Megtisztulhat a szürke zóna

Mi a garancia arra, hogy a panamai vállalattól kiszivárgott dokumentumok valóban hitelesek?

A dokumentumok pontos forrását nem ismerem, de egy óriási méretű összeesküvésre lenne szükség, hogy valaki legyártson tizenegy és fél millió fájlt, hogy ezzel megvezessen újságírókat. Másrészt, akik részt vettünk a projektben, nemcsak a dokumentumok alapján dolgoztunk, hanem utánanéztünk a szereplők egyéb érdekeltségeinek, beszéltünk a szereplőkkel, egyéb forrásokban is kutatunk. Az általam feldolgozott esetekben egyértelműen kiderült, hogy ezek valós dokumentumok.

Hol tart most a feldolgozás?

Általános képet nem tudok adni a feldolgozásról. Nem dokumentumról dokumentumra halad a munka, nagyon sok a duplikáció, sok mindennek nincs jelentősége, vagy csak akkor, ha össze tudjuk mással párosítani. A magyar érdekeltségű dokumentumokat 80–90 százalékban átnéztem, próbáltam beazonosítani a szereplőket, első körben azokat, akik a politikához kötődnek. Az ICIJ-nek (az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma – a szerk. megj.) sikerült komoly adatmunkával strukturálni az információkat, cégneveket személynevekkel, címekkel, egyéb azonosítókkal összekapcsolni. Ettől függetlenül azonban továbbra is gyakorlatilag kulcsszavas keresésekkel lehet igazán feldolgozni a dokumentumokat. Így nem tudjuk felmérni például, összesen mennyi dokumentum kötődik Magyarországhoz. Van egy képem róla, hogy ez több ezer fájl, de nincs egy fix szám.

A munkafolyamatot hogy kell elképzelni? Van egy központi csapat, amely szétosztja az egyes országok újságírócsapatainak a munkát?

Leginkább a földrajzi megoszlás volt a döntő, mindenki a saját országa ügyei iránt érdeklődik elsősorban. Így én a magyar vonatkozású dokumentumokat kerestem és néztem át. Az ICIJ azért ennyire hatékony, mert ha ezeket az ügyeket csak egy ország újságírói dolgoznák fel, az nem lenne ennyire átfogó.

Ön mikor és hogyan kapcsolódott be a munkába?

Nyáron keresett meg az ICIJ, és akkor hozzáférést is kaptam a dokumentumokhoz. Akkor még csak egy részük volt hozzáférhető. Az utóbbi néhány hónapban nagyrészt erre a témára koncentráltam.

Vannak más magyar újságírók is a csapatban?

Magyarországról nincsenek mások.

Nyilvánosságra fogják hozni az iratokat?

Magukat a dokumentumokat nem, de az adatokat, amelyeket belőlük nyertünk – személy- és cégnevek, címek – igen, és ez lefedi, kik az érintettek.

Mi az akadálya, hogy a dokumentumoknak legalább egy részét nyilvánosságra lehessen hozni?

Leginkább a bennük fellelhető személyes adatok nagy mennyisége. Ez egy újságírói szervezet projektje, és nem a WikiLeaks, ahol válogatás nélkül tesznek közzé anyagokat. Nekünk van felelősségünk abban, hogy mérlegeljük, mi közérdekű, és mi magánjellegű, ami nem tartozik a nyilvánosságra. Aki kiszivárogtatta a dokumentumokat, az is méltányolta ezt.

Mi lehet a legnagyobb hozadéka ennek a történetnek?

Ha globálisan nézzük, akkor például Vlagyimir Putyin, a kínai elnök vagy az izlandi elnök esete, akiknél direkt volt a kapcsolat. Hosszú távon pedig az, hogy tisztulni fog a gazdaság szürke-sötét világa.

Azzal nem számoltak, hogy esetleg kárt okozhatnak olyanoknak is, akik nem kifejezetten illegális tevékenység fedezésére használták az offshore cégüket?

Azok a cikkek, amelyek eddig megjelentek, általában a politikusok közérdekű ügyeivel foglalkoztak. Mivel azonban a legtöbb országban az alapvető cégadatok nyilvánosak, nem látok abban semmi károsat, hogy most egy csomó offshore cégnél is kiderülnek ezek. Ha pedig valakinek takargatnivalója van, mert mondjuk adóelkerülésre használta a cégét vagy lopott pénzek miatt alapította, ott csak hasznos lehet. Ha valakinél teljesen legitim a dolog, abból úgysem lesz hír, így nem származhat belőle kára.

Újabb nagypolitikusok nevei még előbukkanhatnak?

A külföldiek esetében nagyon sok sztori készül. Magyar részről nem találtunk egyelőre mást azokon kívül, akikről írtunk, valószínűleg nincs is más. Hoztuk viszont a nemzetközi átlagot, mert 76 országból 140 politikusról derült ki, hogy van offshore-os érintettsége.