Még mindig „gáncskoalíció”?

Grigorij Mesežnikov: „Mára az ország behozta lemaradását az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon.”Somogyi Tibor felvételeMerész vállalkozás megjósolni, mi lesz tizenöt év múlva. Ön hogyan látja a jövőt?

Különböző területeken próbáljuk vázolni a feltételezhető fejlődési irányt, miközben több belső és külső hatást vettünk figyelembe. Azaz csak felvetünk egy-egy problémát, és a hazai viszonyokat ismerve, figyelembe véve a külső hatásokat, rámutatunk a lehetséges megoldásokra.

Hogyan alakul a belpolitikai helyzet?

A legvalószínűbb, hogy Szlovákia csatlakozik az Európai Unióhoz; ez természetesen hatással lesz a belpolitikai helyzetre is. Azaz a politikai és alkotmányrendszer stabilizálódik, a pártok konszolidálódnak. Az európai politikai közeg részévé válunk, a szlovákiai pártok indulnak az európai parlamenti választásokon, ami óriási jelentőséggel bír majd, hiszen részt vállalhatunk az európai intézményrendszer alakításában. A politikai fejlődés a főbb európai vonalat követi majd.

Ez a politikai kultúrára, nyelvezetre, módszerekre is érvényes lesz? Például időről időre nem húzzák majd elő a nemzetiségi kártyát?

Az EU-ban bizonyos kritériumoknak meg kell felelni, a demokratikus alapelveket és az alapvető emberi jogokat tiszteletben kell tartani. Ilyen szempontból a nemzetiségi politika terén is javulásra, toleránsabb légkörre számítunk. Az EU-ban ez normális.

Csakhogy integrációs törekvéseinket még nehezíthetik a soron következő választások eredményei.

Igen, nyilvánvaló az összefüggés. 1997-ben Szlovákia nem teljesítette az Unió politikai feltételeit, ezért nem is sorolták a tagjelöltek közé. 1998-ban változott a helyzet, mára az ország behozta lemaradását a csatlakozási tárgyalásokon. A legutóbbi országjelentések szerint Szlovákia teljesíti a politikai feltételeket. Viszont ha a választások után nem eurokompatibilis kormány kerül hatalomra, akkor nem kerülünk az EU-ba. Ez a második, ugyanakkor kevésbé valószínű lehetőség.

Nem eurokompatibilis személyként elsősorban Vladimír Mečiar jut eszembe. A közvélemény-kutatások szerint pártja megnyeri a választásokat. Az ön által vázolt jövőkép csak úgy válhat valóra, ha ismét egyfajta Mečiar-ellenes koalíció jön létre. A pártok támogatottságát nézve ez ismét valamilyen széles koalíció lehetne, amely nem igazán vált be.

Sajnos, Szlovákiában még mindig úgynevezett gáncskoalíciót kell kialakítani az autoritatív erőkkel szemben. Feltehetően a 2002-es választások után is arra fognak törekedni, hogy az autoritatív erők ne kerüljenek hatalomra. Ilyen szempontból ismét egy szélesebb politikai koalíció jöhet létre a jelenlegi kormánytagokból, esetleg az úgynevezett alternatív pártokból. Kérdéses, hogy az ilyenfajta koalíció bevált-e vagy sem. Szerintem bevált, legalábbis abból a szempontból, hogy stabilizálódott az ország fejlődése, felújultak az integrációs törekvések, megindult néhány fontos gazdasági reform. Az összes felmerült gond ellenére a jelenlegi kabinet elég hatékonynak minősíthető, és az előző kormány eredményeivel összehasonlítva tagadhatatlanul vannak sikerei.

Igen, csakhogy az emberek ebből nem sokat éreznek. Az egyszerű polgárnak nem elég, ha külföl-

dön jó neve van Szlovákiának, és nem elég, ha valaki ellen fognak össze a pártok. Az emberek valódi reformokat akarnak, viszont ha ismét eltérő programú pártok tömörülnek, legjobb esetben is csak félreformok várhatók.

Minden azon múlik, milyenek lesznek az erőviszonyok egy ilyen széles koalícióban. Ha a refompártiak lesznek túlsúlyban, nincs gond. De gondoljuk végig a második lehetőséget, azaz ha nem »gáncskoalíció« jön létre, hanem egy nem eurokompatibilis, autoritatív erő ragadja magához a hatalmat. Ez esetben búcsút mondhatunk az EU-nak, sőt a reformoknak is.

Vagyis megint a kisebbik rosszat kell választanunk?

Legkevésbé elfogadhatatlan megoldás lenne egy olyan kormány létrehozása, mely alapjaiban folytatná az elhintett kezdeményezéseket.

Az alternatív pártok közé sorolja az ANO-t és a Smert is?

Igen, bár vitatható, valóban reális alternatívának számítanak-e. A felmérések alapján egyelőre igen. Úgy tűnik, az ANO programjával találhat partnereket, és megnyilvánulásai alapján inkább a jobboldalhoz húz, a HZDS-től és a nemzeti pártoktól távol tartja magát. A Smerrel már kicsit más a helyzet. Tény, hogy az a széles koalíció, mely a 2002-es választások után kialakulhat, még a jelenlegi kormánynál is nehezebben tudja majd megvalósítani a szükséges reformokat. Viszont az autoritatív erők ez alatt a négy év alatt nagyon legyengülnének, és a jövőben – az európai környezetben – kialakulhatna az az egészséges rendszer, hogy egy többségi jobboldali és egy baloldali kormány váltaná egymást.

Milyen esélye van annak, hogy mégsem kapunk meghívót a NATO-ba, majd pedig az EU-ba?

Ez a veszély is fennáll, ugyanakkor az összes tényező elemzése alapján az integrációt valószínűbbnek tartom.

Emelkedik-e az életszínvonal?

Igen. Nem egy csapásra, de az uniós csatlakozás pozitív folyamatokat indít el, melyek másodsorban az életkörülmények javulását eredményezik.

Egyes vélemények szerint a magyar kedvezménytörvény körüli bonyodalmak akár integrációs törekvéseinket is bonyolíthatják. Erről mi a véleménye?

Nem hiszem, hogy komolyan veszélyeztetné NATO-csatlakozásunkat. Őszintén szólva régimódinak, a 21. századba nem illő jogszabálynak tartom a magyar és a szlovák kedvezménytörvényt is, de alapjában véve nem árt senkinek. A gond az, hogy léteznek a nemzetre építő, ugyanakkor más nemzetiségek ellen tevékenykedő pártok, és hogy a nemzetieskedés még ma is jól eladható Szlovákiában. Ezt a regionális választások is bizonyítják. Sajnos, még azok a pártok is, melyek korábban nem nyúltak az úgynevezett nemzetiségi kártyához, most megpróbálnak minél több hasznot húzni belőle. Azt is tudatosítani kell, hogy a státustörvényből a magyar és a szlovák fél egyaránt választási témát csinált. Kérdéses, megéri-e ez a felhajtás azért a kis időért, amíg hatályos lesz, hiszen az uniós csatlakozás után úgyis érvényét veszíti.