Más minőség a Híd és az MKP Budapestről nézve

Egy héttel ezelőtt a hvg.hu- nak adott interjújában azt mondta: készek rá, hogy meghaladják azokat a sérelmeket, amelyeket a Híd és a magyar kormányzat okozott egymásnak. Ez érezhető elmozdulás a magyar kormányzat eddigi álláspontjához képest. Hogyan nézne ki ez a gyakorlatban?

Ezzel csupán azt kívántam hangsúlyozni, hogy a magyar kormány számára a Híd mindenféleképpen olyan politikai tényező, amellyel számolunk. Fontosnak tartom, hogy kedden a szlovák kormány kisebbségi kormánybiztosával hivatalosan is felvettem a kapcsolatot. Minden olyan tényező – akár kormányzati, akár parlamenti erő vagy civil tényező –, amely tehet a jó magyar–szlovák kapcsolatokért és a szlovákiai magyar közösség jogainak kiteljesítéséért, partner kell, hogy legyen a magyar kormánynak. Ettől természetesen eltérő minőségű kapcsolat az, melyet az MKP-val ápolunk. Hiszen az MKP egy nemzeti alapon szerveződő politikai erő, ilyen értelemben a szlovákiai magyarságnak ők a legitim képviselői. A Híd saját öndefiníciója ezt nem teszi lehetővé, hiszen ők vegyes pártként határozzák meg magukat. Így azon pártok asztalához, amelynél a magyar nemzeti alapon szerveződő politikai erők ülnek, és meghatározzák a stratégiájukat, őket nem hívhatjuk meg. De az együttműködésre való készségünk a jól fejlődő szlovák–magyar kapcsolatokat érdekében adott. Az ebben rejlő lehetőségeket az elkövetkező időben meg kell próbálnunk kiaknázni, s meg kell próbálni az egyéni, személyes sérelmeket félretenni, és a közös ügyek mentén előrehaladni.

Tehát a jövőben sem hívják meg a Máért vagy a KMKF ülésére a Hidat?

Természetesen nem.

Milyen formában működnének együtt a jövőben a Híd politikusaival?

Elmentem A. Nagy László kormánybiztoshoz, és végigbeszéltük azokat az alapvető problémákat, amelyek véleménye szerint a szlovákiai magyarságot érintik. Bízom abban, hogy párbeszédet folytatva megoldásokat fogunk találni ezekre a gondokra.

Tény, hogy a Híd vegyes pártként határozza meg magát, ugyanakkor az itteni magyarok nagyobbik része rájuk szavazott a parlamenti választásokon. Ez nem elég indok Budapest számára, hogy bővítse a kapcsolatokat?

Ezért fogalmazok úgy, hogy szeretnénk bővíteni a kapcsolatokat. Ugyanakkor ez elvi kérdés. Aki nemzeti alapon szerveződik, az ül egy asztal körül. Oda nem hívhatjuk meg sem a Hidat, sem az SDKÚ-t, még akkor sem, ha adott esetben nagyon sok magyar az SDKÚ-ra szavaz.

Pár nappal azután, hogy ön a sérelmek meghaladásáról beszélt, megjelent egy interjú Kövér László házelnökkel, aki azt nyilatkozta: talán lemaradt egy brosúrával, de szerinte más a kormányzat álláspontja. A Hídról pedig azt mondta, hogy egy szlovák párt, mely sajátos érdeklődést mutat a magyarkérdés iránt. Az ilyen kijelentések mennyire járulnak hozzá a viszonyok rendezéséhez?

A magyar házelnök nyilatkozatait nem kívánom kommentálni. Ugyanakkor nincs tudomásom arról, hogy az enyémtől eltérő lenne a magyar kormányzat álláspontja a magyar–szlovák viszonyt, illetve a szlovákiai magyar szervezetek és a magyar kormány kapcsolatait illetően.

Gombaszögi előadásában is említette, hogy a 2006– 2010 közötti időszak mélypont volt a szlovákiai magyarság szempontjából. Ez az első Fico-kormány időszaka volt. Most ugyanaz a miniszterelnök. Milyennek látja a következő négy évet?

Óvatos optimizmussal tekintek a jövőbe. Optimizmussal, mert megkezdődött végre egy párbeszéd a szlovák és a magyar kormányfő között, mely külügyminiszteri tárgyalással folytatódott. A napokban elindultak a vegyes bizottsági tárgyalások is. Érzékelem azt a szándékot, hogy alakítsunk ki végre egy pozitív agendát. Volt már pozitív agendánk Dzurindával is, Radičovával is, de Robert Ficóval még nem. Radičová és Fico abban különbözik, hogy Radičovával megegyezhettünk ugyan sok kérdésben, de nem tudta „szállítani” a megállapodásokat. Az optimizmusunk következő öszszetevője, hogy Robert Fico biztosítani tudja a megállapodásokat, hiszen megfelelő felhatalmazással rendelkezik.

És mit takar az óvatosság?

Az óvatos optimizmus szóösszetételben az óvatoson ugyanakkora hangsúly van. Hiszen a 2006–2010 közötti időszakban Robert Fico nevéhez számos olyan intézkedés kapcsolódott, amely nagyon mélyen beivódott a magyar politika emlékezetébe – hadd utaljak csak Malina Hedvig ügyére. Ezért nagyon fontos, hogy milyen konkrét lépések fognak következni. Például kisebbségi vonatkozásban: itt már van egy ügy, amely kezd fontossá nőni, ez pedig a Selye Egyetem kérdése. Másrészt pedig vannak a közvetetten kisebbségi ügyek, pl. a gazdasági fejlesztés, annak összehangolt megvalósítása. Az óvatos optimizmus szlovákiai magyar viszonylatban valakinek sok, valakinek kevés, de erre mindenképpen van okunk.

Szlovák kollégájával múlt héten érintették az állampolgársági törvényt is. Megegyeztek, hogy erről a szlovák és a magyar külügyminisztérium egy-egy igazgatója fog egyeztetni. A végeredménye lehet egy szlovák– magyar kormányközi vagy államközi egyezmény?

Hiba lenne a részemről, ha ennek a megállapodásnak akár a formáját, akár a tartalmát megelőlegezném. Ez rendkívül összetett és érzékeny kérdés. Hagyjunk egy kis munkát a külügyminiszteri megbízottaknak. Fogalmazzák meg a külügyminiszterek irányába a – remélhetőleg közös – javaslatukat. Azt követően pedig bízzunk abban, hogy a külügyminiszterek ennek mentén meg tudják a kormányfőket nyerni az elképzelésnek.

Azért kérdeztem, mert tavaly, még a Radičová-kormány idején a szlovák fel szeretett volna erről államközi egyezményt kötni, a magyar fél viszont elzárkózott a lehetőségtől.

Nyilvánvaló, hogy új helyzet van. Azok a dokumentumok, amelyeket akkor átadtunk egymásnak, egy másik kormányzat által kezdeményezett, más politikai logika alapján megfogalmazódott kezdeményezéshez kapcsolódtak – amely nem járt eredménnyel. Ezért volt szükség arra, hogy új politikai folyamatot indítsunk el, ennek a keretei között pedig azt mondom, hogy várjuk meg, mivel fognak előállni a megbízottak.