Simon Attila, a Történelemtanárok Társulásának elnöke
Sajnos megfelelő tankönyvek hiányában – márpedig a XX. századi történelem oktatására középiskoláinkban nincsenek megfelelő tankönyvek – óriási eltérések lehetnek abban, hogy mit tanítanak Trianonról az egyes iskolákban.
Megfelelő teret kap a Trianon-kérdés a szlovákiai magyar oktatásban?
Sajnos megfelelő tankönyvek hiányában – márpedig a XX. századi történelem oktatására középiskoláinkban nincsenek megfelelő tankönyvek – óriási eltérések lehetnek abban, hogy mit tanítanak Trianonról az egyes iskolákban. A felelősség súlya a pedagógusok vállán nyugszik. Vannak olyanok, akik a téma súlyának megfelelő módon oktatják, de nyilván vannak olyan kollégák is, akik – mivel ez sokak számára még mindig kényes kérdés – kevesebbet foglalkoznak vele.
A történelemtanárokat kellőképpen felkészíti a felsőoktatási rendszer ennek a kényes témának az oktatására?
A tanárképzés eddig Nyitrán és Pozsonyban összpontosult. Nyitrán és Pozsonyban is egyformán szlovák történelmi nézőpont alapján oktatják a tanárjelölteket. Nyilvánvaló, hogy ez nem szerencsés dolog egy olyan pedagógus számára, aki magyar iskolában kíván tanítani. Persze, a magyar tanárok többsége utána jár a dolgoknak, de a tanárképzés hiányosságait ez nem feledtetheti. Csak remélni tudom, a Selye Egyetemen induló történelemtanár-képzés meg fogja oldani ezt a problémát.
A szlovák közoktatási intézményekben hogy tekintenek erre a periódusra?
A szlovák felfogás abból indul ki, hogy Trianon jóvátétel a történelmi Magyarországon korábban elszenvedett vélt vagy valós sérelmeikért, s így közvetlen kapcsolatot látnak Trianon és a dualizmus korának érzéketlen nemzetiségi politikája között. Éppen ezért úgy gondolják, Trianonban teljes mértékben jogos döntések születtek, s a jelenleginél igazságosabb etnikai határokat nem is lehetett volna húzni. Ez azonban nem igaz. Ha megvizsgáljuk a korabeli etnikai térképeket, akkor láthatjuk, hogy a Felvidéken nagyon éles volt az etnikai határ, mely nem esett egybe a jelenlegi politikai határokkal. De hát Trianonban nem etnikai, hanem stratégiai és gazdasági elvek mentén döntöttek.
Gyakorló pedagógusként milyennek látja a tanulók viszonyát ehhez a témához?
A diákokat természetesen érdekli a téma, ahogy minden téma, mely érdekesen van tálalva. A diákoknak van is véleményük, nagyon gyakran azt tapasztalom, hogy kiforrott véleménnyel érkeznek a Trianont tárgyaló órákra. Ma már olyan sok helyről juthatnak információkhoz Trianonnal kapcsolatban, hogy általában mindegyikük rendelkezik valamiféle viszonyulással. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a szlovákok és a magyarok körében egyaránt sok tévhit él Trianonnal kapcsolatban. Ezek egy részét is vissza lehet hallani a diákoktól.
Lehet ehhez a témához érzelemmentesen viszonyulni az oktatás során?
Az érzelmek természetes velejárói életünknek. S mivel a trianoni döntés a mai napig meghatározza életünket, nem is szemlélhetjük azt érzelmek nélkül. Nem az a baj tehát, ha érzelmek munkálnak bennünk Trianon kapcsán, hanem az, ha ezek az érzelmek fölülírják a tényeket és a realitásérzékünket. Trianonra mindig emlékeznünk kell, el kell mondani az utánunk következő generációknak, hogy mi és miért történt ott, de ennyi. Mai életünk középpontjába más értékeket és célokat kell állítanunk. (koc)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.