Megindult a csúcs felé a szélsőjobb

A „mérsékelt szélsőjobb” a sarokba vágta a katonai gyakorlót, nyakkendőt kötött, a populisták pedig alternatív választási lehetőségként szeretnék láttatni magukat. Az Egyesült Államokban Donald Trumpnak ez már sikerült, de a trend Európában is egyre erősödik.

Azt, hogy minek köszönhetők egyre nagyobb sikereik, a jobboldali-populista, politikáját nagyrészt a bevándorlásellenességre építő német AfD (Alternatíva Németországnak) egyik szavazója fogalmazta meg egyértelműen az Euronews.comnak. „A hagyományos pártok mindig azt sugallják, hogy annak, amit csinálnak, az euró, Görögország vagy a menekültek megmentésének nincs alternatívája. Olyan nincs, hogy ne legyen alternatíva” – mondta az 50-es éveiben járó férfi a riportban. Az AfD-nek ma már a 16 tartományi parlamentből 10-ben van képviselője, és Berlinnek vannak olyan kerületei, ahol a szavazatok 50 százalékát szerezték meg. Ám nem csak Németországban van ez így. Az AfD-hez vagy a Marine Le Pen nevével fémjelzett, francia Nemzeti Fronthoz hasonló pártok az európai vezetés kudarcait, vagy épp a menekültáradatot kihasználva egyre nagyobb szelethez jutnak a politikai tortából Ausztriában, Dániában, Finnországban vagy Görögországban.

Néppártosodó Jobbik

Közép-Európában a választók hajlamosabbak a populista retorikával rendelkező pártokra szavazni, ám az idők szava itt is megkövetelte, hogy az ilyen pártok idomuljanak a politikai fősodorhoz, még ha ez bizonyos szinten arcuk feladásával járt is. Ennek tulajdonítható a Jobbik törekvése Magyarországon. A párt amellett, hogy stabilizálni akarja eddigi, militáns retorikával szerzett szavazói bázisát, „szalonképessé válásával” új szavazókat is igyekszik megszólítani. Vona Gábor ezt a mérséklődést úgy jellemezte, hogy elvette a Jobbik lelkét. „Sőt, előre tudtam, hogy ez fog történni, mert ennek kellett történnie” – írta a párt elnöke még augusztusban.

A „néppártosodás” folyamata eddig a párt retorikájának mérséklődésében, valamint személycserékben nyilvánult meg. Novák Elődöt és Szávay Istvánt, a párt korábbi alelnökeit Vona gyakorlatilag kiszorította a Jobbik vezetéséből – Novákot pedig tulajdonképpen az országos politikából is. A pártelnök ugyanakkor hátsó kaput is nyitva hagyott radikális szavazóihoz: alelnöknek tette meg Toroczkai Lászlót, Ásotthalom polgármesterét, aki ezekben a körökben eddig is népszerű volt, és „határvédő” tevékenységével és menekültellenes retorikájával tovább építette magát.

Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ szakértője szerint a Jobbik néppártosodása, a szellemi holdudvar kiépítése a társadalomba való beágyazottság szempontjából fontos – ezzel szerinte a párt az 1995 utáni Fideszt másolja, mely másfél évtized alatt komoly szövetséges holdudvart épített. „Nemcsak a Fidesz mint párt szólt (és szól) az emberekhez, hanem számos vele rokonszenvező szervezet, közszereplő is. Ez persze tudatos, hosszú építkezés volt – de enélkül aligha lett volna kétharmad 2010-ben” – vélekedik az elemző.

Hozzáteszi: egy izgága, mindent felforgató párt nem tud hatalomra kerülni, mert a centrumban levő szavazók többnyire megélhetésre, nyugalomra vágynak. Egy politikai hatalomra törő szervezetnek – ahogy a Jobbiknak is – épp ezért nyugalmat kell sugároznia. Magyarországon még mindig jelentős azok száma, akik részben a Kádár-rendszer nyugalmában élték le az életüket, emellett is igaz az, hogy az emberek inkább szeretnek a komfortzónájukban maradni. A Jobbiknak bizonyítani kell tehát, hogy nem okoz felfordulást, nem kell a többségnek kimozdulnia komfortzónájából, ellenben igazságosabb országot teremt.

Az elemző szerint a retorika módosulásának fő oka tehát a hatalomra jutás akarata. „Ez egy politikai párt természetes törekvése, ugyanakkor a kormányzati hatalom az érdekcsoportnak elosztható közpénzeket is jelent, ahogy azt Magyarországon meg lehetett tapasztalni. Nem kétséges, hogy egy Jobbik-kormány a hozzá közel álló üzleti-személyi köröket is ellátná pénzzel. Ennek a patronázsrendszernek erős a magyar politikában a hagyománya, amelyet most a Fidesz gyakorol” – vélekedett az elemző az Új Szónak.

Nagy Attila Tibor szerint a Jobbik végül, ha nehezen is, de szalonképessé válhat. Ez azonban szerinte kevés: probléma, hogy a Jobbik eddig kevésbé bizonyította kormányképességét a választók körében. Korábbi részletes választási programja ellenére nehezen áll össze a kép a nyilvánosságban, mit is kezdene a Jobbik a kormányzati hatalommal. Fontos kérdésekben változtatja meg úgy a véleményét, hogy a változás oka nem egészen világos a választók számára Az elemző szerint a Jobbik például sokáig az EU-ból való kilépést, pontosabban az arról való népszavazást szorgalmazta, manapság ezt Vona már nem tartaná jó lépésnek.

A Jobbikot az is sújtja, hogy alig van jó, karizmatikus közszereplője, politikusai egy része unalmasnak hat – véli az elemző.

A szlovák példa

Szlovákiában már élő példa is akad arra, amit a Jobbik Magyarországon akar véghez vinni, méghozzá az SNS. A szélsőséges, roma- és magyarellenes párt 2010-re – elsősorban botrányai miatt – már nem bírt mozgósító erővel. Témáit és szavazóit a Smer szippantotta el és úgy tűnt, végleg eltűnnek a süllyesztőben 2012-ben aztán átvette a párt irányítását Andrej Danko, aki igyekezett átalakítani a párt szellemiségét. Első lépései egyikeként elküldte az SNS-ből a korábbi hangadókat, Slotát és jobbkezét, Rafael Rafajt, hogy csökkentse a pólusokat a párton belül, majd új pályára állította a nemzetieket. „Szükséges volt egy enyhébb, de továbbra is nagyon éles hang és stratégia kialakítása, amely még több választó számára szimpatikus” – mondja Hangácsi István, a Méltányosság szlovák politikával foglalkozó elemzője. A magyar- és romaellenes retorikát felváltották az EU-ellenes szólamok, és hogy visszaszerezzék szavazóikat, a Smert kezdték bírálni – méghozzá szinte minden szakpolitikai területen. Kommunikációjuk sokkal gyakorlatiasabb, mi több, pragmatikusabb lett, Danko pedig igyekezett elvenni párttársai elől a médiafigyelmet.

Miután az SNS kormányra került, ezek a kommunikációs trendek még látványosabbá váltak. A pártelnök továbbra is pragmatikus megoldásokat részesít előnyben, ám most már belülről próbál módszeresen kiszorítósdit játszani a Smerrel. Végeredményben pedig azt a képet mutatja a választói felé, amit Vona Gábor is próbál sugallni: felkészült politikusként potenciális kormányfőként akar mutatkozni, pártját pedig első számú kormánypárttá tenné.