az eltelt húsz évben inkább a vízerőmű negatív hatásaival kellett szembesülniük. „A felvízcsatorna által elfoglalt területek után mindmáig senki nem fizet ingatlanadót, ami a községi költségvetés számára jelentős érvágás” – mondta. Mikuláš Huba, az Egyszerű Emberek parlamenti képviselője úgy véli: a vízmű időzített bomba. „A Duna önszabályozási folyamatát műszaki megoldásokkal próbáljuk helyettesíteni, ami hosszú távon kockázatos – nem beszélve a felvízcsatornában lerakódó, káros anyagokat tartalmazó hordalékról, amellyel egy idő után nem tudunk majd mit kezdeni” – közölte. A képviselő – civilben természettudós – úgy véli, „előfordulhat, hogy a vízmű újabb húsz év múlva már üzemen kívül lesz, és óriási gondokat fog okozni”.Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.