Megtiszteltetés lenne számomra

Szabó Olga: „Nem tartom demokratikusnak, hogy csökkentsük azok esélyét, akiket a saját régiójukban elismernek”Somogyi Tibor felvételeSokakat meglepettt, hogy önt jelölték alkotmánybírónak. Miért vállalta?

A parlamenti frakcióban már korábban beszéltünk róla, hogy a magyar képviselők engem jelölhetnének. Először nem nagyon lelkesedtem az ötletért, mert kicsi esélyét láttam annak, hogy ebben a parlamentben Mészáros Lajos után egy újabb magyar, ráadásul nő alkotmánybíró legyen. Végül is úgy láttuk, nincs vesztenivalóm, mert ha sikerül, és a képviselők mégis tudnak támogatni egy magyar nőt, az a parlament számára is egyfajta bizonyítványnak számít.

Úgy érzi, képességei ugyanolyan szinten vannak és nő létére ugyanúgy helyt tudna állni, mint Ján Drgonec vagy Mészáros Lajos?

Tizenkét éve – képletesen szólva – férfimunkát végzek. Polgármester is vagyok, sőt elsősorban az vagyok. Tehát egészen más környezetből kerülnék oda, mint esetleg azok, akik idáig csak elméletileg foglalkoztak az ország és a régió ügyes-bajos dolgaival. Volt ugyan ügyvédi irodám, de általában természetes volt, hogy ha az emberek eljöttek utánam a polgármesteri hivatalba, akkor megkapták a kért tanácsot, és ezért nem kellett fizetniük. Nagyon bízom benne, hogy ha 12 éven keresztül derekasan végeztem „férfimunkát”, akkor képes leszek helytállni a saját szakmámban is.

Ön a gyakorlat embere, alkotmánybíróként viszont főleg elmélettel kellene foglalkoznia. Nem okozna ez gondot?

Polgármesterként gyakran találkoztam olyan problémákkal, melyeket bíróságon kellett megoldani. Például a földek tulajdonjogának rendezése sem egyszerű dolog, akármelyik jogász számára kihívást jelentene. Említhetném a fürdő gazdálkodásával kapcsolatos büntetőeljárást is. Ügyvédként, jogászként is dolgoztam, hiszen a szakmám akkor kezdődött, amikor 1986-ban az akkori járási nemzeti bizottság oktatásügyi szakosztályán jogászként tevékenykedtem, és akkor már sok éves – bár nem jogászi – tapasztalat volt mögöttem. Az életem érdekesen alakult, ugyanis 1977-ben, az érettségi után a helyi nemzeti bizottság gazdasági alkalmazottjaként kezdtem, és a Komenský Egyetem Jogtudományi Karát munka mellett végeztem el. Az első évfolyamot végeztem, amikor megszületett az idősebbik, később a másik fiam, és időközben a házunk is felépült, úgyhogy megszoktam, hogy mindenért sokat kell küszködnöm. Ezért nem félek az újabb kihívásoktól, és megtiszteltetés lenne számomra, ha az elnök úr esetleg engem nevezne ki alkotmánybírónak.

Egyesek szerint csak azért van esélye, mert Rudolf Schuster nem kedveli Peter Kresákot és Ladislav Oroszt. Erről mi a véleménye?

Ezt nem tudom megítélni, mert nem ismerem az elnök úrnak az említett urakhoz való viszonyát, viszont azt tudom, hogy amikor a hátam mögött ült a parlamentben, akkor nagyon szeriózus és kedves embert ismertem meg benne. Amikor pedig mint államfőhöz fordultunk hozzá polgármester-társaimmal együtt a komáromi járásbeliek vízproblémái miatt, akkor időt szentelt ránk, és segítő kezet nyújtott.

Tehát jó viszonyban van az elnökkel?

Jó tapasztalataim vannak, tisztelem és becsülöm őt.

Az alkotmánybírói munka egész embert kíván. Mi lesz a polgármesterkedéssel?

A törvény szerint meg kellene válnom a polgármesteri funkciótól, a párttagságomtól és nagyon sok, még politikusként megfogalmazott célkitűzésemtől. Ennek ellenére beleegyeztem a jelölésbe, mert nagy megtiszteltetés ez számomra.

A parlamentben tagja a védelmi bizottságnak, ahol elsősorban „katonadolgokkal” foglalkozott. Ez mennyire összeegyeztethető az alkotmánybírósággal?

Összeegyeztethető, hiszen a katonai törvények is csak törvények. Bár az ilyen speciális jogszabályokhoz szaktudás is szükséges, amihez a bizottságban megvannak a szakemberek. Én pedig megvizsgálhatom, a törvény összeegyeztethető-e az alkotmánnyal.

Miért nem az alkotmányjogi bizottságban tevékenykedik?

Szívem szerint ezt választottam volna, egy jogásznak ez a bizottság az álma. Csakhogy én pótképviselőként kerültem a parlamentbe Csáky Pál miniszterelnök-helyettes helyére, tőle örököltem a védelmi bizottsági tagságot.

Ennek ellenére aktívan bekapcsolódhatott az alkotmányjogi vitákba, módosító javaslatokkal állhatott elő. Bevallom őszintén, nem emlékszem az ön felszólalásaira és indítványaira az alkotmánymódosítás vitájában. Kérem, árulja el, mit köszönhetünk önnek a módosított alkotmányban!

A védelmi bizottság tagjaként érdemben nem tudtam befolyásolni az alkotmányt, csak vissza tudtam fogni azt a meglehetősen lehetetlen harcot, amely akkor a parlamentben kiéleződött, hiszen az alkotmánymódosítást magyarellenes hangulat keltésére használták ki. Tisztességből vertük vissza az ellenzéki állításokat, és védtük a mundér becsületét. Az alkotmánymódosítás Orosz és Kresák urak érdeme, és végül is olyan alkotmányt hagytunk jóvá, melyért nem kellene szégyenkeznünk, ha a preambulumot is módosítottuk volna.

Mi a véleménye a mečiari amnesztiák érvénytelenítését szorgalmazó alkotmánytörvény-tervezetről?

A törvényt jogilag megkérdőjelezhetőnek tartom, mert amnesztiát nem szoktak visszavonni, viszont meg tudom érteni az igyekezetet, hogy felhívjuk a figyelmet: voltak idők, amikor visszaéltek az amnesztia intézményével.

Alkotmánybíróként milyen véleményt mondana?

Ez elméleti kérdés, mert nem látom esélyét annak, hogy ez a parlament elfogadja ezt a törvényt.

Csütörtökön a képviselők elvetették az összeférhetetlenségről szóló új alkotmánytörvényt. Ön miért nem szavazta meg?

Mert nem biztosította az emberek egyenlőségét, ugyanis kimondta volna: polgármester még négy évig lehet kerületi képviselő, a parlamenti képviselői funkcióról viszont már nem szólt. Nem tartom demokratikusnak, hogy csökkentsük azok esélyét, akiket a saját régiójukban elismernek, és ismerik településük problémáit. Azzal nem volt gondom, hogy akár az egész családom vagyonbevallást tegyen, de azzal igen, hogy minden önkormányzati képviselőt erre kötelezzen a törvény. Nem lehet sok jót várni ugyanis egy munkanélküliekből álló önkormányzattól.

Bár ön elsősorban a gyakorlatban próbálta orvosolni az emberek problémáit, gondolom, jogászként van néhány publikációja is.

Sajnos, még nem publikáltam, erre eddig nem volt energiám, de kevés olyan ügyvédet ismerek, aki a publikációiról lenne híres. Mindenütt ott voltam, ahol úgy éreztem, hogy ott a helyem, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult az életem, mert idáig nagyon érdekes volt.

Említette, hogy a mai napig nem létezik egy jó magyar–szlovák jogi szótár. 12 év tapasztalatával a háta mögött nem gondolt arra, hogy esetleg belevágjon, és a gyakorlati segítség helyett most elméleti segítséget nyújtson az embereknek?

Tény, hogy szükség lenne ilyen szótárra, de hogy én belevágok-e, az még a jövő zenéje. Én az emberekkel szoktam dolgozni, nem a papírokkal, és egyelőre nem tudom elképzelni azt a fajta szisztematikus munkát, ami egy ilyen szótár összeállításával járna. Talán majd később.